Nyomorúságos ünnep

Zsúr - Hólyagcirkusz Társulat

A Hólyagcirkusz tagjai tíz évig játszották önmaguk zenebohóc karakterét: Giustót, Pateticót, Tragicót, Dolcissimát és így tovább. Betöltötték tizedik születésnapjukat, és az ünnep alkalmából új ruhát öltöttek. Megszabadultak eddigi karaktereiktől, a sírva nevettetéstől, a hólyagzenétől. Kerestek és találtak ízlésüknek megfelelő, az ünneplést keserűen ábrázoló művet: Thomas Bernhard Isten éltessen, Borisz! című darabját.
Kudella Magdolna | 08. 04. 18.

A Hólyagcirkusz-előadások éltető eleme a keservesen szóló hangszerekből előcsikart tiszta dallam, a saját készítésű hangszerekkel előadott koncert-színház és a kudarcszínészet. A zenész-színész-mutatványos művészek játékmódja visszafojtott, önleleplező színészet.

A Szőke Szabolcs vezette társulat különböző (színházi) szövegekhez nyúl. García Lorca, Bernhard, Beckett, Márai, Hrabal, Weöres, Artaud. Eredetileg szigorúan csak a szövegek hangulatát idézték fel, majd az utóbbi időben tettek egy lépést a szövegek egyre nagyobb beépítése felé az előadásokba. Bár nem mondható, hogy az Isten éltessen. Borisz!-t színre vitték, kétségtelen tény, hogy a Zsúr című előadás szövege a darab egyes mondataiból építkezik.

Hosszúra nyúló, fület süketítő dobszólóval indul az előadás. A színen asztal, mellette ül Szőke Szabolcsnak öltözve Kuncser Mónika, szemben pedig a malac-álarcot öltött Szőke Szabolcs maga. A színfalak mögül nem csupán a dob süvít, idővel a Jólélek (Eszes Fruzsina) is ideges monológba kezd: „Valami leesett”. Két-három mondatot ismételget, ezekre fűzi a mondandóját. E két-három mondat is elég, hogy megértsük, valamiféle fennhatóság ő, aki minden jelen lévőtől számon kérhet, parancsolhat nekik. Idegesen járkálva uralja a teret. Villogó díszfénnyel bekerített körben állva (a porondon), dalolva ad kulcsot szerepéhez: énekéből kell megtudnunk, hogy nincsen lába, mert mozgásában, és később a többi lábatlan szereplő mozgásában sem utal semmi nyomorék voltukra. Nyomorékságuk talán máshonnan ki sem derül a későbbiekben, nyomorultságuk azonban annál inkább.

 

Forrás: Hólyagcirkusz Társulat

A Jólélek zsúrt rendez Borisznak (Csák Zsolt). Ő a bernhardi szöveg szerint a férj, az előadásban viszont nincs utalás a konkrét viszonyra. Az ünnepségre eljönnek Borisz barátai: Rácz Attila, Nádasi László és Szabó Domokos. Az ünnepelt maga szinte lényegtelenné válik, leültetik hátra, az asztal legvégébe, az asztalon álló dob mögül ki sem látszik. A vendégek babazsúrokat idéző tárgyakkal érkeznek, felnőtt létük ellenére. Kis süveggel a fejükön, dobozkával, lufival, dudával a kezükben. Micimackó születésnapi zsúrjára érkezhettek így a Százholdas pagonyba a vendégek. S ahogy nem számít a pagonyban az idő, úgy nem számít a Merlin színpadán sem, nem tudjuk, hogy mikor vagyunk a zsúr előtt, alatt vagy után. Az időben elveszve kószálunk, és elveszítjük azt a pillanatot is, amikor meghal Borisz. Csupán a végeredmény világos: az ünnepelt halott.

Hosszan gondolkodtam, mi okozza a hiányérzetet bennem a korábbi Hólyagcirkusz-előadásokhoz képest. A Zsúr ábrázolta nyomorék-nyomorúság egyszerűen kiveti magából a bájt. Kiveti magából a zsúr micimackós kellékeit és a színpadon elhelyezett díszleteket, a két aprócska felhúzható játékfigurát és a földön megtámasztott képet, amely egy rubensi angyalkát ábrázol. Az asztalon, kalitkában verdeső gerle is mintha tiltakozna az ellen, aminek a közepén van: az örömtelen, nyomorúságos ünnep ellen.

 

 

Zsúr

 

Thomas Bernhard műve nyomán

Zene: Szőke Szabolcs

Világítás: Barsi Gizella

Látvány: Halasi György

Szereplők: Eszes Fruzsina, Nádasi László, Rácz Attila, Szabó Domokos, Szőke Szabolcs, Kuncsner Mónika, Csák Zsolt


 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK