Az eltáncoltatott líra esete Budán

Préda – Bozsik Yvett Társulat

Világító reklámtábla, lenyilazás és a Kárpát-medence. A nyári pécsi premier után így debütált – egy fotókiállítással egybekötött ünnepi bemutató keretében – a Préda a Nemzeti Táncszínházban.
Sárosi Emőke | 13. 09. 23.

Augusztusban a Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Nagydíj gálaestjén mutatta be az idén húszéves Bozsik Yvett Társulat legújabb produkcióját, a Janus Pannonius: Könyörgés Mars-istenhez c. versére készült opust. A vers ismerete elengedhetetlen az előadás befogadásához. Az anti-himnusz a békéért könyörög, a humanista vers az értelmetlen öldöklés végét áhítja. Bozsik koreográfiája soronként viszi színre, láttatja a leírtakat, a líra impresszionista ábrázolásmódja azonban nehezíti a vizuális élmények koherens, logikus értelmezését. Mivel a vers nem egy konkrét dramaturgiai fonalat követ, így az alkotói asszociációk széles spektruma tárul a befogadó elé.

A klasszikusnak számító férfi-nő viszony a háború megjelenítésére is tökéletes: adott egy horda, élükön a vezérnővel és a tipikus fordulattal: férfi-nő szerelmi évődés, harc és egy ellenerő. Háború, annak minden durvaságával és az opcionális, értelmetlen halállal. Majd zárásképp az utópisztikus pozitív jövőképbe „csúszás”. Ekképp verbalizálható a lírából lett tánc 60 perce.

A társulat homogén egysége összhangban van a hordaszerű villanásokban, azonban valós karaktereket nem lehet dekódolni. Eltérő alkatú, magasságú táncosok mikrotörténeteinek fragmentumaiból áll össze a mozgássor. A Bozsik-koreográfiákban tendenciózusan kiemelt státuszban lévő Vati Tamás jelen koreográfiában is eltérő jelmezt (natúr bézses ujjatlan overál) visel, de karaktere megfoghatatlan azon túl, hogy egy hosszadalmas sirató szólót kénytelen abszolválni a halott kedvesével. Mozdulatai az egységes fiú-feladatokba vész: díszlettologatás, nyíltszíni átépítés, biodíszletszerű lánytartás és -forgatás.

Valencia James is a visszatérően (kötelező) főszereplő, itt csupán néhány jelenetben képviselte az ellenerőt. Egy másik dimenziót jelenít meg kivételes energiáival. Bozsik a barbadosi táncosnő különleges testtudatával és testhullámaival jellemzően a szabad, természet közeli, édeni harmóniába visszavágyódást ábrázolja – ő a koreográfiák esztétikai jokere.

 

bozsik-yvette-preda

Fotó: Horváth Judit

 

A díszlet a buszmegállók világító reklámtábláját idézi. A neonfénnyel kontúrozott fehér téglalap falak sugározzák a hangulatot, hátteret, kelléket egyaránt. Mobilisak és dönthetőek, így lesz belőlük pillanatok alatt ágy, fal, akadályokkal teli nemzeti életút és a Pannónia harcmezejét körülölelő aréna lelátója. A harcos összecsapás az előadás csúcspontja. Szent-Ivány Kinga és Valencia James feszül egymásnak a férfiak szeme láttára. Egy küzdelem a férfiért, a szerelemért, a szabadságért két eltérő testtel, akarattal, erővel. Szent-Ivány a pusztító győzelmével maga alá gyűri a teremtő szabadságot, és miután magáévá tette a férfikart, legyilkolja a lányokat. A zárókép fal-hegy láncát megmászva lecsúszik a békésen sivár Kárpát-medencébe, ahol átbújva a hegyek alatt eltűnik egy vágyott jobb kor reményében. Gesztusát követi a lánykar az angyallá válás asszociációját idézve.

Fehér ruhájuk és a jelmezek (Juristovszky Sosa) nem szerinti homogenitása tompítja a szerteágazó történetet. Egységesen fest alá a zene, a Párizsban élő kortárs svájci zeneszerző, Philippe Heritier, külön erre az alkalomra, a próbafolyamat alatt komponált műve. A társulat és a zeneszerző ismeretsége nem új keletű, visszatérő hangulatteremtő alkotója a Bozsik-produkcióknak.

Mars Istenhez fohászkodik a nő – aki önmagában hordozza a teremtő és pusztító erőt egyaránt –, amelynek alapvető ellentétét nem bontja ki és nem oldja fel az előadás. Képszerűen békét, szerelmet, harmóniát óhajt, miközben lenyilazza ellenfeleit. Pusztán láttatni akar most egy tipikus férfi verset az a társulat, amely monumentális méretű mitologikus művek újraértelmezéseire is képes. Húsz éves fennállásuk után egy reneszánsz hangvételű, szusszanásnyi pihenő megengedett.

 

 

Janus Pannonius: Mars Istenhez békességért 


Ötöd szférán hatalmas, súlyos léptű Úr,
Kinek sisaktaréja véres fényt ragyog,
Saturnus sarja, nagy Junónak gyermeke,
Te égi őr, te nagy titán-rettegtető,
Te prédaéhes, úr hadak s a béke sorsán,
Te férfit ékesítő, héroszt szentelő,
Te súlyos léptű, talpig vasba öltözött,
Határt kipusztító, várost leromboló,
Ki által árva lesz a föld és telt a Tartarus,
Te szörnyű vérivó, halottra éhező,
Te férfiromlás, asszonyoktól átkozott,
Szegénynek kincset adsz, kifosztasz gazdagot,
Te békegyűlölő, vad éhhalál-szülő,
Szerzője rettenetnek, pánikindító
Atyánk, kíméld megfáradt pannon népemet!

 

 

 

Préda

Díszlet: Vati Tamás

Jelmez: Juristovszky Sosa

Fény: Pető József

Zene: Philippe Heritier

Koreográfus-asszisztens: Soós Erika

Koreográfus: Bozsik Yvette

Előadók: Szent-Ivány Kinga, Vida Gábor, Fülöp Tímea, Vati Tamás, Valencia James,

Gombai Szabolcs, Hasznos Dóra, Kalmár Attila, Samantha Kettle, Krausz Alíz, Székely Szilveszter, Vislóczki Szabolcs

 

Helyszín: Nemzeti Táncszínház