Visszafogott Kafka

Ötödik tudósítás (Nyolcadik nap): Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé - Sepsiszentgyörgy

Újabb fesztiválnap, újabb színházi forma. A Reflex következő vendége, a Divadlo Komedie (Prágai Komédiaszínház) Kafka-előadást hozott a fesztiválra. A Dušan D. Pařizek rendezte A per újszerű minimalizmusa, visszafogottsága, azon belül pedig főként a színészek sajátos játékstílusa megosztotta a közönséget.
Márton Imola | 09. 03. 26.

 

 A rendező egyszerű, mégis sok játéklehetőséget rejtő (vetítések, fény-árnyék játékok), több szinten is jelentéses térbe helyezi Josef K. történetét. A közönség irányában nyitott kocka a külvilágtól élesen elhatárolt, absztrakt teret jelenít meg. Ez a szabályos, szűk sarok biztonságosnak és kiismerhetőnek tűnik, mégis szorosan összefügg a Josef K. létét meghatározó állandó tehetetlenséggel és bizonytalansággal. Amikor K. ledönti börtönének falait, a tér ugyan kitágul, de zárt marad - mérete változik, jellege azonban ugyanaz marad. Egy ismeretlen törvény sarokba szorította őt, kizárta a világból, bezárta egy kockába.

 

per-praga1

Fotó: Henning János

 

A kint és a bent játéka folyamatos az előadásban. K. kuckójának bezártságán és világból való kirekesztettségén túl ugyanez a probléma jelenik meg a törvényhez, a bűnösséghez fűződő kételyben, bizonytalanságban is. K.-val együtt maga a néző sem tudja eldönteni, hogy a törvényen kívüli vagy azon belüli lét egyenlő-e a bűnösséggel. Ez a probléma valóban eldönthetetlen. Azon túl, hogy nem lehet tudni, mit takar a törvény, a bűnösség fogalma is elveszíti egyértelműségét.

A kint és a bent viszonya érdekes módon a színészek játékában is megjelenik. Ahogyan a közönségtalálkozón kiderült, A perben tapasztalható hallatlanul izgalmas játékstílus szinte spontán módon alakult ki a rendező és a társulat találkozásának következtében. Dušan D. Pařizek utasításai  alapján a színészek nem használhattak külső eszközöket figurájuk felépítésében. Önmagukból kiindulva kellett a színpadi jelenlétet teremteniük, úgy, hogy a szó szoros értelmében nem játszhattak. Kerülniük kellett a fölösleges túlzásokat, a mozgást, a gesztusokat. Kizárólag a szövegre alapozva kellett megérteniük a figurát.

 

per-praga3

Fotó: Henning János

 

A Josef K.-t alakító Martin Finger számára az bizonyult a legnehezebbnek, hogy ne színházat játsszon. Saját bevallása szerint a próbafolyamat elején testének játékával is próbálta segíteni a figura létrejöttét. A rendező utasításait követve azonban lassan sikerült lehántani a felesleget, és eljutni az igazsághoz. Az igazság pedig a természetességet és azt a középutat jelenti, amely részben a figurán belül, részben azon kívül húzódik. A színpadon megjelenő Josef K. tehát kafkai figura és Martin Finger keveréke.

A szentgyörgyi közönség pontosan, egysésegesen felépített figurákat láthatott a színpadon. A választott színházi forma és játékstílus működőképesnek bizonyult, azonban a közönség egy része (unalomra hivatkozva) mégis elutasította. Ennek egyik legnyilvánvalóbb oka az, hogy ez a sajátos színházi forma nem kíván hatással lenni a nézőkre. Nem akarja befolyásolni őket. Tisztes távolságban marad tőlük. Kafka regényéhez azonban bátran közelít, és egyszer csak ugyanabban a hangnemben kezd el beszélni. Ilyen módon tehát a választott forma és játékstílus az izgalmas próbálkozás terepéről a megvalósult elképzelések révébe ér.

 

 

Franz Kafka: A per

 

Jelmez: Kamila Políková

Zene, videók: Ivan Acher

Szöveg, díszlet, rendezés: Dušan D. Pařizek

 

Szereplők: Martin Finger, Gabriela Micova, Martin Pechlát, Jiří Černý, Stanislav Majer, Hynek Chmelař, Ivan Acher

 

 

Kapcsolódó internetes tudósítás a fesztiválról:

Bakk-Dávid Tímea: Reflexiók 7.