Kisvárosi capriccio

Bohumil Hrabal–Lőkös Ildikó–Znamenák István: Sörgyári capriccio – Kőszegi Várszínház

Megkezdődött a Jurisics-vár felújítása, úgyhogy a Kőszegi Várszínháznak az idén ki kellett költöznie a patinás falak közül. A vártól néhány méternyire található Brenner-ház udvara magától értetődő helyszíne a Sörgyári capricciónak: színpad a belváros szívében, ahol a házak bekönyökölnek a nézőtérre. Znamenák István rendezésében megáll, visszafordul, újra megindul – körben jár az idő.
Ölbei Lívia | 11. 07. 13.

A Sörgyári capriccióhoz  most az is hozzátartozik, hogy a várszínház igazgatója a próbaidőszak elején személyesen kopogott be mindenkihez a színpadtól szó szerint karnyújtásnyira álló házakban (a lakók köszönték a gesztust, és senki nem panaszkodik a nyári színház közelsége miatt). Sőt, hozzátartozik az is, hogy az előadások idején néhány várszínházi munkatárs őrt áll az utcán, hogy ha kell, előzékenyen csendre intsen egy-egy hangosabb járókelőt, felbőgő motort. Bár ebbe az előadásba alkalomadtán még ilyesmi is beleférne. Elvégre amikor a színfalak (vagyis az igazi téglafal) mögött megszólal Myclik hentes – Sarkadi Kiss János – kintornája, egy pillanatra úgyis elbizonytalanodik az ember, hogy akkor most honnan jön, mit akar ez a hang. (Azon túl, hogy Berka drogistát idegesíti.) Vagy mintha már az is az előadás része volna, hogy átbukdácsolunk a fölszaggatott utcákon; mintha a rekonstrukció miatt földúlt (különben kivételesen szép) kőszegi belváros maga adná meg a kulcsot a várszínház idei bemutatójához: kinn a változás és a bizonytalanság – benn a béke, az esténként óvatosan kifényesített, a jelent is beragyogó, eleven emlékek lámpásai, a sokszor esetlenül csetlő-botló, földhözragadt, szeretnivaló szépség birodalma. Ez az a hely, ahol a világot a mese (a történetek folytonos továbbadása) tartja össze. Pepin bácsi – Epres Attila – jön, lát és be nem áll a szája. Nem is az a fontos, hogy mit mond, hanem az, hogy mondja. És ahogy mondja: szinte levegővétel nélkül, mint a Táncórák... egyetlen, végehosszanincs, kanyargó körmondata. Mintha Hrabal és Chagall találkozna össze Kőszegen, valami furcsa, könnyeztető és mosolyogtató repülésben.

A Sörgyári capriccio olyan, mint az élet: csip-csup apróságok, törmelékek, amelyek egyszer mégis csak egésszé rendeződnek. Lőkös Ildikó és Znamenák István a Bambini di Praga, a Harlekin milliói, a Sörgyári capriccio és a Táncórák idősebbeknek és haladóknak című Hrabal-művek figuráiból, motívumaiból, történéseiből írta meg, rakta össze a szövegkönyvet. A „capriccio” dramaturgiáját az emlékezés, a múlt és jelen váltakozása,  összekoccantása mozgatja. Az emlékek pedig egyébként is mindig képekben idéződnek fel bennünk, ráadásul szeszélyes asszociációs rendben (rendetlenségben).

A nyitóképben – nyugdíjas klub, táncterem – szögletesen, szinte nyikorogva megmozduló csodálatos, kicsit rozoga kisvárosi-sörgyári férfiak olyanok, mint valami nagy toronyóra rugóra járó, eltűnő-előtűnő bábui; vagy egy különös panoptikum megelevenedő viaszfigurái. A tánctanár (Kovács Zsolt) ruganyosan bicegő, könnyed járása nemcsak a tánctermi jelenetek ritmusát határozza meg, hanem az előadás groteszkbe hajló humorát is. Itt van mindenki, aki számít (aki valaha, mondjuk valamikor a 20. század elején számított). A kopaszodó, gáláns Gruntorád doktor: Bezerédi Zoltán. A mindig különvéleményen lévő, tisztes őszes halántékkal is délceg De Giorgi tűzoltóparancsnok (Kocsis Pál), aki titokban nejlonszatyorba gyűjti az üres sörösüvegeket. Bloudek ápoló (Spindler Béla) gyakorlott szemmel azonnal felismeri a potenciális ápoltat Hroudova kisasszonyban (Egri Márta), akinek ki nem élt vágyai vérszomjas állatvédői képzelgésekben öltenek testet. Berka drogista szerepében Gazsó Györgynek a tánchoz nem kell partner (se nő, se férfi): úgy forog és csapkod, szinte transzban, mint valami bumfordi lepke a fényben. Ki hinné, hogy valóságos kiöregedett Faust? Pedig az: ifjúkori laboratóriumában igazi fekete kutya téblábol. Mert ezek a csodálatos, okulárés, szoknyák (emléke) után bolonduló férfiak arra is képesek, hogy visszafiatalodjanak, amikor Boda Cervinka mesterfodrász (Némedi Árpád) emlékezése nyomán a kicsi, tarka lepke és a fiatal, röpködő hajú Maryska képében megjelenik – és játszani kezd az idő.

