Lamurőz konkuransziék

Budapesti Tavaszi Fesztivál 2012: Caragiale: Farsang – Radu Stanca Nemzeti Színház, Nagyszeben

„Színházam a szöveggel kezdődik” – vall rendezői munkájáról Silviu Purcărete. Az előadás létrehozásának másik alapvető elemeként pedig a színésszel végzett munkát említi. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében meghívott Farsangban azonban – akárcsak a Purcărete által szintén a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színházban megrendezett és a 2009-es Nemzetközi Színházi Fesztiválon is vendégszerepelt Luluban – a színészi játék némiképp egysíkúnak bizonyult, s a rendező mintha sokkal inkább a „külsőségeket” – a színpadi látványvilágot és a zenei kíséretet – hívta volna segítségül a darab egyéni értelmezéséhez. 
Nánay Fanni | 12. 04. 2.

„Amikor egy klasszikus szöveget veszünk kézbe, rá kell jönnünk, hogy az tele van klisékkel. Már senki nem olvassa azokat, az emberek egyszerűen csak ismerik őket. Éppen ezért mindig arra törekszem, hogy teljes mértékben elfelejtsem a kliséket.” A Farsang esetében ráadásul a rendezőnek nem csupán a tiszteletteljes hagyomány által élettelenné tett Caragiale-szöveggel, hanem a román színháztörténet egy legendás előadásával, Lucian Pintilie 1966-os rendezésével is meg kellett küzdenie. Purcărete – saját bevallása szerint – igen nehezen tudott Pintilie Karneváljától elszakadni, mivel annak egyes jelenetei, egyes megoldásai mélyen beleivódtak az emlékeibe, sőt nagymértékben formálták rendezői látásmódját. Ezért is döntött úgy, hogy – a társulat tagjaival közösen – betűről betűre újraolvassa, s híven követi Caragiale klasszikussá vált szövegét.

 

karneval-purcarete-1

 

Ezen igyekezete a románul nem értő közönség számára kevéssé volt tetten érhető, hiszen a szervezők a budapesti vendégjáték feliratozásához Parti Nagy Lajos (egyébként zseniális) magyarítását használták, amely (ahogy Tompa Andrea a Színház 2005. augusztusi számában megjelent Ahol karnebál van, ott karnebál van c. cikkében levezette) nagymértékben eltér az eredeti Caragiale-szövegtől. Így az előadást nézve a szöveg síkján végzett munka helyett sokkal szembetűnőbbnek bizonyult Purcăretének a látvány, a tér és a zene használatával való kísérletezése, illetve azon törekvése, hogy e színpadi elemekkel illusztrálja és strukturálja a szöveget és a drámai történéseket. A rendezés erőteljes jellegzetességét adták továbbá a bőségesen alkalmazott, ám helyenként némiképp öncélúnak tűnő abszurd megoldások.

 

karneval-purcarete-2

 

A kezdőjelenetben félig betolat a színre egy valódi furgon – csak a jármű hátsó részét látjuk, ahonnan a későbbiekben statisztaként is visszatérő közreműködők szőnyegeket, díszletelemeket pakolnak ki, és berendezik a szín jobb oldalán Nae Girimea fodrászüzletét. A teherautó azonban feneketlennek bizonyul, hiszen több tucat ember bukkan elő belőle sorban, különböző bútordarabokat és kellékeket cipelve. A fél-jármű a későbbiekben is a színen marad, a karnevál forgatagát illusztrálni hivatott folyamatos „vonulásuk” során a statiszták annak gyomrában tűnnek el a baloldalon. A „pakolás” tevékenysége amúgy is végigkíséri az előadást: Iordache, a borbélysegéd hol a díszletfalról letépett rengeteg csomagolópapírt, hol a bútorokat borító műanyagfóliát igyekszik tessék-lássék eltüntetni a színről, az első felvonás hosszadalmas bonyodalmai alatt pedig a karneválra készülődő kocsmáros egyenként hordja ki a furgonból az asztalokat, székeket, sörösrekeszeket, mintegy megosztva a nézők figyelmét a színpadi cselekmény főszála és saját akkurátus tevékenysége között.

