A díszvendég

Utolsó nap: III. DESZKA Fesztivál - Debrecen

A III. DESZKA Fesztivál utolsó napjának főszereplője kétségtelenül a díszvendég, Hubay Miklós volt. Délután életéről és pályájáról kérdezte őt Szakonyi Károly, este pedig a Csokonai Színházban 2008. december 12-én bemutatott Egy szerelem három éjszakája című darabját tűzték műsorra a szervezők - ez volt egyúttal a fesztivál záróelőadása is.
Sors Vera | 09. 03. 10.

A beszélgetés célja az idős író előtt való tisztelgés volt. Ez informális keretek között egyébként is többször megtörtént, a fesztivál programjain és civilben megjelenő drámaírók és rendezők folyamatosan hangot adtak tiszteletüknek és szeretetüknek - szóban és egy-egy gesztusban egyaránt. A szakmai beszélgetéseken többször hivatkoztak úgy Hubay Miklósra, mint élő klasszikusra, véleményét  is ennek megfelelően kérték ki egy adott színházi problémáról. Mindezek után furcsa volt, hogy amikor a program hivatalos keretek között életmű-beszélgetésre hívott mindenkit, a beszélgetőtárson, Szakonyi Károlyon kívül gyakorlatilag senki nem volt jelen a szűk értelemben vett szakmából.

Hubay Miklós önmagában irodalomtörténeti jelenség. Épp ezért, amikor életéről mesél, abban egyszerre van jelen a 20. század történelme és a korszak művészete, művészei. Egy történet ezer felé ágazhat, melyben a sok mellékszál legalább annyira érdekes és fontos, mint maga a fő esemény. A tankönyvekből ismert alakok (mint például Tamási Áron, Illyés Gyula) hirtelen elveszítik mitikus voltukat, megelevenednek azáltal, hogy nem egy legenda vagy egy krónika, hanem olyasvalaki mesél róluk, aki összeköti az akkort a mosttal.

 

Hubay

Hubay Miklós

 

Hubay Miklós 1918-ban született, szakmailag és emberileg izgalmas életútja egy többórás beszélgetést is kitenne. A vasárnapi program azonban - épp az utána kezdődő Hubay-darab előadása miatt - csak másfél órás volt. Szakonyi Károly ezért megpróbálta a beszélgetést fontos, kronológiailag egymást követő események köré szervezni. Szó esett Nagyváradról, az író szülővárosáról, a genfi évekről, a főiskola dramaturg szakának elindulásáról és a magyar drámáról: sajátosságairól, olyan ígéretes, esztétikailag izgalmas korszakairól, mint amilyenek az 1940-es évek voltak. És természetesen a mai magyar dráma helyzete is előkerült.

Hubay Miklós hangsúlyozta azt a szükségszerűséget, amellyel a dráma a színház felé közeldik folyamatosan: míg a drámának szüksége van a színházra, fordítva ez már nem teljesen igaz, a színház nem feltétlenül választja egy előadás alapanyagának a dramatikus szöveget. Nem véletlen, hogy egy drámát önmagában, szórakozás gyanánt nagyon kevesen olvasnak el, hiszen színház nélkül nem nyújt teljes élményt. Mindez azonban nem zárja ki - pontosabban nem szabadna, hogy kizárja - a drámának azt az igényét, hogy része legyen a művészetről folyó diskurzusnak. Úgy fogalmazott az író, hogy a dráma kezd fokozatosan eltűnni azáltal, hogy a színházak egyre kevésbé keresik, és a kritikusok, esztéták sem beszélnek róla eleget. A másik két műnemhez képest egyre kevesebb elméleti írás születik a drámáról, és egyre kevesebb az a recenzió vagy elemző írás, mely konkrét művekről, kötetekről, esetleg drámaírók pályájáról szólnának. Márpedig ha a dráma nincs jelen folyamatosan az irodalomelméletben, és egyáltalán: ha szegényes a róla folyó tudományos diskurzus, az negatív hatással lehet fejlődésére.

Hubay legutóbbi drámájának, az Elnémulásnak - némiképp igazolva a fentebb mondottakat - különös helye van a magyar és a világirodalomban. Magyarországon, egy felolvasószínházi alkalmat, valamint egy szolnoki és egy kecskeméti bemutatót leszámítva, nem játszották a darabot. Olaszországban, Friuliban, valamint Nagyváradon 2003-ban mutatták be. Az a paradox helyzet állt elő, hogy a darabról és az előadásokról idehaza semmilyen kritika nem jelent meg, nem úgy, mint Olaszországban, ahol két országos jelentőségű lap is recenziót jelentetett meg az olasz produkciókról. Ez azért is különös, mert a az Elnémulás egy olyan kísérleti darab, melynek egy kihalófélben lévő nyelv a főszereplője - a dráma hőse tehát a nyelv és nem az ember. Jelenleg Pápavárók című, Moldovában, egy csángó faluban játszódó drámáján dolgozik.

