Új stúdiószínház az Ibsen Házban

Beszélgetés Fekete Péterrel

Szeptember 24-én nyílt meg Békéscsabán az Ibsen Ház, Békés megye művészeti, oktatási és közművelődési központja, ahol egy új stúdiószínház is helyet kapott. Ennek október 1-én tartották színházavató bemutatóját. Ebből az alkalomból beszélgettünk Fekete Péterrel a Békés Megyei Jókai Színház igazgatójával.
eseli | 10. 10. 9.

 – Mi az Ibsen Ház? 

– Egy volt közgazdasági szakközépiskola, amely a Norvég Alapból került felújításra. Nemcsak az épületet újították föl, hanem az udvaron elkészült egy vadonatúj stúdiószínház is.

– Milyen célokat szolgál az Ibsen Ház?

– Ez igazából egy multifunkcionális közösségi tér. Békéscsabán öt évvel ezelőtt megszűnt a megyei művelődési központ. Ennek az épületét cserélte el a megye a várossal az Ibsen Ház épületére. De azok közül a funkciók közül, amelyek a megyei művelődési központhoz kapcsolódtak, több visszakerült ide. (Az Ibsen Nonprofit Kft viszi azokat a kötelező feladatokat, amelyeket korábban a megyei művelődési központ látott el.) De az Ibsen Ház civil közösségi fórum, programiroda is, ugyanakkor itt kapott helyet a színház mellett működő Színházművészeti Tanház is. Itt dolgozik a Napsugár Bábszínház is, a Jókai Színház pedig stúdiószínházi előadásokat fog itt tartani. Tehát nagyjából öt-hat „lábon áll” az Ibsen Ház.

 

 

ibsen-haz1

Az utcai front

 

– Ki a gazdája az épületnek? Ki működteti ezt a sok funkciót együtt?

– Ez egy érdekes kísérlet, hiszen szakmailag azok az intézmények működtetik, amelyek az egyes területeket megkapták, a gondnokságot pedig a megyei ellátó szervezet látja el. Tehát az őrzés-védést, a takarítást, a karbantartást erre szakosodott emberek csinálják, ugyanakkor tartalmilag különböző intézmények töltik meg az Ibsen Házat. Miénk a stúdiószínház.

– Jól látom, hogy ez egy romantikus stílusú műemléképület, amelyhez kiegészítésképpen épült hozzá a stúdiószínház?

 

ibsen-haz-udvar2

Az udvar és a stúdiószínház


– Igen, ez egy U alakú épület, amelynek udvarát középen kettéválasztották. Az egyik fele udvarnak maradt meg, a másik fele pedig beépült, ez lett a stúdiószínház.

– Mit tud ez az új színházterem?

– Ez egy profi stúdiószínház. Nagyon kevesen tudják, hogy mitől jó egy stúdiószínház. Például attól, hogy körbejárható: minden oldalán van három ajtó, bárhonnan be tud lépni a térbe a színész, bárhonnan be lehet ültetni a nézőket. Ugyanakkor többszintű munkakarzattal is rendelkezik, a teteje teljesen be van hálózva, nagyon komoly technikát lehet elhelyezni benne. Ez jelenti az alapot egy jó stúdiószínháznál. De itt vannak „extrák” is. Általában a stúdiószínházak a fény- és hangtechnikán kívül más berendezéssel nem rendelkeznek. Ebben viszont van egy forgó. Egy olyan forgó, amely a tér bármelyik pontján fölállítható. Ugyanakkor a terem egyik fele alatt van egy alsó gépészet is, három süllyedő utca, amely két méter magasra emelheti vagy két méter mélyre süllyesztheti a teret. Fölötte pedig egy komplett zsinórpadlás van. Ami pedig a „bonuszt” jelenti: az egyik fala kinyílik ennek a színházi térnek, és az udvarból be lehet ide látni, így szabadtéri színpaddá is alakítható.

 

ibsen-haz-fekete-peter

Fekete Péter az Ibsen Ház megnyitóján

 

– Ki találta ki, hogy szakmailag milyen legyen ez a stúdiószínház?

