Test, tudat

Hód Adrienn: pont - Mit kezdjünk a testünkkel?

„Mit kezdjünk a testünkkel?" - teszi fel a kérdést legújabb premierjén Hód Adrienn. A színházteremben díszlet nincs, a darab első felében a teret fénnyel tagolja a koreográfus. Nagy négyzet, majd két kisebb jelöli ki a táncosok pályáját, akik sajátos, lendületes, plasztikus mozdulatokkal szelik a teret.
Kinczel Ákos | 08. 12. 28.

A zene élő. Azaz részben élő, részben élőben kevert elektronikus hangkavalkád. Basszusgitáron, a nézőknek háttal, a színpadon játszik Tabbouch Linda. Szép kép a feketébe öltözött hosszú hajú lány kezében a gitárral a fehér balettszőnyegen. Az elektronikus keveréket egy számítógépen kreálja a színpad szélén a földön ülve Mizsei Zoltán. A mixhez saját hangját is felhasználja, sokszor értelmes szavakat, mondatokat is hallunk, de ezek inkább hangulatokat festenek, nem állnak össze értelmes szöveggé.

Összességében az előadásra legjellemzőbb szó talán a feszültség. Néhol humorral oldja a koreográfus, néhol eltűnik az energikus mozdulatok mögött, de szinte mindenhol jelen van. A háttal ülő zenész önmagában is forrása ennek az érzésnek. Ahogy telik az idő, vissza-visszatér a nézőben kíváncsiság: megfordul? Ha igen, mikor? Az előadás egyik legjobban sikerült jelenete szintén jó példa erre a hangulatra. A két táncos vadnyugati párbajt idézve megáll egymással szemben. Még talán ördögszekeret is vizionál az ember, amint a szél keresztülgörgeti a színen. Majd egymás felé indulnak, de nem összecsapás, hanem összeborulás következik, majd egyre gyorsuló közös tánc Mizsei Zoltán mantrájára, mely valami vicc részletéhez hasonlít először (szerepel benne nyuszika, medve, róka), majd kissé elrugaszkodik erről a talajról és egészen az M1-es és M7-es autópályáig jut.

 

hodworks1

 

Más jelenetben a feszítő érzés erotikus köntösben jelenik meg. Vetkőzni kezdenek a táncosok, de soha nem érnek a végére. Minden sokat sejtető mozdulat befejezetlen, a nézők felajzott kíváncsisága kielégítetlen marad. Majd egy teljesen váratlan pillanatban háttal nekünk Biczók Anna mégis lehúzza a nadrágját: hirtelen, megdöbbentő, szinte vicces a jelenet. Majd pár másodperc múlva visszahúzza. Folyik tovább minden, mintha mi sem történt volna.

A két táncosnő alakítása között jelentős különbség van, szinte ellentét feszül. Míg Garai Júlia szebb, nőiesebb és pontosabb, képzettebb mozdulatokkal dolgozik, Biczók Anna színpadi jelenléte sokkal erősebb, drámaisága feledteti a technikai különbségeket. A darab mozgásvilága nélkülözi a manapság divatos, okkal-ok nélkül alkalmazott kontakt technikát, ezzel erősítve egyediségét. Szintén a koreográfust dicséri, hogy a darab igénybe veszi a táncosokat, pont olyan feladat elé állítva őket, amely feladatot meg tudnak oldani.

 

hodworks2

 

A mű megoldásai hatással vannak a nézőre: nevet, szorong, izgul, vár, remél. Ha nem keresünk összefüggést a cím és a látottak között, elégedetten jöhetünk ki a színházból. Azonban keresünk, és kissé kicsúszik a lábunk alól a talaj. Lehet, hogy nem választ akar adni nekünk Hód Adrienn, hanem csak a keresés folyamatába nyújt betekintést? Vajon megtalálta a választ?

 

 

pont - Mit kezdjünk a testünkkel?

 

Élőben játszik: Tabbouch Linda, Mizsei DR

Ruha: Kasza Emese

Fény: Pete Orsi

Koreográfus: Hód Adrienn

 

Tánc: Biczók Anna, Gara Júlia

 

Helyszín: MU Színház