 

deszka-utolso-egy-szerelem2

Hubay-Ránki-Vas: Egy szerelem három éjszakája (Tóth László, Varga József, Vranyecz Artúr)

 

Az Egy szerelem három éjszakája a magyar színházművészet egyik jelentős pontja, ez volt ugyanis az első magyar musical. Szinetár Miklós, a majdani rendező az 1960-as évek elején megkereste az ötlettel a későbbi a szerzőket, Hubay mellett a zeneszerzőt, Ránki Görgyöt és Vas Istvánt, aki a a dalszövegeket írta. 1961-ben volt az ősbemutató a Petőfi Színházban, akkor is és azóta is nagy sikere van, igaz, ma már ez egy másfajta, csendesebb kultusz, melyben egy örökké ismerős darab kerül színre újra és újra. A 2008-as debreceni bemutató a huszadik volt a sorban.

1943-at írunk. Az előadás kezdetekor egy fiatal pár, Bálint (fiatal költő, Mercs János) és Júlia (Vencz Stella) érkezik, most költöznek be egy olyan lakásba, ahonnan a lakók feltehetőleg - bár ez nincs direkt formában kimondva - származásuk miatt kénytelenek voltak elmenni, a családfőt munkaszolgáltra vitték, az asszony és a gyerekek vidékre mentek. A díszlet (Árvai György) ennek megfelelően egy üres, de hatalmas szobabelsőt mutat, ahol a vagyonos polgári világhoz hozzátartozó képek és szobrok helyei, érzékelhető hiányuk a régi lakókra emlékeztetnek. A színpad két szélén egy-egy magas könyvespolc, ahová Bálint még el nem adott könyvei kerülnek. A főszereplők és barátaik (Rácz József, Ferenczi Attila) puritánsága és anyagi helyzete éles kontrasztba kerül a lakás által sugallt élet színvonalával. Egyedül Viktor (Mészáros Tibor) az, akinek nem idegen a környezet. Kereskedő, aki kapcsolatai révén - és mert szerelmes az asszonyba - többször segít rajtuk.

 

deszka-utolso-egy-szerelem

Hubay-Ránki-Vas: Egy szerelem három éjszakája (Vencz Stella, Mercs János)

 

A történet három éjszakája három felvonás által kel életre. A történelem szürrealitása jelen van életükben, nem tudják kizárni azt. Ennek megfelelően az első két felvonás alatt a háttérben Magritte-képeket vetítenek a falra a ma már slágerként élő dalok alatt. A harmadik felvonásban ezek aztán elmaradnak, immár realitássá lett az elképzelhetetlen, Bálintot is elviszik. Eltűnik az a két mikrofon is, mely az első két felvonás alatt a színpad két oldalán, elöl állt. A szereplők legtöbbször ezek előtt énekeltek, és ezekbe mondták be a dalok címét is. Mindig kék neon csíkok gyulladnak ki, és jelzik, hogy ének következik. A harmadik felvonásban azonban már nem reflektál az előadás a dalokra, azok teatralitására, így azok „természetes" elemként csendülnek fel. A forgószínpad másik oldalán egy olyan fehér papírral feltöltött rács-fal van, ami egyszerre lehet hó és házi könyvtár adott esetben (Bálint életének két meghatározó helyszíne), de ez a díszlet már kevésbé játszik rá a realista képre. A tánckar is átalakul erre a felvonásra, a táncosok tüllszoknyában, gázálarcban és bakancsban táncolnak, háború dúl.

 

deszka-utolso-egy szerelem3

Hubay-Ránki-Vas: Egy szerelem három éjszakája - Forrás: csokonaiszinhaz.hu

 

Realitás és szürrealitás átfordul tehát egymásba, az előadás azonban nem valósítja meg az ebben rejlő lehetőségeket, csak feszegetni próbálja a vizualitás határait. Épp ezért furcsa kettőség feszül a Csokonai Színház produkciójában: megtartja a musical műfajára jellemző hagyományosnak számító eszközöket, egy-egy pillanatra azonban megcsillantja egy másfajta színházi nyelv lehetőségét is. Ezek a fel-feltűnő elemek azonban nem egy egységes koncepció részei, egymástól függetlenül játszanak. Az, hogy az előadás mégis biztos lábakon áll, a színészeknek köszönhető, akik kihozzák a legtöbbet abból, amit a szerep és a darab felkínál nekik.

 

 

 

 

Egy szerelem három éjszakája

 

Szerző: Hubay Miklós, Vas István, Ránki György

Díszlet: Árvai György

Jelmez: Szűcs Edit

Hang: Barabás Árpád

Karmester: Nagy Máté

Koreográfus: Katona Gábor

Dramaturg: Balogh Tibor

Rendező: Árkosi Árpád

Szereplők: Mercs János, Vencz Stella, Mészáros Tibor, Miske László, Oláh Zsuzsa, Bakota Árpád, Ferenczi Attila, Rácz József, Jámbor József, Varga József, Tóth László, Vranyecz Artúr, Nagy László, Szőke Norbert