Kiszínesedik a világ

Magyarországi Bábszínházak IX. Találkozója, 2008 – Kecskemét: Zsiga föstő fest – Tintaló Társulás

Sok fontos, értékes előadásra hívta fel a figyelmet a Cirókában megrendezett bábszínházi fesztivál, amelyen a bábos szakma nagy létszámban volt jelen mindvégig. De jó néhány olyan műhely, alkotó, előadó szerepelt a találkozón, akik a gyerekszínházi közegnél tágabb színházi figyelmet is érdemelnének. Badacsonyi Angéla például több fontos előadásban is szerepelt. Számomra az egyik legemlékezetesebb fesztivál-produkció a Tintaló Társulás szombat esti előadása volt.
Sándor L. István | 08. 11. 18.

Már a Tintaló Társulás előző (szerencsére még mindig műsoron lévő) nagyszerű (többszörös fesztiváldíjas) előadása, a Nem akarok többé boszorkány lenni is a közvetlensége, játékossága, intimitása miatt volt annyira magával ragadó. Mindezek az erények újabb előadásukra is érvényesek, bár ebben még egyszerűbbé váltak a célkitűzések. Ez az előadás nem feltétlenül igényel színházi környezetet (a januári bemutatót egy Ráday utcai galériában tartották), nem nélkülözhetetlen eleme a világítás, sőt a zene is felvételről szól a háttérből (talán a zeneválogatás az egyetlen rétege az előadásnak, amely nem éri el a többi összetevő színvonalát). Nem kell ehhez az előadáshoz más, csak egy asztal, rajta egy felállított, nagyobb méretű vázlatkönyv (különféle oldalai adják majd az egyes jelenetek „díszleteit"), és nincs szükség másra, csak a gyönyörű, szépen kidolgozott, önálló életet élni képes bábokra (rájuk sem mindig), no meg egy nagyszerű bábjátékosra, aki képes átlényegíteni őket.

Badacsonyi Angéla játéka azonban nemcsak azért meggyőző, mert a bábokkal teremtett intim viszonyában könnyedén alkot önálló életet számukra, hanem azért is, mert szuggesztíven mesél. Erre a képességére most különösen szükség van, mert a Zsiga föstő fest nem dramatikus anyagból indul ki. Lázár Ervin meséiből válogattak az előadás létrehozói, némileg tematikus alapon. Olyan műveket fűztek csokorba, amelyekben így vagy úgy fontos szerepet kapnak a színek. A kiválasztott szövegekből azonban nem készítettek hagyományos értelemben vett adaptációt. Megtartották az író egyik legfőbb erényét, az elbeszélésmódját, így az előadás (egyszerűsége ebben is kifejeződik) a mesemondás és a mese megjelenítése közti határterületen egyensúlyoz.

Badacsonyi Angéla, miközben mesél, meg is jeleníti a meséket. Erre a különböző történetek különböző lehetőségeket adnak (és az előadás ezt különbözőképpen is oldja meg). De a párbeszédes részek önálló jelenetekké öblösödnek. Ekkor szinte el is feledkezünk a mesélőről, inkább csak a mozgatott bábok hangjaként halljuk őt. Máskor meg teljesen elhallgat a szöveg, megszólal a zene, és a rövid etűdökben „önálló” szereplőkké válnak a bábok. Ilyen részlet például az, amikor Zsiga föstő fest, vagy amikor a felesége, Bazsarózsa Mária ruhákat próbálgat.

 

Zsiga

Forrás: tintalo.hu

 

Az első történet ugyanis róluk szól. Meg egy hófehér világról, amiben nincsenek színek, minden fehér, a házaspár szobája éppúgy, mint „föstő” képei vagy a felesége ruhái. Az asszony elégedetlenségére kell Zsigának valami színt előkapnia a ládája mélyéről, hogy ne járjon asszonya mindig egyforma ruhában. Lám, az asszonyi elégedetlenség mozgatja a világot – mondja huncutul a mesélő-bábjátékos, és ügyes ötletekkel kiszínesedik a világa. Színe lesz az égnek és a felhőknek, színe lesz a ruháknak és a kontynak, kiszínesednek a képek is a falon.

