Tiltott pillantás

Orfeusz és Euridiké – Pécsi Balett

Mitológiai tájakon barangol az 55 éves Pécsi Balett az évad első budapesti premierjén. Az együttes a 2010-es A Jó és a Rossz kertjében és a 2014-es Beszélj hozzám után harmadik alkalommal dolgozott együtt Cameron McMillan koreográfussal. Az új-zélandi születésű, Angliában élő McMillan olyan neves együtteseknek koreografált már, mint a Rambert Dance Company, a Royal New Zealand Ballet vagy a Royal Ballet Flanders, az utóbbi két évben pedig a népszerű angol Ballet Boyz társulatának állandó munkatársa volt.
Megyeri Léna | 16. 01. 1.

A Pécsi Balett és McMillan újabb közös vállalkozása Orfeusz és Euridiké antik görög mítoszának táncszínpadi adaptációja, és úgy tűnik, mostanra igazán jól összeszokott csapatot alkot a koreográfus és a társulat.

A szerelmét elvesztő, majd érte az Alvilágba leszálló Orfeusz történetének leghíresebb adaptációja talán Christoph Willibald Gluck 1762-ben bemutatott operája. Maga az opera is tartalmaz balettbetéteket, de a történet táncalkotók sorát is megihlette, annak ellenére (vagy talán éppen azért), mert a központi konfliktus – Orfeusz nem nézhet rá Euridikére – kreatív koreográfiai megoldásokat kíván. McMillan adaptációja is felhasználja Gluck zenéjét, és történetvezetése is nagyjából követi az opera librettóját. Az operarészletekhez hangulatilag jól illeszkedik Riederauer Richárd modern muzsikája.

A színpadról az égbe futó húrokat látunk a nyitóképben – főhősünk, Orfeusz lantművész, aki az Alvilágba is csak úgy jut be, hogy játékával megenyhíti a fúriák szívét. Hamarosan ők és más mitikus lényeg népesítik be a színpadot, Orfeusz pedig a húrok szimbolikus elbontása után beléphet az Alvilágba, hogy megkeresse Euridikét, és újra elvigye az élők közé.

Az első felvonás Orfeusz találkozását mutatja be a különböző alvilági és isteni lényekkel, miközben szerelmét igyekszik felkutatni. Az egész felvonás rendkívül tempós és felfokozott hangulatú, és McMillan végig kiválóan használja a teret: mindig egyszerre több helyen történik valami, de minden megmozdulásnak jelentősége is van, így a koreográfia egy percre sem válik unalmassá. McMillan táncnyelve klasszikus alapokon nyugszik, de többféle modern technikát is felhasznál. Ötletesen mozgatja a csoportokat, a duettekben pedig az emelések dominálnak. A mozdulatok kifejezőek, szépen lekövethetővé teszik a cselekmény. Ámor és Orfeusz első duettjéből például rögtön megértjük a tilalmat: annak a feltétele, hogy Orfeusz visszakapja Euridikét, az, hogy nem nézhet rá a nőre, amíg vissza nem térnek a földi világba. A szem eltakarása lesz az előadás egyik központi gesztusa, amely aztán Orfeusz és Euridiké utolsó duettjében kap igazán fontos szerepet a második felvonásban. Igazából nem is duettről van szó, hiszen számos alvilági lény bekapcsolódik, próbálván megakadályozni, hogy Orfeusz ránézzen Euridikére, miközben csalódott kedvese éppen erre próbálja rávenni. Koreográfiai ötletek sora teszi lehetővé, hogy Orfeusz jó darabig el tudja kerülni az elkerülhetetlent.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/7. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft