A párkák szótlanul figyelnek

IV. Bárka Fesztivál - Nemzetközi Színházi Találkozó: Prométheusz - Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár

Katona Gábor első mozgásszínházi rendezése, a Prométheusz folytatja azt a Horváth Csaba által elkezdett hagyományt, amely írásos emlékeink kanonizált, klasszikus történeteit a szöveg és a mozgás közös nyelvén szólaltatja meg. Az előadás szereplői, a temesvári Csiky Gergely Színház színészei számára a Prométheusz kísérlet és találkozás; kísérlet egy hazánkban is viszonylag új színházi műfajra, a fizikai színházra és találkozás a Katona Gábor-koreográfiák mozgásvilágával.
Barta Edit | 09. 11. 23.

Prométheusz története sokakat késztetett újraértelmezésre a kulturális emlékezet évszázadai során, ez az egyik oka, hogy Katona Gábor rendezésében legalább három Prométheusszal találkozunk.(Asztalos Géza, Faragó Zénó, Kiss Attila) A hármas szereposztás lehetőséget ad, hogy a rendező kibontsa a jellembeli eltéréseket, amelyek a különböző olvasatokon keresztül a titán alakjához kapcsolódnak. Ezzel párhuzamosan pedig megismertet az eltérő válaszokkal, amelyek a Zeusz haragját elviselni kénytelen Prométheusz sorsában rejlenek. Így Aiszkhülosz bátor titánja mellett Shelley makacsul ellenálló és Gide megbánást tanúsító Prométheusza is megjelenik a színpadon.

Sőt, feltűnik egy negyedik is, Tokai Andrea személyében. „Mindenkinek kell egy sas" - állapítja meg bölcs narrátorként már a darab kezdetén. A karakán kiállású Tokai megkerülhetetlen és lehengerlő jelenség a színpadon, kétségkívül ő az előadás (és a társulat) legerősebb személyisége. Érzi ezt a rendező is, mert Tokaira három markáns szerep jut: Prométheuszként rezignált, a sorsosztó Zeuszként fölényeskedő, Hermészként ironikus és pimasz. Prométheusz-társai közül Asztalos Géza alakítása a legemlékezetesebb, a játékidő nagyobbik részében ő a „fő-Prométheusz", aki kiáll döntése mellett (hogy ti. az emberek kedvéért ellopta a tüzet), és nem tűri némán sorsát.

 

 

prometheusz2

 

Nem kevésbé rendhagyó az előadás dramaturgiája sem (a darab dramaturgja Gyulay Eszter, Horváth Csaba jónéhány előadásának dramaturgja); a mítosz teljes története lejátszódik az este során, de több nézőpontból láthatjuk annak eseményeit; így szinte mindenki főszereplővé válik egy-egy monológ vagy szólótánc erejéig. A szereplők vallomásából kiderül, hogy mind végtelenül esendőek: nemcsak Ió, a lóvá változtatott lány (Páll Anikó Katalin) kiszolgáltatott Zeusz akaratának, hanem Ethon, a sas, (Szilágyi Ágota) - aki a titán máját marcangolja minden nap - és Héphaisztosz (Molnos András Csaba), Prométheusz láncának kovácsa is.

A többszörös szereposztással és a váltott nézőpontú dramaturgiával Katona nem könnyíti meg a saját munkáját, de színészeit sem kíméli. A koreográfia mozgásanyaga nem „kalóriaszegény változat", a térkombinációk bonyolultak, egy táncegyüttesnek is bőven megfelelnének. Az előadásban sok az egyidejű jelenet: miközben valaki beszél, a többiek a háttérben mozognak. Az este végéhez közeledve pedig felszaporodnak a diffúz jelenetek: a párbeszédek mozgással párosulnak. Itt tűnik ki leginkább, hogy a színpadon nem képzett táncosokat látunk, a színészek, minden igyekezetük ellenére fáradnak, s ez - az amúgy kiváló - színészi képességeik rovására megy.

Az előadás szinte minden eleméből - a díszlet és zenehasználatból, a dramaturgiából -, kitűnik, hogy Katona rendszerben gondolkodik, de paradox módon épp ez a komplexitásra való igény rogyasztja alá építményét. A mérleg egyik oldalán lelkesedést, gondolatokat, a megformálandó anyag iránti alázatot találjuk, másik oldalán viszont eklektikusságot, egyenetlenséget és túlkapásokat. Jó hír viszont, hogy az arany középszer elérhető, s rokonszenves rendezői hozzáállásával Katona alkalmasnak tűnik, hogy ezt megtalálja.

 

 

 

Prométheusz

 

Díszlet: Albert Alpár

Jelmez: Kiss Julcsi m. v.

Zene: Cári Tibor

Dramaturg: Gyulay Eszter m. v.

Koreográfus-rendező: Katona Gábor

Szereplők: Aszalos Géza, Baczó Tünde m. v., Faragó Zénó, Kiss Attila, Magyari Etelka, Tokai Andrea, Molnos András Csaba, Szilágyi Ágota, Páll Anikó Katalin

 

 

 

Más írások ugyanerről:

Halász Tamás: Titán-táncszínház

sisso: Bárka-hatás 2.