Az első meséhez nagyon pontosan illeszkedik a kékről meg a sárgáról szóló mese, amelyet hihetetlenül egyszerűen, mégis nagyon meggyőzően mesél el az előadás. Zsiga ládájából előkerül a két színt tartalmazó tégely, a festőállványára rákerül egy rajzlap. És miközben Badacsonyi Angéla mesél, két ecsettel egyszerű vonalakat húz. Ezekből lassan kirajzolódik egy kék mama meg egy sárga papa, és a festékvonalak összefolyásából megszületik zöld gyermekük is.

Csak lazábban kapcsolódik az első két meséhez a zöld lific története. A bábjátékos lapoz egyet az asztalon álló könyvben, Zsiga műterméből egy másik szobába kerülünk, ahol középen egy kislány ül (a bábu hasonlóképp megkapó jelenség, mint Zsiga vagy Bazsarózsa Mária figurája). A felnőttek a helyes viselkedésre nevelés helytelen szellemében különböző rémekkel fenyegetik a gyereket. (Remek ötlet, hogy amikor kiszalad a kislány a kertbe, a könyvet is továbblapozza a bábjátékos, könnyedén jelezve a „díszlet” változását.) Azonban fordulat következik be akkor, amikor „megtestesülnek” a különböző néven nevezett felnőtt riogatások. Megkapó, pici bábok ezek, a kicsi „díszlet” különféle szegleteiben megbújva. Maguk is együttérzésre, szeretetre vágyó szorongó lények.

 

tintalo-zsiga

Forrás: szinhaz.hu

 

A Varga Julcsi kék szeméről (és a virágok vetekedéséről) szóló történetet abban a „térben" játszódik, ahová a zöld lifictől tartó kislány egy pillanatra átszaladt. Ennek a mesének a megjelenítésére is az egyszerűség jellemző. A kerti fák mellé kis pálcikákra ragaszott virágfejek „nőnek", amelyek megfordítása jelzi, hogy miképp vörösödtek el, amikor azon veszekedtek, hogy melyikük olyan szép, mint Varga Julcsi szeme. Az egyszerű „szcenikához" azonban nagyon szuggesztív mesélés társul, amely egy pillanatra sem hagy hiányérzetet. Ugyanez mondható el a nagyravágyó feketerigóról szóló meséről is. A főszereplő itt is egy remek kisfiú baba, aki azonnal életre kel, amint Badacsonyi Angéla a kezébe veszi, megmozdítja. Így azonnal átélhetővé válik az a szomorúság is, ahogy barátra vágyik. A barátnak „jelentkező" feketerigó és a többi madár csak apró, kétdimenziós figura, akik ráülnek a vázlatkönyv tetejére. Mivel azonban a feketerigó erős önértékelési zavarokkal küzd, ezért újra és újra más madár képében ajánlkozik a fiúnak. De csak a történet végén derül ki, hogy teljesen fölösleges volt, hogy Zsiga föstő festékeivel mindig más és más színűre mázolja át magát, hisz a kisfiú őt kereste, a különleges fekete madarat. A bábjátékos egyszerűen, mégis megrendítően meséli el ezt a történetet is.

Az előadás záróképében egyetlen intim csoportképbe rendeződik az öt mese összes figurája. A Tintaló Társulás ismét nagyszerű előadással jelentkezett, amely méltó párja (és nem megismétlése) a Nem akarok többé boszorkány lenni-nek. Egy bőröndben elférő utaztatható színház, amelyet minden óvodába el lehetne vinni, minden óvodásnak látnia kellene.

 

 

Zsiga föstŐ fest

 

Az előadást létrehozta: Rumi Zsófia, Sipos Katalin, Sisak Péter, Badacsonyi Angéla

Játssza: Badacsonyi Angéla