– Amikor három évvel ezelőtt idekeveredtem Békéscsabára, akkor már készen voltak a tervek. Egy kukucska színház volt idetervezve, egy normál kamaraszínház, fix kis színpadocskával, függönyöcskével, nézőterecskével. Nekem, amikor fölkértek, hogy vegyek részt ennek a színházépületnek a kialakításában, az egyik feltételem az volt, hogy a kamaraszínház helyett építsünk egy stúdiószínházat. Azért, mert úgy ítéltem meg, hogy a Békés Megyei Jókai Színháznak játékstílusát, a színészek munkáját nagyon meghatározza az, hogy nekünk egy hosszúkás színháztermünk van. A színészek állnak egy hosszúkás tér előtt, és kifelé játszanak. Úgy ítéltem meg, hogy a stúdiószínházi játékmód hosszú távon kedvezően befolyásolhatja a színészek fejlődését. Egészen más gesztusok, másfajta viszonyok alakulnak ki egy stúdiószínházi térben. Ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy legyen egy komoly stúdiószínházunk. És ha már a stúdiószínházat megengedték, akkor megpróbáltam becsempészni az említett technikákat is.

 

nezoter

A stúdiószínház nézőtere

 

– Úgy emlékszem, hogy itt Békéscsabán már láttam stúdiószínházi előadásokat.

– Három évvel ezelőtt, amikor ez a terv megszületett, nekem föl kellett készülnöm arra, hogy majd itt meg fog épülni ez a színház. Tehát három évvel ezelőtt elkezdtünk stúdiószínházi darabokat „gyártani” – a padláson, a Vigadóban, az öltőzőkben. Hiszen a közönségünket is meg kellett tanítani arra, hogy mi is az a stúdiószínház. És a színészeknek is tapasztalatot kellett szerezniük erről a másfajta játékmódról. Bizony „rákészültünk” arra, hogy lesz majd egy ilyen játszóhelyünk. Tavaly már játszottuk a Sóska, sültkrumplit, az Edith és Marlene-t, az Elnöknőket, amelyek ebben az új színházi térben is előadhatók.

– Tehát a Jókai Színház fogja használni az Ibsen Ház stúdiószínházát?

– A bábszínházzal együtt. Mindig hangsúlyozom, hogy milyen jó a viszonyunk a Napsugár Bábszínházzal. Múltkor voltam egy beszélgetésen, ahol a szombathelyi bábszínház panaszkodott arról, hogy Jordán Tamásék elorozzák előlük a fiatalokat, „közönségszerzés” folyik, alámennek jegyárban is a bábszínház árainak. Nem is értettem, hogy miről beszélnek, hiszen mi a bábszínházzal szinte testvéries viszonyban élünk. Nemcsak a programunkat egyeztetjük, hanem azt is, hogy ki milyen közönséget céloz meg, melyik előadás milyen korosztálynak készül. Ugyanakkor egymás termeiben játszunk, egymás technikáját használjuk, munkaerőt adunk egymásnak kölcsön, tehát nagyon jó a kapcsolatunk. És hangsúlyozom, hogy ebben a színházi térben – mivel nincs más játszóhelyük – a bábszínháznak kell prioritást kapnia. Először állapítsák meg ők, hogy mit akarnak játszani, mennyi idő kell a próbákra, mikor akarnak előadásokat tartani. A lyukakat pedig megpróbáljuk mi betömködni.

 

ibsen-haz-udvar

Az udvar

 

– A Napsugár Bábszínház önálló intézmény? Mert van olyan vidéki város, ahol a színházzal él gazdasági szimbiózisban.

– A gazdasági szimbiózis itt is megvan, hiszen mi könyvelünk nekik, de művészileg abszolút önállóak.  Lenkefi Zoltán az igazgatójuk, aki nagyon jó barátom.

– Említetted, hogy a Színházművészeti Tanház otthona is lesz a stúdiószínház.

– Hát persze. Ez egy gyakorló tér. A színitanoda hallgatói most már nemcsak nagyszínházi térben, porondszínházi-cirkuszi térben dolgozhatnak, hanem egy univerzális stúdiószínházban is. Itt minden olyan színházi elemet megismerhetnek, amellyel a világban is találkozhatnak.