 

koszeg-Hrabal2

 

És bár a hullámzó emlékezésben előbb-utóbb mindig a férfivágyak titokzatos-bolondos-gyönyörű-pántlikás tárgya, Maryska biciklizik be a képbe – vagy éppen mászik föl Pepin bácsival a kéményre (a várszínházban most igazi téglatámfal játssza a kéményt is), itt tulajdonképpen nincsenek fő- meg mellékszereplők; csak sok igazi színész. A leitmotív Maryska – a főszereplő maga az élet. A sörgyár és/vagy táncterem és/vagy nyugdíjasotthon és/vagy Fancinék lakása pedig olyan elemelt, stilizált, átjárható – és főleg könnyen élet-metaforává változtatható – színházi helyszínt teremt, amelyben otthonosan mozoghatunk. Benne vagyunk ebben a varázskörben: Maryska mellettünk-mögöttünk suhan el biciklivel; ott áll Francin motorja, ott húzza ki Pepin bácsi a szárítókötelet; be nem áll a szája. Maryska jóízű, jó huzatú sörivó mutatványai – a színpad mellett fölállított igazi sörös-bódénál – a premieren nyíltszíni tapsot hoznak. (Meg a pusmogást, hogy vajon hogyan csinálja....) És közben játszanak az igazi kőszegi fúvósok – amikor ráér, a hús-vér ifjú hentesnét, Lenkát játszó Bánfalvi Eszter is beül közéjük zenélni. Lenka ízig-vérig nő – a felkínált tányérokon igazi virslicskék, a hentesbárd alatt igazi disznófejek. Radnay Csilla a fiatal Maryska szerepében inkább tényleg olyan, mint valami plasztikus látomás. Angyal vagy kisgyerek – akinek nincs egy fikarcnyi veszélyérzete –, csillag vagy fecske; arcán mindig ugyanaz a mosoly, ugyanaz a ragyogás – nyilván ez az a kép, amely róla megmaradt a kisváros férfi-emlékezetében, az öreges szemüvegek fénytörésében. Férje, a jóvágású, törekvő és ügyetlen (mégis irigyelt) sörgyári gondnok, a fiatal Francin szerepében Szabó Kimmel Tamás olyan, mintha a csetlő-botló némafilmek világából lépett volna elő. Vagy mint aki épp most jött le – nem a filmvászonról, hanem a falvédőről.

 

koszeg-Hrabal4

 

Az előadás legszebb ötlete a Francin–Maryska páros megkettőzése: a Sörgyári capriccio és a Harlekin milliói összekacsintása. Ha Radnay Csilla és Szabó Kimmel Tamás kettőse az ígéret, akkor a Pogány Judit–Hollósi Frigyes páros maga a teljesség. A romboló – és az építő idő. Cervinka mesterfodrászt a fabula realitása szerint előbb a fiatal Maryska csipkedi meg – a mozdulatsor láthatólag kettejük mindennapi rituáléja –, aztán a bűbájos idős Maryska (igazi hosszú hajjal) teszi meg ugyanezt. A házastársi ajándékozási rítust viszont a szövegkönyv szüzséje szerint előbb az idős Francintól és Maryskától láthatjuk: a sörhabot fújkáló Pogány Judit és Hollósi Frigyes játéka mérhetetlen derűt, bölcsességet, huncutságot sugároz. Mintha nem is játszanának, csak léteznének  és ebben az alig néhány perces színpadi létezésben benne van egy élet. Meg valahogy benne van a remény is.

 

koszeg-Hrabal3

 

A végén – Pepin bácsi ágyánál – mind a négyen ott vannak a színen; fölöttük az álmok-emlékek alig észrevehető, kicsi, tarka lepkéje is megjelenik újra. És a capriccióból rondó lesz: a fiatal Maryska mesélni kezdi, hogy „Szeretem azt a néhány percet este hét óra előtt, mikor ronggyal és Nemzeti Politikával tisztítom a lámpák üvegcilinderét, gyufával ledörzsölöm az égett kanócok feketéjét, visszateszem a rézsapkákat, és pontosan hét órakor bekövetkezik az a gyönyörű pillanat...” A kőszegi Sörgyári capriccio kitágítja és megsokszorozza, jelen idejűvé teszi ezt a pillanatot. Arról mesél, hogy az élet édes, és az élet keserű; hogy annyi csak, mint a könnyű sörhab: fújsz egyet, és volt, nincs. Hogy minden elmúlik – és mégis minden megvan. (És ezt hol érezhetnénk át mélyebben, ha nem Kőszegen, Ottlik kisvárosában.)

 

 

Bohumil Hrabal nyomán: Sörgyári capriccio

 

Írta: Lőkös Ildikó, Znamenák István

Díszlet: Znamenák István

Jelmez: Cselényi Nóra

Zene: Bárány Tamás

Dramaturg: Lőkös Ildikó

Rendező: Znamenák István

Szereplők: Pogány Judit, Hollósi Frigyes, Radnay Csilla, Szabó Kimmel Tamás, Epres Attila, Bezerédi Zoltán, Kocsis Pál, Sarkadi Kiss János, Bánfalvi Eszter, Gazsó György, Egri Márta, Spindler Béla, Némedi Árpád

Közreműködnek: a Kőszegi Fúvószenekar tagjai