Akikre emlékezünk

3. nap: XV Pécsi Nemzetközi Felnőttbábfesztivál 2010

A XV. Pécsi Nemzetközi Felnőttbábfesztivál harmadik napján csak egyetlen versenyelőadás szerepelt: egy fiatal francia társulat mutatta be szavak nélküli produkcióját. Emellett azonban több díszelőadást is megtekinthettünk: láthattunk egy amerikai bábos virtuózt, Eric Basst; egy hagyományos londoni utcaszínházi előadást és egy tradicionális török árnyjátékot.
Szűcs Mónika–Sándor L. István | 10. 08. 27.

A La Compagnie du Coin qui Tourne, ez a fiatalokból álló francia csapat szavak nélküli bábos játékot mutatott be az emigráns létről, a fenyegetettségről, a családtól való elszakadástól, egy idegen országba való menekülésről, a befogadás megalázó procedúráiról, a hasonlóképp kitaszított, rokon lelkekkel való találkozásokról, a modern idők megpróbáltatásairól, a honvágyról és a családdal való újbóli találkozásról, és a sosem múló fenyegetettségről.

Az Akiket magammal viszek című előadás eleve egyfajta általánosításra, időtlenségre törekszik, sem a fenyegetettség okát, sem a „történet” helyét és idejét nem határozza meg. „Hőse” hajón kel át a tengeren, és egy olyan nagyvárosba érkezik, amely Amerikát idézi, de a szálloda, amelyben végül szállást talál, épp olyan, mint egy kis párizsi hotel. Az előadás egy egész század élményét sűríti magába, miközben egyértelműen a mához szeretne szólni. Mert mielőtt a néző abba az illúzióba ringatná magát, hogy hasonlók nem eshetnek meg a nyugalmas európai civilizációban, eszébe juthat, hogy néhány évvel ezelőtt Párizs külvárosai lángokban álltak, és hogy az események kirobbantói emigráns bevándorlók voltak.

 

franciak

Akiket magammal viszek

 

A társulat bevallott célja ez volt: az emigránsok nézőpontjából láttatni a világot azokkal is, akik – mivel menekülteket befogadó országban élnek – reflexből előítéletekkel közelítenek hozzájuk. Politizálni egyáltalán nem akart a társulat, hanem csak emberi, érzelmi dimenziókat megnyitni. Ezt a céljukat maradéktalanul elérték: az előadás legnagyobb erénye a minden szintjét átható emberség. Néhány egyszerű képpel, gesztussal teljes világokat idéztek fel. Emiatt elnézte az ember az előadás apróbb pontatlanságait, döccenőit. Mert a humánus közlésvágy erősebb volt náluk, mint a profizmus igénye.

Tulajdonképpen – épp ellentétes előjellel – ezért keltett hiányérzetet a díszelőadások sorában látott néhány produkció: profizmusuk vitathatatlan volt, de nem sütött át rajtuk a személyes mondandó ereje.

 

 

konrad_fredericks

Punchés Judy

 

Konrad Fredericks Nagy-Britanniából érkezett, és három napon keresztül napi három előadásban mutatta be a sétálóutcák egyikén a Punch és Judy című produkcióját. Talán az idegen nyelvi közegre való tekintettel is inkább csak szemelvényeket játszott a hagyományos vásári szüzsékből, a férj és a feleség veszekedéseiből, az átverésekből, egy krokodillal való küzdelmekből. De valahogy nem teremtődött meg az a fergeteges vásári hangulat, mint előző nap a Színház téren, amikor Pályi János Vitéz Lászlót játszott. Hisz a magyar bábos nemcsak folytatta, hanem saját képére is alakította és a közönséggel való állandó kölcsönhatásban játszotta el a magyar vásári bábhős kalandjait.

 

 

karagoz

A varázsfa

 

Cengiz Özek Törökországból érkezett, és szintén a hagyományos technikákból és témákból tartott bemutatót. A varázsfa című előadás színes török árnyjáték, melyben Karagöz és Hacivat történetét látjuk. A török nyelvű előadásból nehéz kikövetkeztetni, hogy az előadó milyen mértékben dolgozta át, modernizálta az eredeti szüzsét, de a történetet a varázslatok és az átváltozások uralják, a játékot pedig a lendület és a harsányság élteti.

 

 

Eric_Bass1

Őszi portrék

 

A nap legnagyobb sikerét kétségtelenül az amerikai Eric Bass aratta. Az Őszi portrék című előadása hat etűdöt fűzött egybe, mindegyiket bunraku jellegű bábokkal adta elő, még ha a technikai és a színház közeg némileg változott is. És változtak a hangulatok és a hatások is. A széles spektrumot bejáró előadás csak azért keltett némi hiányérzetet, mert a néző nem lehetett biztos benne, hogy az előadó technikai tudása nyűgözi-e le vagy az az emberismeret, melyet ezáltal közvetít az előadó.