– Mivel sokat tud a stúdiószínház, gondolom, nagyon sok pénzbe került.

– Nem, ez nem került nagyon sok pénzbe. A csoda az volt, hogy el tudtam érni, meg tudtam értetni, hogy mindenből csináljuk meg a legegyszerűbbet, a legpuritánabbat. Azért, hogy a rendelkezésünkre álló pénzből minél több dolgot tudjunk megvalósítani. Komoly vita volt ebből. Például abból, hogy egy forgószínpad 10 millió forint alatt nem valósítható meg. Ez a forgószínpad 1,6 millió forintba került. Persze nem olyan, mint ami 10 millióba kerül, egy picit hangosabb, talán nem is mozgatható olyan gyorsan, mint egy 10 milliós berendezés, de jól működik. És a tér bármelyik pontján fölépíthető – ez is fontos volt. Ugyanakkor 100 millió forint alatt nem ajánlottak süllyedő utcát. Ez 15 millió forintból lett megcsinálva. Nem olyan, mint a Nemzeti Színházé, nem lehet komputerrel vezérelni, de ha föl kell emelnünk két méterrel valamit, akkor azt föl tudjuk emelni, ha azonmód föl akarunk „építeni” vele egy új díszletelemet, azt is meg tudjuk tenni. A diákok meg tudják tanulni a használatát. A tanházban ugyanis nagyon komoly színpadtechnikusi képzés is folyik. És a színháztechnikát nem lehet anélkül megtanulni, hogy azt a gyakorlatban ne próbálja ki az ember. Például azt, hogy ütemre hogyan lehet elindítani a forgót, hogyan lehet megmozdítani a süllyedőt, hogy ne vágja le senkinek a lábát. Hogyan miképp kell egy díszletet úgy leengedni a zsinórpadlásról, hogy ez összhangban legyen a süllyedő működésével. Ezt is megtapasztalják a diákok.

 

nezoter-2

A megnyitó közönsége

 

– Nem értem, hogyan lehet elérni azt, hogy egy 10 milliós ajánlat után másfél millióból készüljön el egy berendezés.

– Nagyon komoly viták és hosszadalmas versenytárgyalások után. A gyártók persze bizonygatták, hogy tízmillió alatt nem lehet forgót csinálni. De akkor el kell menni a huszonnegyedik gyártóhoz, és kompromisszumot kell vele kötni, mert azt meg lehet magyarázni, hogy az nem baj, ha középen nincs rajta elektromos csapda. A beruházóval, aki a közbeszerzésen megnyerte az épület kivitelezését, hosszasan dolgoztunk ezen. Én segítséget nyújtottam abban, hogy miképp tárgyaljunk az egyes kivitelezőkkel, akik a gépészetet csinálják. Hogy mi a kompromisszumnak az a legalsó szintje, ami még optimális, de kivitelezhető és megfizethető.

– Végül is mennyibe került a stúdiószínház, illetve az egész Ibsen Ház?

– Én 700 millió forintos beruházásról tudok. Ennyibe került a háromszintes épület, amelynek van próbaterme, balett-terme, videótechnikája, hangstúdiója, étterme. Azt hiszem, csak tantermekből van hat. A bábszínháznak is van külön próbaterme. Vizesblokkokból van az épületben négy...

– És mindezt a norvég állam támogatta?

– Igen. Tudjuk, hogy Norvégia nem tagja az Európai Uniónak, ugyanakkor vámunióban áll vele, és egy csomó mindenben együttműködik az EU-val. Annak kompenzálására, hogy a vámunió előnyeiből részesül, törvény határozza meg számára, hogy évente mennyi pénzt kell az EU-s tagállamok kulturális támogatására költeni. Így jött létre a Norvég Alap, amely támogatta az Ibsen Ház felépítését.

– És miért pont Békéscsabát támogatta a norvég állam?

– Azt hiszem, jó volt a pályázat. A Norvég Alaphoz benyújtott magyar pályázatok között benne volt az első tízben. Ennek eredménye az Ibsen Ház.