Ellenfény Online - Tánc - állandó Társulatok - Pragmatika A Balettszőnyegen

Pragmatika a balettszőnyegen

Isteni vidékek - Forte Társulat

  Horváth Csaba rendező-koreográfus a Forte legújabb bemutatójában, az Isteni vidékekben az önkifejezés nehézségeire, olykor lehetetlenségére mutat rá, mely a közösség bizonytalanságával vagy hiányával a kommunikáció sikerét, sőt meglétét is elbizonytalanítja, legyen az egy hétköznapi (vagy csak annak tűnő) beszélgetés, fiktív filozofikus diskurzus vagy a retorikáról való beszéd.
Sors Vera | 09. 04. 30.

A nyitóképben három nő és öt férfi lép be a térbe. Jelmezük (Benedek Mari) egy gondolatot követ: a szürke ruhákat a mélykék megjelenése teszi izgalmassá: a nők ruhájához sportkesztyű, a férfiak zakójához póló társul. Hangtalanul állnak fel előttünk egy sorba. Földeáki Nóra töri meg a csendet. Hangja platóni - Az állam azon helye hangzik el, mely az őrök neveléséről értekezik (Harmadik könyv). Megszólalása nem problémamentes, többszöri próbálkozás után sikerül csak az értelmes közlésig eljutnia. Szavanként halad előre, mert újra és újra elakad. Sokszor csak értelemmel kecsegtető halandzsát képes artikulálni elsőre, mely a hangsúly és a magánhangzók szerencsés felbukkanásától nyeri el látszólagos értelmét. A többi szereplő kommunikációja is defektes kezdetben, de aztán egyszavas, a társalgási nyelvből ismerős reakcióik, valamint Szókratész végül kimondásra kerülő mondatai párbeszéddé fejlődnek.

 

isteni-videkek2

Fotó: Dusa Gábor

 

Az Isteni vidékeknek van egy komikus szála, mely vissza-visszatér. A komikum egyrészt az elhangzó szövegekből, másrészt a mozgásból, a táncból és a teatralitásból adódik. Az alaphangot már a nyitókép első hangjai megadják, amikor Földeáki Nóra „Az Alvilág rettenetességeinek kiszínezésével ne riogassátok a fiatalokat!" mondattal küzd. A költészet témáinak sorra vétele után a versformára térnek rá a szereplők: a ritmust az ütemes ejtés mellett a rá koreografált mozdulatok is lekövetik, és ez a mozdulatsor - bár először humorosan hat, mintha egy marionett bábu mozogna görcsösen bábosa kezében - ezután alapvető motívuma lesz a koreográfiának. A későbbiekben a komikumot ugyancsak a verbális részek határozzák meg. Egyrészről a némiképp dramatizált platóni szövegek, melyek alapvető (tartalmi) komolyságát ironikus mozgás követi le reakcióként; másrészről egy rövid részlet Ionesco A kopasz énekesnő című darabjából. A két szöveg(típus) - a józan platóni és az abszurd ionescói - a kommunikáció két végletét mutatja: egyik oldalon a tökéletes dialógus, Szókratész és aktuális beszélgetőtársainak együttgondolkodása, a platóni filozófia megfogalmazása, a másik oldalon a nyelvi humorban realizálódó automatikus, igazi érzésektől, gondolatoktól mentes mondatok alkotta párbeszédek. Egyik sem reális, hétköznapi kommunikáció.

A kommunikáció ténye feltételezi egy vagy több társ jelenlétét, melyből azonban még nem következik a kölcsönösség megléte. Az Isteni vidékekben a tizenegy szereplő közül mindig akad egy magányos, akinek nincs társa a beszélgetésben, bármennyire is szeretné, és aki így kívül marad a diskurzuson. Időnként megpróbál valamilyen módon odacsapódni mások csoportjához - verbálisan vagy tánccal kifejezve bizonytalan odatartozását. Ez legjobban a Sipos Vera/Simkó Katalin által játszott alaknál hangsúlyozódik ki. Az általuk (előadásonként felváltva) megjelenített alak erőteljes elhatárolódást vált ki környezetében: ha megszólal, hirtelen a jelenlévők közül mindenkinek más közlendője akad a mellette állóhoz, ha együtt szeretne lenni (tánccal) másokkal, tartozni valahová, észre sem veszik, és ha beszélgetést kezdeményez, végig sem hallgatják - úgy mozgatják, akár egy bábut, de csak addig, amíg meg nem unják.

