A fekete bohóc

Hamlet – Weöres Sándor Színház, Szombathely

Czukor Balázst nem érdeklik a nagyhatalmi, politikai játszmák: az ő Hamletjében nem bajlódnak birtok- és határügyekkel, Fortinbras hódító norvég királyfi nemhogy nem tűnik föl, a neve sem hangzik el. Nincs erkölcsi ítélkezés sem, Claudiusról itt minden elképzelhető, csak az nem, hogy imádkozik; ha egyáltalán ő a tettes.
Ölbei Lívia | 15. 10. 1.

A személyesre hangolt Shakespeare-olvasat egyrészt a szülők véget nem érő zsarnoki hatalmáról beszél a felnőni képtelen gyerekek fölött, másrészt a maga sokszínűségében, sokrétűségében – beleértve a színészi teljesítményeket - bontja ki és feszíti a végsőkig a drámában különben is „kulcsszerepet játszó" játékot: elviszi egészen az őrületig. Yorick sincs: Hamlet a fekete bohóc, piros tornacipőben. Mi pedig mind Hamlet cinkosai.

Mintha az „őrülten jó" Miskin herceggel (A félkegyelmű, rendezte Jeles András) elért volna egy különös határt: Czukor Balázs a színészetet azóta egyértelműen a rendezésre cserélte föl. Az arab éjszaka, a Cudar világ (Mágnás Miska-változat) és most a Hamlet pedig mintha sorozatot adna ki: a rendezőt egyrészt az észrevétlenül, de törvényszerűen irracionálisba forduló racionális, az egyszer csak elszabaduló őrület működése foglalkoztatja, másrészt arra keresi a választ, hogy miért vagyunk képtelenek felnőni; mennyire hatnak döntéseinkre az előttünk járó generációk. Közben folyton a színház mibenlétén gondolkodik. A Weöres Sándor Színház bérleten kívül tűzte műsorára ezeket a kizárólag személyes érdeklődésből és elkötelezettségből megszülető előadásokat, és úgy tűnik, Czukor Balázs maximálisan kiérdemelte a bizalmat. (A jövő évadban egyébként már „bérletes rendezőként" is találkozhatunk vele – az nyilván egy újabb lépcsőfok, másféle feladat. Krimi lesz az is.)

Az arab éjszaka formabontó különösségéhez – a Roland Schimmelpfennig-szöveg trükkös időszerkezetén túl – hozzájárult, hogy a rendező bevonta a játékba a földszinti WSSz-stúdió utcára néző üvegfalát, és ezzel a gesztussal egyrészt megnyitotta a szokásos teret, másrészt sajátos „kalitka-érzést" teremtett. A játéktér jobb hátsó sarkában kialakított, üvegfalú konyha-kalitka – elzár és megnyit - hangsúlyos szerepet kap a Hamletben is, az emeleti kamarateremben. Mintha Az arab éjszaka világokat elválasztó-összekötő üvegfalának szép metamorfózisát, újratöltését látnánk. A racionális irracionálisba fordulása Az arab éjszakához, a generációs konfliktusok a Cudar világhoz csatolják vissza a Hamlet-előadást. A múlt évadban Czukor Balázs – állandó dramaturgtársa, Khaled-Abdo Szaida közreműködésével – rendezte meg az ironikus, egyszersmind mély érzelmeket mozgató Mágnás Miska-változatot, amelyben az (őrült) operettvilág talmi csillogása mögül előtüremkedett a (nem kevésbé őrült) valóság. Érdekes módon a szöveggel való bánásmód is a Mágnás Miska-átirathoz kapcsolja a Hamletet: az operett-librettóval éppen olyan szabadon bánt a már-már szerzőtárssá előlépő rendező-dramatug páros, mint az alaposan meghúzott, de pontosan és szépen végigmesélt Shakespeare-drámával. Az eredmény mindkét esetben: érvényes előadás. Mintha a Cudar világ előtanulmány lett volna a Hamlethez, amelyben a „Lenni vagy nem lenni"-monológból csak a kezdőfordulat marad, egy adekvát „hát ez az, baszd meg"-gel megfejelve. A többi úgyis néma csend. (A zárszóban megmarad, visszatér a klasszikus Arany János-fordítás.)

Filmre vitt (északi) krimit sejtető, feszült zene kíséri a Hamlet-előadás nyitányát, közben van idő szemügyre venni a díszletet. A Márkus Emília Teremben a játéktér-nézőtér viszonya most hagyományos, de emelt színpad nincsen. A játéktérben balra viszont kicsi, „igazi" kukucskaszínpad várja, hogy fölgördüljön a hol szörnyű fáradt rózsaszínben, hol sárgában játszó függöny. (Ó, hát persze: az Egérfogó-jelenet. De annál sokkal több is.) A színpadi színpad mellett ajtó, ahonnan egyenes út – és néhány lépés vezet az üvegfallal leválasztott, jól fölszerelt konyhába-kínzókamrába-gázkamrába, rögtön relativizálva a kinn és benn viszonyát, csökkentve a szabadulás, növelve az örökös bezártság érzetét. A padlót piros szőnyeg borítja, jobbra elöl hosszú asztal, piros kárpittal bevont székekkel. Egyedül a székek tirádái jelzik, hogy királyi udvarban vagyunk, különben a végletekig puritán környezet inkább emlékeztet egy 70-es évekbeli vidéki kultúrházra (ahol éppen műkedvelő előadás készül), mint Helsingőrre.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/5.

számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.

Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában, a Katona József Színház könyvesboltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft

A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft