Destrukciós üdvtörténet

Kulcsár Noémi Tellabor: Kert

Csak a margóra írhat széljegyzetet, aki Kulcsár Noémi Kert című előadásáról állítana valamit. A szavak sokasága előbb összerendeződni, majd ismételten szétesni látszik a virtuális papíron, míg a kurzor egyre fenyegetőbben villog – a megtalált jelentések mégis rendre kioltják egymást. Nem véletlenül: a legfrissebb Tellabor produkcióban minden saját destrukciója felé mutat, darabjaira hullik, hogy aztán az inverzió végtelennek tűnő tükrében, a virtualitásban szülessen újjá.
Komjáthy Zsuzsanna | 12. 10. 18.

Azt mondják, az ember olyan papírmasé, mely soha nem mezteleníthető le teljesen. Ha bármit is meg szeretnénk fogalmazni róla, azt bizonyos közvetítettségen keresztül tehetjük csak, vállalva a kockázatot, hogy ezáltal éppen arról mondunk le, amit eredetileg célként tűztünk magunk elé. Ez a hajthatatlan vágy vezethette a művészeket oda, hogy az intermedialitás kereszttüzében alkossanak valami olyat, ami új perspektívából szemléli a kudarcot, mely szerint az ember olyan fenomén, amiről nem állíthatunk egyebet, mint hogy létezik. Az embert ez a megközelítés általában metaforaként kezeli, melyre emocionális és strukturális megjelenítési eszközt keres. Kulcsár Noémi érdeme, hogy a Kert lemond e prezentációkényszerről, és ahelyett, hogy a kifejezés komplex szintézisének létrehozásával bíbelődne, azt éppen ellenkezőleg, darabjaira bontja. Az előadás így metaforikusság helyett a metonimikusság (egymásmellettiség) mentén szervezi saját önkioltó szerkezetét. József Attila nyomán azt mondhatjuk, a Kert is egyfajta eszmélet, olyan, „akár egy halom hasított fa / hever egymáson.”

A metonimikusság mint következetes kompozíciós eszköz az előadás minden rétegét behálózza: „nyomja, szorítja, összefogja”. Magának a címnek a jelentéshasználatai is erre utalnak. A kert ősi metafora. Bibliai értelemben a születéshez-halálhoz, az élet principális körforgásához kapcsolható, melyben minden saját üdvössége felé mutat. Modern értelemben egzisztenciális helyzetjelentés, mely a pusztulás képeivel azonosított, más megközelítésben az álmok, a tünékeny mesevilág sosemvolt közege. Kapcsolatban áll ugyanakkor a kerítés, a korlát jelentéseivel is. Kulcsár, úgy tűnik, nem teszi le voksát egyik felkínált lehetőség mellett sem; azokat szimultán szólaltatja és eleveníti meg, elsősorban a videó technikai segítségével.

 

kert-kulcsar-noemi-1

Fotó: Dusa Gábor

 

A destrukciós egymásmellettiség metodikáját követi az előadás szerkezeti felépítése is, a Kert ugyanis egymáshoz szorosabban-lazábban kapcsolódó szekvenciák láncolata. Ezek egyenként egy azonos téma különböző variációi: a szétesésé, mely mind tartalmi, mind formai szempontból meghatározza a tánctöredékeket. Tematikailag a szekvenciák sorra veszik az alapvető emberi jellemzőket és szituációkat. Így kaphat hangot például a szexuális vágy, máshol a félelem, az irigység, agresszió, elnyomás, melyeket a boldogság, a féltés, a harmónia képei előznek meg. A koreográfiában értékpárok találkoznak és ütköznek, melyek a születés-halál-újjászületés hármassága mentén jellemezhetőek. Egyik foszlány pedig a másikba tűnik, miközben éles zenei és képi váltás jelzi az új szekvenciát.

Formai szempontból a destrukciós elv a mozdulatok és mozgássorok minőségi váltásaiban észlelhető. Nagy ívű, finom és monumentális mozgáskombinációkat oda nem illő, sete vagy éppen abszurd megoldások követnek, így esztétikailag minduntalan a fenségesből a rút felé tartunk. A karok, lábak és egyéb testrészek a harmonikus kompozíciók után ambivalens mozgásokba kezdenek, mintha a test gondolna egyet és feldarabolódna. Természetellenes lépések, kifacsart pozitúrák jelzik ezt. Ezen a ponton emeljük ki a táncosok impresszív táncjátékát: Rubi Anna gazellamozdulatait a sérült marionett bábu esetlenségével ötvözi, Ékes Georgina finomsága kiborgi merevséggel, Lázár Eszter könnyed dinamizmusa pedig kényszeredettséggel párosul. Robert Wilson némaoperái óta súlya van annak, ha valaki képes a színpadon erővel átgyalogolni, Csere Zoltán képes; az utolsó pillanatban beugrott Baranyai Balázs pedig mintha kezdettől fogva a koreográfia szerves részese volna.

A szétesés dinamikája tánc, zene és videotechnika viszonyrendszerében is megnyilvánul. A zene leginkább a tematikai tagolásért felelős, a videotechnika értelmez is, kommentálja, kiegészíti vagy manipulálja a koreográfiát. Ennek ellenére mégsem válik a tánc szolgálóleányává: azzal metonimikus és nem metaforikus kapcsolatot ápol. Míg az egyik a fiziológiai testiséget, addig a másik a pszichikai fenoménokat hivatott hangsúlyozni. A koreográfiát ugyanakkor viszonylagossá is teszi a videó – az egyszeri viaskodik a rögzítettel. E küzdelemből fogantatik az interaktív technika, mely során a megismételhetetlen az állandóval elegyedik: a háttér reakcióba lép a mozgó testekkel, azokat virtualizálja, a bitek és bájtok világában megsokszorozza a táncot. Videó és koreográfia kapcsolata ugyanakkor mintha kissé önkényes törvények alapján szerveződne, a vetítés esetenként csak show-elem.

A Kert destrukciós üdvtörténet; széttartó egész, ami önmaga felszámolását tűzte ki célul – sikerrel. Ami pedig van, úgyis „széthull darabokra.”

 

 

Kulcsár Noémi Tellabor: Kert

 

Zene: Ország Ákos

Látvány: Balázs Anna, Halász Júlia, Herczeg Tamás, Kálmán Mátyás, Rubi Anna

Koreográfus: Kulcsár Noémi

Előadók: Rubi Anna, Ékes Georgina, Lázár Eszter, Baranyai Balázs, Csere Zoltán

 

Helyszín: MU Színház

 

 

 

Más is látta:

 

Szoboszlai Annamária: Tudományos fantasztikus telepítés