 

isteni-videkek1

Fotó: Dusa Gábor

 

A kommunikáció végig hangsúlyos szerepet tölt be az Isteni vidékekben, legyen az kölcsönös vagy (a látszat ellenére) egyoldalú aktus. Az előadás második felében elénk tárul a retorika platóni értelmezése, melynek lényege a mai közéletben is folyamatosan visszaköszön. Talán ez az a rész, melyet a benne rejlő finom provokációval a legkönnyebben lehet aktualizálni. Az alkotók a retorika ókori tudományából azt a részt emelik ki, mely a szónok és a hallgatóság szerepében játszó tömeg - mely ítélkezni fog - alapvető kapcsolatáról elmélkedik. Szókratész lassacskán rávezeti társát, Phaidroszt annak igazságára, hogy nem a magasztos értelemben vett és a (görög) filozófiában (is) alapvető fontosságú igazságosság a lényeges, hanem az, amit a tömeg annak hisz - és ha a szónok képes erről meggyőzni hallgatóságát, akkor jól, eredményesen teljesítette feladatát. Ez a rész ugyan az aktualizálás lehetőségét kínálja fel, de az előadás szerencsére nem tesz további gesztusokat ennek beteljesítésére, és így tökéletesen apolitikus marad. Furcsa és tőlünk tökéletesen idegen formája a platóni dialógus a diskurzusnak: könnyen olvasható és könnyedén értelmezhető, ennek ellenére az Isteni vidékekben az előadásmód megnehezíti a néző feladatát. Szókratész (Zarnóczai Gizella) és a kétszólamú Phaidrosz (Lőrinc Katalin és Gantner István) zavaróan lassan beszélnek, emiatt a szavak és az egész értelmét csak nehezen lehet elkapni. A beszédtempó ilyetén való lelassításához funkció társítható: bár a retorika fontosságáról beszélnek, az - szándékosan vagy sem - alig tudja fenntartani a figyelmet, márpedig ha a beszéd (vagy a beszélgetés) nem teljesíti ezt az alapvető normát, akkor épp a célját, az értelemképzést lehetetleníti el.

A Trafó színpadát, ahol a táncosok és színészek - bár ez a megkülönböztetés lassan végképp értelmét veszíti a Forte esetében - mozognak, egy fényes, nyolc egyenlő sávra felosztott fekete balettszőnyeg határozza meg, rajta téglamintázatú paravánok, melyek aszerint értelmezik át a teret, ahogyan mozgatják őket. Ezek a csíkok végig az előadás folyamán fontos eszközként működnek: a szereplők önmaguk köré tekerik fel, belegöngyölődnek, majd visszagurulva kiszabadulnak. Ez alá néha önként, mint egy takaró alá fekszenek be, néha azonban oda kényszerítik, és sötétséggel temetik be őket. Ugyanezek a földcsíkok fejlődnek majd felfelé keskenyedő kúppá a záróképben, közepükön egy-egy alakkal. A diskurzus ekkor a lelkek halhatatlanságáról, annak paradox mivoltáról folyik, végül, mintegy ezt a halhatatlanságot próbára téve és helyzetbe hozva nagyot puffanva-csattanva elvágódnak.

 

 A cikk kibővített változatát az Ellenfény következő számában olvashatják.

 

 

Isteni vidékek

Forte Társulat

 

Jelmez: Benedek Mari

Fény: Payer Ferenc

Hang: Kondás Zoltán

Dramaturg: Garai Judit

Koreográfus-rendező: Horváth Csaba

Szereplők: Andrássy Máté, Blaskó Borbála, Földeáki Nóra, Gantner István, Kádas József, Krisztik Csaba, Lőrinc Katalin, Sipos Vera/Simkó Katalin, Vati Tamás, Zarnóczai Gizella

 

Helyszín: Trafó

 

 

 

MÁS ÍRÁSOK UGYANERRŐL AZ INTERNETEN:

Fuchs Lívia: Járatlan vidéken

MGP: Fizikai színház?

Vida Virág: Mozdulatszónokok

Miklós Melánia: Szólamok