Ellenfény Online - Színház - Kétszeresen Másként

Kétszeresen másként

Negyedik tudósítás: Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja, 2009

Két társulat is Ödön von Horváth-adaptációt hozott a kisvárdai fesztiválra: az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színház a Mesél a bécsi erdőt, a nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata pedig a Kasimir és Karoline-t. Mindkét előadás esetében újszerű megközelítésben láthatjuk Ödön von Horváthot, ami az udvarhelyiektől annyira talán nem meglepő, a váradiaktól viszont annál inkább.
Márton Imola | 09. 06. 27.

Zakariás Zalán udvarhelyi rendezése sajátos hármas egységre alapoz. A drámai anyagot vetítések egészítik ki. A két kifejezési formát, a színházat és a filmet egy gonoszan groteszk konferanszié olvasztja össze, aki a rendező elképzelése szerint maga a sátán. Ödön von Horváth e darabja a látszat ellenére hűvös, kegyetlen - ebben az előadásban pedig, jelentős részben a démoni, csúszómászó konferanszié jelenlétének, gesztusainak, cselekedeteinek következtében tragikussá válik.

A választott forma és szerkezet pontosan kitalált, mégis felveti a kérdést, hogy az egyes rétegek mennyire épülnek egymásba, mennyire egészítik ki egymást. A szakmai beszélgetésen elhangzott, hogy a metakommunikációs jelek nem kapcsolódnak szervesen a szöveghez. A vetítés és a konferanszié jelenléte szaggatottabbá, balladisztikusabbá tette a történetmesélést. Az előadás dinamikáját ugyanakkor a sokarcú tér is meghatározza. A történet helyszíneit egyetlen díszletelem jeleníti meg, amely elfordítása révén néhol realistává, máskor stilizálttá, olykor pedig erőteljesen szimbolikussá válik. A szakmai beszélgetésen megtudhattuk a rendezőtől, hogy az egyszerű, mégis több szinten működő, gazdag jelentéshalmazzal bíró díszlet ötlete már a próbafolyamat elején megszületett és letisztult. Természetesen a szerkezetről, a formáról is születtek előzetes elképzelések, azonban az előadás a színészekkel együtt, belőlük építkezve, közös alkotás révén született.

 

mesel-a-becsi-erdo1

 

Az előadás különböző rétegeinek egymásba épülése mellett a szakmai beszélgetés másik fontos kérdése a szálak elvarrására, az előadásban felmerülő problémák megoldására vonatkozott. Zakariás Zalán előadása ugyanis sok kaput nyitva hagy. Szándékosan, hogy a néző ne lustuljon el. Sem szellemileg, sem lelkileg. A rendező ad apró fogódzókat, de nem rág mindent a néző szájába. Az izgalmas szerkezeten, a mondhatni egységesen igaz színészi játékon túl ezek az apró jelek, szimbólumok, nyitva hagyott kérdések teszik igazán értékessé az udvarhelyi előadást.

A nagyváradi Kasimir és Karoline esetében nem ennyire tiszta a kép. Pontosabban bosszantóan zavaros a kép. Ahogy a szakmai beszélgetésen a rendezőnő, Anca Bradu elmondta, olyan expresszionista jellegű előadást akart létrehozni, amely a húszas évek Octoberfestjének pokoli hangulatát mutatja be. Az átlagemberekből a népünnepély, a bakkhanália hatására előtörő, addig nem ismert energiákat akarta láttatni. Számára a Kasimir és Karoline története két emberről szól, akik bekerülnek a hatalmas ünnepség purgatóriumi forgatagába, és más emberekként lépnek ki abból.

 

kasimir-nagzvarad2

 

Anca Bradu elképzelése letisztultnak látszik, a megvalósítás egységessége azonban nem születik meg. Ahogyan Zappe László is megjegyezte, a rengeteg ötlet, a nagy ribillió, az egymást érő kaotikus tömegjelenetek következtében eltűnik maga a darab, a figurákkal egyetemben. Tömeg, káosz, mindenkit ide-oda mozgató forgatag ugyan van, mégsem érezzük az Octoberfest pokoli hangulatát. Az pedig sajnos eszünkbe sem jut, hogy talán maga a népünnepély lenne a főszereplő. Ennek oka abban keresendő, hogy a szerelmi szál nem szorul eléggé háttérbe. Ugyanakkor a tömeg sem tud igazán tömeg lenni; nem tud egy emberként lélegezni. A színészek elordibálnak, eltáncolnak, elénekelnek egymást mellett. Mégis, ezt lenyűgöző lelkesedéssel teszik. Épp ezért tekinthető fontos előadásnak a Kasimir és Karoline. Anca Bradu rendezése egy új irány első lépése. Ebben az esetben talán az a legfontosabb, hogy maguk a színészek rajongjanak ezért az újért és másért. Ha így van, akkor képesek lesznek a változás közepette egyre erősebb, jobb, minőségibb előadásokat létrehozni.

 

 

Mesél a bécsi erdő

 

Ödön von Horváth darabja nyomán

Díszlet- és jelmeztervező: Kerezsi Nemere

Video Concept: Kató Zsolt

Rendező: Zakariás Zalán

Szereplők: Posta Ervin, P. Fincziski Andrea, Molnár Gizella m.v., Benedek Botond Farkas, Mezei Gabriella, Szűcs-Olcsváry Gellért, Dunkler Róbert, Jakab Orsolya, Salat Lehel m.v., Bartos Csaba m.v., László Kata, Lörincz József, Márton Réka, Szász Kriszta, Varga Márta, Nagy Bíborka Borbála, Piroska Orsolya, Szegedi Panna, Szegedi Emőke

 

Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline

 

Díszlet- és jelmeztervező: Dobre-Kóthay Judit m.v.

Zene: Horváth Károly m.v.

Koreográfus: Mălina Andrei m.v.

Rendezőasszisztens: Csatlós Lóránt

A filmeket készítette: Cseresnyés Zoltán és Gerard Gui

Rendező: Anca Bradu m.v.

Szereplők: Pál Hunor, Gajai Ágnes, Hajdu Géza, Meleg Vilmos, Dimény Levente, Kocsis Gyula, ifj. Kovács Levente, Kardos M. Róbert, Firtos Edit, Fodor Réka, Ababi Csilla, Kiss Csaba, Halasi Erzsébet, Herman Ferenc, Csatlós Lóránt, Csepei Róbert, Szotyori József, F. Bathó Ida, Gavriş Christina, Gavriş Ramona, Veress Előd, Tóth Albert

Zenekar: Thurzó Zoltán, Bocskai Tímea, Florian Chelu, Hajdu János, Simó László