Minden nagyon szép, minden nagyon jó…

Ötödik nap: IV. Nemzetközi Monodráma Fesztivál, Eger

Sem a három levezető előadás, sem a zsűri értékelése – amúgy valóságos díjeső: az előadások harmadát jutalmazták a döntnökök – nem csigázta fel különösebben a közönséget. A wroczlawi fesztiváligazgató – egyébként zsűritag – azonban a legmesszebbmenőkig elégedett volt mindennel, és ez mindenképpen dicséret. Véget ért a IV. Nemzetközi Monodráma Fesztivál Egerben. 
Markó Róbert | 08. 04. 1.

 

Bevezetés a bábművészetbe

 

A Maskarás Céh Purgateátrium Vásártér című előadása nem fényűző, nem látványos, nem modern, mégis működik. Kovács Géza egyszemélyes vásári játékot mutat be negyven percben, hagyományos technikákra építve, Kovács Ildikóval közös rendezésben. A nemrég elhunyt Kovács Ildikó, akit Harag György a bábozás nagyasszonyaként aposztrofált, jól tudta, miről beszél, amikor öt évvel korábban így nyilatkozott: „A bábjáték az mágia. És a néző – akár gyermek, akár felnőtt – részese ennek a mágiának.”

Kovács Géza keze nyomán valóban mágia születik ugyanis. Mindenki a játék hatása alá kerül, pedig csupán két-három báb vagy egy mesélőláda szükséges a varázslathoz. Vasilache, a moldovai Vitéz László civódik-évődik meseszép feleségével, ám egy gyenge pillanatban a pokolba kívánja. A meggondolatlan férfi az asszony elvesztésével kétségbe esik – ki mossa ki koszos gatyáit? –, így kénytelen megküzdeni az ördöggel, a halállal, s le is győzi őket, két legyet ütve egy csapásra: nem csak feleségét szerzi vissza, de halhatatlanságot is nyer magának. Kovács Géza kezében, hangjában életre kelnek a bábok, a közönség pedig készségesen adja át magát a különleges élménynek.

 

Csehszlovák atom

 

David Benes Lábbal a robbanás felé, avagy az utolsó atomharcos című produkciójáról már mottója – „Egy nukleáris fegyver elől éppúgy nincs menekvés, mint a saját esküvődről!” – is elárulja: olyan komédiát láthat a néző, amely a személyes sorsot a társadalmi sorssal próbálja összemosni. A történet szerint a főhős, akinek rögeszméje a harmadik világháború kitörése, egy bunkerba húzódik vissza az atomcsapástól való félelmében. Azonban kiderül: a saját esküvőjéről menekült az óvóhelyre, a társadalmi csapásoktól is tart tehát. Végül vegyvédelmi ruhát, gázálarcot ölt, és műanyag virágokkal megindul a nagybetűs élet felé.

 

Fotó: archív

 

David Benes – és az előadás – az első periódusban jó igazán. A színész úgy rögtönöz fizikaórát az atombomba működési elvéről, ásványvizes palackokkal játszva el a maghasadást, hogy mindvégig eldönthetetlen, vajon őrültként játszik normális embert, vagy normális emberként őrültet. Később aztán egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az alakítás – ahogyan az előadás is – üres, felszínes. Leginkább blődlinek nevezhetni, a közepes fajtából.

 

Pedig jó színésznő

 

A legnagyobb meglepetés talán akkor éri az embert, amikor – az előadás után – szembesül azzal, hogy a Pedig én jó anya voltam című produkció színlapja dramaturgot is jegyez. Vajda István szövege ugyanis jóformán színpadképtelen, mert hatalmasan túlírt. Az eredetileg riportregénynek, szocioriportnak készült textus az utolsó magyar halálraítélt édesanyjával készült (amúgy megrázó) beszélgetésfüzér lejegyzett változata. Ez azonban a színpadon kevés: dramaturgiai ív, fokozás, súlyozás nélkül az anyag működésképtelen.

Nem szerencsés Anger Zsolt rendezése sem: Anger Bodnár Enikővel reálteret terveztetett, telihordva apró kacatokkal. Ennyi „igazi” azonban már sok a jóból, a naturalista szöveg kisrealista feldolgozása csőstül dönti a nézőre a borzalmat, s a történet így totálisan hiteltelenné válik, még akkor is, ha az élet írta.

 

Fotó: archív

 

Pedig Pogány Judit derekasan küzd a körülményekkel. Molnárnéja tökéletesen kidolgozott: eszközgazdag, pontos, érzékeny alakítás. Tesz-vesz, jön-megy, jár-kel a díszletben, belakja a teret, minden kelléket jelentéssel tölt meg, arcán minden érzés, rezdülés beszél. Csodát csinál. De itt a csoda is kevés.

*

A IV. Nemzetközi Monodráma Fesztivál nemzetközi zsűrije a következő hat előadást tüntette ki:

Klamm háborúja, Nem akarok többé boszorkány lenni!, Camille, Épp most!, Yotam, A műselyemlány.

Döntését a zsűri nem indokolta, a díjazottak között rangsort nem állított fel.

 

 

Vásártér

 

Tervező: Majoros Gyula, Boráros Szilárd

Rendező: Kovács Ildikó

Előadó: Kovács Géza

 

 

Vilém Dubnicka: Lábbal a robbanás felé, avagy az utolsó atomharcos

 

Előadó: David Benes

 

 

Vajda István: Pedig én jó anya voltam

 

Díszlet, jelmez: Bodnár Enikő

Fény: Bányai Tamás

Dramaturg: Góczán Judit

Rendező: Anger Zsolt

Előadó: Pogány Judit