Ellenfény Online - Színház - Vidék - Kiismerhetetlen Világban

Kiismerhetetlen világban

Tasnádi István: Kokainfutár – Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza

Tasnádi István egyik legjobb, de (érthetetlen módon) alig játszott drámáját tűzte műsorra a nyíregyházi színház. A furcsa nyelvi játékokban és különös fordulatokban gazdag darabon sokat nevet a közönség. Kovács Dániel rendezésének legfőbb erénye, hogy működésbe hozza a mű humorát. Ez akkor is fontos eredmény, ha a Kokainfutár ennél talán gazdagabb, többértelműbb, mélyebb, talányosabb mű.
Szűcs Mónika–Sándor L. István | 11. 10. 12.

Az előadás legnagyobb találmánya a díszlet. A rendező koncepciója alapján készült tér (tervező: Boros Lőrinc) egyetlen képbe vonja össze a darab különféle helyszíneit. A Krúdy Kamarában ezúttal két oldalról látnak rá a nézők a középen elhelyezett színpadra, amelynek nemcsak a padlója van berendezve, hanem a padlóburkolat fölfut az oldalfalakra, sőt a mennyezetre is, és ott berendezési tárgyakat, egyéb holmikat rögzítettek rá. Felülre például egy szennyeskosár van applikálva, mellette szétdobált ruhák, kicsit arrébb felmosó vödör. Olyan, mintha felülnézetből látnánk egy szoba padlóját, de mellettük a falióra már egy más térsíkot jelez, és a nem sokkal odébb látható üveges ajtó ismét egy újabb nézőponthoz képest értelmezhető. Az oldalfalakon is különböző elforgatásokban jelennek meg a különböző térrészletek. A külön-külön valósághűen berendezett, ám más-más vetületben látható helyek  összhatása olyan, mintha egy kubista képet látnánk.

 

kokainfutar-nyiregyhaza-1

Gerle Andrea - Forrás: moriczszinhaz.hu

 

A díszletkoncepció azért is remek, mert szoros kapcsolatban áll a darab világával. Tasnádi István 1996-ban írt művét is a nézőpontoknak és a vetületeknek a folytonos egymásra csúszása jellemzi. A darab folyton új és új szemszögből enged rátekinteni egy lakóközösség (egy társasház) életére, de nincs egyetlen olyan nézőpont sem rögzítve benne, amely megnyugtató képbe rendezné az eseményeket, azaz magyarázatot adna arra, hogy miért is ez történik azokkal az emberekkel, akiknek a sorsát követjük. A Kokainfutár talányos sokértelműsége egyrészt nyelvi, másrészt dramaturgiai jellemzőiből adódik.

Tasnádi szövege rendkívül szellemes, meglepő nyelvi játékokkal teli. A humor forrása egyrészt a virtuóz, kaján rímelés, másrészt az a könnyedség, ahogy összekapcsolja a blődlit a mélyértelművel. Miközben komoly intellektuális tartalmuk is van a nyelvi játékoknak, sokat lehet kacagni rajtuk. Kovács Dániel rendezésében a nyíregyházi színészek úgy beszélik ezt a nyelvet, hogy a közönség nem téved el benne, és felhőtlenül élvezni tudja játékosságát.

A Kokainfutár sztoriját is az a különös kiismerhetetlenség jellemzi, ami a teret. A kezdeti furcsa, groteszk életképek sorozata fokozatosan egy krimi-thriller történetbe vált át, és miközben próbáljuk megérteni, hogy mi miért történik, folyamatosan az az érzésünk, hogy semmi sem úgy igaz, ahogy gondoljuk. Ez is fontos jellemzője a darabnak: a banálisan hétköznapi valahogy a lét értelméről vagy értelmetlenségéről kezd el beszélni. A súlytalan élet szép lassan átfordul a végzetes sorsba.

Kovács Dániel összhatásában egy groteszk – az egymáshoz nehezen illeszkedők furcsa együttállását mutató – előadást rendezett, láthatóan a túlzásokra, az elrajzoltságra épülő színészi játékkal. Nem feszíti azonban a helyzeteket a képtelenségig, az abszurdig, bár a lehetőséget erre mind a szöveg, mind pedig a sajátos tér felkínálja. De hiába áll a fotel lába az oldalfalon, és hiába fut a támlája párhuzamosan a padlóval, a színészek mégis úgy ülnek rá, mintha a földön állna. Ez alól kivétel az előadás utolsó, különösen szép képe: a haldokló Fiú (Rák Zoltán) lebegése élet és halál közt.

 

kokainfutar-nyiregyhaza-2

Tóth Károly, Kameniczky László - Forrás: moriczszinhaz.hu

 

Az előadásban azok az alakítások a legemlékezetesebbek, amelyek a túlzásokkal (vagy épp azok elkerülésével) képesek a szereplők különösségét megteremteni. Mindenekelőtt Horváth László Attila, aki Rozs figurájában minden túlzás nélkül tud az élet képtelenségeiről is szólni. Vagy Gerle Andrea, aki hátborzongató hűséggel rajzolja elénk egy középkorú családanya kicsinyes álmait, életvágyát, erőfeszítéseit és kudarcait, míg végleg el nem használja őt az idő. A férj szerepében Vicei Zsolt egyszerű eszközökkel építi fel az életéhez mintákat nem találó, de abból kilépni sem tudó férfi furcsa figuráját. Emlékezetes Tóth Károly és Kameniczky László párosa, a virgonc apáké, akik az öregség ordenáré, minden határon átlépő infantilizmusával blamálják fiaikat, míg át nem evickélnek a végső határon.

 

 

Az előadás részletesebb elemzésére az Ellenfény egyik következő számában szeretnénk visszatérni

 

 

Tasnádi István: Kokainfutár

 

Díszlet-koncepció: Kovács Dániel

Díszlet: Boros Lőrinc

Jelmez: Sebő Rózsa

Dramaturg: Boronkay Soma

Rendező: Kovács Dániel

 

Szereplők: Horváth László Attila, Cserna Antal, Vicei Zsolt, Gerle Andrea, Horváth Sebestyén Sándor, Rák Zoltán, Budai Zsófi, Horváth Margit, Tóth Károly, Kameniczky László, Barta Éva

 


Bemutató: 2011. október 1.

Helyszín: Krúdy Kamara

 

 

Más is látta:

Karádi Zsolt: Cserna az őrület közelébe került