Közelebb egymáshoz

Örvényben – Magyar Állami Operaház Balettegyüttese

„Illik-e ilyesmi egy operaház színpadára?” – merül fel gyakorta a kérdés a modern balettek kapcsán, körülbelül a „hogy kerül a csizma az asztalra?” hangsúlyával. Mivel a válasz világszerte az „igen” felé látszik eldőlni, a Nemzeti Balett nem csekély kultúrmissziót (és népnevelő funkciót) tölt be évek óta modern bemutatóival.
Pónyai Györgyi | 10. 06. 15.

Darabot persze tudni kell választani. Ha a bemutató helyszínéből indulunk ki, akkor elsősorban úgy, hogy a balettománok kényes, olykor sznob ízlését és az Operába betévedő modern tánc szeretők igényeit is kielégítse. A Nemzeti Balett mostani premierjével kapcsolatban a klasszikus balett-törzsközönséget bizonyára megnyugtatja, hogy olyan alkotók művei kerültek színpadra, akik mondhatni spicc-cipőben érkeztek a modernek világába. Az inkább újszerű műveket kedvelők számára pedig befogadhatóbbá teheti a klasszikus-neoklasszikus lépéseket és pózokat, hogy ténylegesen kortársaink műveit láthatják: három, már világszerte elismert és jelenleg is aktív alkotó (Robert North, Myriam Naisy, Krzysztof Pastor) mellett két fiatal, ígéretes koreográfus (David Dawson és Lukács András) munkáit.

 

 

orvenyben-halal-es-leanyka

A halál és leányka

 

A bemutatóról szerzett első benyomásom nagyon kedvező, mert ez az est több szempontból is hiánypótló. Modern tánc színpadon ritkán látni ennyi érzelmet (sőt, a szerelem ennyi arcát), olyan darabokat, melyeket nem azért nevezünk „modernnek”, mert nyomasztóak, ahol férfiak és nők nem ütik és gyötrik egymást a szó eredeti és átvitt értelmében. A halál és a lányka fennköltsége, A szerelem és a lány álomszerű kettőssége, a Még meddig? fanyar intellektualizmusa, A napfény természete könnyed derűje, az Örvény elvontsága megengedi a nézőnek a belefeledkező azonosulást. Ezek a művek nem az elidegenítésre törekszenek vagy a való (vagy annak gondolt) élettel szembesítenek brutálisan, sokkal inkább felemelnek, sőt elemelnek a hétköznapoktól. Egyszerre jelentenek intellektuális élményt és hatnak érzelmileg, miközben bátran felvállalják a mozdulatba, a formába vagy a dinamikába való teljes, már-már öncélú belefeledkezést is.

Az előadók pedig ragyogóak. Belső monológokat „szólaltatnak meg”, emberi vagy spirituális kapcsolatokat láttatnak, melyben ártatlan, aszexuális játékosság vagy éppen finom erotika jelenik meg. Egymásba fonódó mozdulataik szinkronicitásából vagy dinamikus ellentétéből harmónia bomlik ki. Itt vannak a korábbról már jól ismert címzetesek és magántáncosok (Volf Katalin, Solti Csaba, Kozmér Alexandra, Tsygankova Anna, Cserta József, Bacskai Ildikó, Bajári Levente), akik még mindig képesek újat nyújtani, meglepni és ámulatba ejteni. Az új női szólista nemzedék képviselői (Boros Ildikó, Somorjai Enikő, Pap Adrienn) dinamikusak, könnyedek és érzelemgazdagok. Melletük az utóbbi egy-két évben előtérbe került, fizikumban és művészi hatásban egyaránt sokat fejlődő fiatal férfi szólisták (Liebich Roland, Bakó Máté, Medvecz József) mutatkoztak be elsőrangúan.

A Nemzeti Balett Örvényben című modern estjének darabjai gondolatilag, formanyelvükben és külsőségeikben letisztult alkotások, lépésanyaguk klasszikára építkező, de azt újrafogalmazó, jellegzetes és gazdag. Lehet, hogy bizonyos szempontból nem „elég modernek”, vagy „nem reflektálnak a világ történéseire”, de mivel kitűnő előadókat vonultatnak fel, technikailag magas színvonalúak és mentesek a bántóan erőszakolt szélsőségektől, tökéletesen alkalmasak arra, hogy közelebb hozzák egymáshoz a klasszika- illetve modern-rajongók két, nálunk még elég markánsan elkülönülő táborát.

 

 

 

Örvényben

 

 

A halál és a lányka

Zene: Franz Schubert

Betanító balettmester: Rossella Capriolo

Próbavezető balettmester: Végh Krisztina, Castillo Dolores

Koreográfus, jelmez- és világítástervező: Robert North

Előadók: Solti Csaba / Liebich Roland, Volf Katalin / Boros Ildikó, Bacskai Ildikó / Deák Dóra, Szekeres Adrienn / Nagy Nemes Zsófia, Gáspár Orsolya / Carulla Leon Jessica,  Gikovszki Sznezsana / Rotter Bianka, Szigeti Gábor / Komarov Alekszandr, Fodor Dániel /  Medvecz József, Szentes Máté / Tabbouch Ali

Vonósnégyes: Éder Pál, Rajkai Imola,  Inhoff Anita,  Kántor Balázs, illetve Danyilova Galina, Mihályi Éva, Inhoff Anita, Baráti Eszter

 

A szerelem és a lány

Zene:  Gustav Mahler

A koreográfus asszisztense: Nicholas Maye

Próbavezető balettmester: Fajth Blanka

Koreográfus, jelmez- és világítástervező: Myriam Naisy

Táncolják: Kozmér Alexandra / Volf Katalin, Medvecz József / Solti Csaba

 

Wie lange noch? (Még meddig?)

Zene: Kurt Weill

Betanító balettmester: Natalia Hoffmann

Próbavezető balettmester: Rujsz Edit

Világítástervező: Krzysztof Pastor

Jelmezkivitelező: Szomolányi Zsóka

Ének: Frankó Tünde, Balatoni Éva

Zongora: Lázár György

Koreográfus: Krzysztof Pastor

Táncolják: Tsygankova Anna / Somorjai Enikő / Pazár Krisztina, Cserta József / Bakó Máté, Apáti Bence

 

 

On the Nature of Daylight (A napfény természete)

Zene:  Max Richter

Jelmeztervező: Yumiko Takeshima

Színpadra állította: Tim Couchman

Próbavezető balettmester: Pongor Ildikó

Koreográfia, díszlet- és világításterv: David Dawson

Táncolják: Popova Aleszja / Kozmér Alexandra / Pap Adrienn, Bajári Levente / Oláh Zoltán / Liebich Roland

 

 

Örvény

Zene: Philip Glass

Jelmeztervező: Herwerth Mónika

Próbavezető balettmester: Venekei Marianna

Világítástervező, koreográfus: Lukács András

Táncolják:  Bacskai Ildikó, Bajári Levente

 

valamint a Magyar Nemzeti Balett táncművészei