 

karneval-purcarete-3

 

Purcărete a karneváli forgatag kliséjét rávetíti a színpadi formára is: a jelenetek gyors egymásutánban követik egymást, egy pillanatnyi szünetet sem hagynak a nézőnek, ha éppen nem „történik” semmi színen, akkor a karneváli zenekar játszik, vagy a statiszták vonulnak keresztül a színpadon pontosan meg nem határozott, mindenesetre már előre hangosan ünnepelt céljuk felé. A maskarák gyors váltogatásában szinte alig tűnik fel, hogy az egyik házasságtörő asszonyt, Didinát három színésznő alakítja, akik azonban még létszámfölényben sem bírnak (a korábbi említett előadásban Lulut alakító) Ofelia Popii Micájával.

A második felvonástól kezdve a zene strukturálja az előadást. A Vasile Şirli által szerzett népies színezetű, s igen hamar egysíkúvá és unalmassá váló zenét bohócruhába öltözött 8-10 fős zenekar szolgáltatja, a szöveges részek alatt a hangszerek elhalkulnak, a „kergetőzős” jelenetekben pedig hangosabban húzzák a zenészek a muzsikát, mindemellett mindig engedelmesen abba az irányba fordulnak, ahonnan a soron következő jelenet főszereplője színre lép.

 

karneval-purcarete-5

 

A korhű és modern színpadi elemek vegyítése igencsak eklektikussá teszi az előadás látványvilágát. A mai furgonból előkerülő bútordarabok a darabbeli cselekmény korát idézik, ám a velük berendezett borbélyüzlet falán nem korhű tükör lóg, hanem tükörfólia borítja azt. A második felvonás, vagyis a farsangi forgatag jelenetei alatt a fodrászatot – kifürkészhetetlen okból – szobafestéskor használatos műanyag fóliával takarják le, majd a Nae Girimea üzletébe visszaérkező szereplők a nejlon alatt kúszva-mászva keresik egymást a sötétben. A jelmezek többsége korhű marad, mind a hétköznapi öltözékek, mind a farsangi maskarák a darab cselekményének korszakát tükrözik – leszámítva pár kivételt: például a házasságtörő Mica férje, Mache Razachescu plüss nyúljelmezét.

Miután a félreértések tisztázódnak, a házastársak kibékülnek, az utolsó jelenetben – ahogy az kezdettől fogva várható is volt – a szereplők visszahordják az előadás díszletelemeit a furgonba, majd ők maguk is (a kitartóan muzsikáló zenekarral együtt) eltűnnek annak gyomrában, a jármű pedig lassan elhagyja a színt.

 

 

Caragiale: Farsang

Radu Stanca Nemzeti Színház, Nagyszeben

 

Díszlet: Dragoş Buhagiar

Fény: Silviu Purcărete, Dragoş Buhagiar

Zene: Vasile Şirli

Rendező: Silviu Purcărete

Szereplők: Marius Turdeanu, Constantin Chiriac, Ofelia Popii, Liviu Pancu, Adrian Matioc, Nicu Mihoc, Cristina Ragos, Raluca Iani, Serenela Mureşan, Cristian Stanca, Vecsei Pali, Adrian Neacşu, Cătălin Pătru, Edi Pătraşcu, Mihai Coman, Florin Coşuleţ, Viorel Raţă, Cristina Stoleriu, Sânziana Stan, valamint Bunny, a kutya

Zenészek: Vlad Robaş, Tomohiko Kogi – hegedű, Ungvári Éva – furulya, Boldizsár Emőke – fuvola, Ema Veţean, Veronica Arizancu – altszaxofon, Claudiu Fălămaş – trombita, Codruţa Vasiu – harmonika, Liviu Vlad – dobok

 

Helyszín: Nemzeti Színház

 

 

Más is látta:

Bóta Gábor: Lepusztultság csillogó felszínnel

Kónya Orsolya: Karnebál a fövenyen

Tarján Tamás: Vitriöl

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK