Ha kötéltánccá válik az élet

A harag napja – Krétakör

Hangzatos, sőt kissé bombasztikus címe ellenére A harag napja napjainkban játszódó, hétköznapi történetet jelenít meg. Ráadásul Schilling Árpád rendezése – és a benne szereplő nagyszerű színészek – mindezt nagyon egyszerű színházi eszközökkel teszik, amelyek – a groteszk felhangok ellenére is – alapvetően bensőséges hatást keltenek.
Szűcs Mónika és Sándor L. István | 17. 03. 2.


A harag napja Schilling Árpádnak és barátainak keserű társadalmi látlelete a mai Magyarországról. Tisztelet és elismerés a Trafónak, hogy befogadta a produkciót, és rendszeresen, két-három havonta egy vagy két alkalommal játszóhelyet biztosít ennek a kivételes, felkavaró előadásnak. Pedig igazán nem itt lenne a legjobb helye A harag napjának, ami jellegét, hatásmechanizmusait tekintve igazi kamaradarab. Bár a rendező jól használja, de igazán nincs szüksége arra a tágas térre, ami a Trafóban rendelkezésére áll, és talán még hatásosabb lenne az előadás, ha fizikailag is közelebb kerülhetne a nézőkhöz. De akár kiváló tévéjáték is készülhetne az előadásból, amely így szélesebb közönséghez is eljuthatna, köztük talán olyanokhoz is, akik a hatalom gerjesztette előítéletek szerint gondolkodnak, ítélnek a világról. Igazi közszolgálatiság volna ilyen és ehhez hasonló történetekből, emberi sorsokból – amelyek egy árnyaltabb valóság- és emberismeretet közvetítenek – tévéfilmek sorát készíteni, és rendszeresen vetíteni.

A harag napja által elmesélt történetben az a különösen elkeserítő, hogy nem kell különlegesnek lenni ahhoz, hogy valakivel ez megessen. Az előadás főhőse, Fekete Erzsébet (Sárosdi Lilla) egy átlagos, közülünk való ember – egy mai Akárki. Bűne nincs, vétke is csak annyi, hogy egyszer kiáll maga és mások igaza mellett, sorsa mégis a teljes kisemmizettségen át a tragikus bukás. A helyzetek, konfliktusok, amelyekbe keveredik, enciklopédikus összefoglalását adják a mai magyar viszonyoknak.

A középkorú Erzsi elvált anyaként egyedül neveli kamaszkorú lányát, és gondoskodik a velük élő édesanyjáról. Története tipikusnak mondható – férje talált magának egy fiatalabb szeretőt, akivel új családot alapított –, és nem kellett se ostobának, se különösebben elhanyagoltnak lennie, hogy ez megtörténjen vele. Ám az anyja (Meszléry Judit) mégis Erzsit hibáztatja, hogy egyedül maradt: szemére hányja, hogy nem tűrt eleget, és Erzsi maga üldözte el a férjét (bezzeg ő, az anya tudja, hogy ilyenek a férfiak, és ő bizony elnézte a férjének, hogy szeretője van, ezért az meg is maradt mellette). Erzsi azonban képtelen volt efféle hazugságra, és csak a lányuk kedvéért csinálta volna vissza a válást, de akkor már késő volt.

Erzsit az se predesztinálná tragikus sorsra, hogy valódi hivatása van. Kórházi szakápoló, aki a koraszülött osztályon dolgozik. És nemcsak imádja a rá bízott védtelen, alig életképes, korán érkezett gyerekeket, nemcsak a fizikai ellátásukhoz ért, hanem mélyebben is átérzi a saját feladatát. „Sokan azt gondolják, hogy az én dolgom az, hogy ellenőrizzem az oxigént, a szívhangot..." – meséli közvetlenül a közönségnek, miközben egy grapefuitot ad körbe, hogy mi, nézők is valamit megérezzünk abból a kicsinységből és törékenységből, amivel Erzsi munkája során naponta találkozik. „De az én igazi dolgom az, hogy megszerettessem velük az életet, hogy legyen kedvük élni." Majd szomorúan hozzáteszi: „Nem mindig sikerül... De azt is el kell fogadni. Van, aki nincs kész az életre."

Egyszerűség, nyíltság, kötelességtudat, jó szándék és – ezt másokról is feltételező – naivitás jellemzi Erzsit élete minden döntésében. Ez vezeti akkor is, amikor egy kolléganőjével (Láng Annamária) tüntetést szervez, mert a kórház már fél éve nem fizette ki a dolgozóknak a túlórákat. A megafonos, matricákat osztogató hand made tüntetés látszólag eredményes: a kormány képviselője (Rába Roland) megjelenik a tüntetésen, és a szervezőket az igazukért jogosan kiálló hősökként üdvözli, még kitüntetést is adományoz nekik (de csak azért, hogy eközben mindent az előző kormányra lehessen kenni). Aztán minden marad úgy, ahogy volt, csak a problémás koraszülött osztályt zárják be gazdasági okokból. Így veszíti el egyik napról a másikra a munkáját Erzsi. Pedig már azt tervezték a családjával, hogy mit kezdenek a fél év után kifizetett túlórapénzzel, amire ígéretet kaptak, ám most azzal kell szembenézniük, hogy nem tudják, másnaptól miből fognak majd megélni. (Közben az is kiderül, hogy a barátnője is, akivel együtt szervezték a tüntetést, megvezette Erzsit. Niki csak azért találta ki ezt a „balhét", hogy kezelni tudja a kórházigazgató szeretőjével való feszültségét. Neki ez bejött, a férfi végül őt választotta.)

[...]

Az előadás nagy erénye, hogy Láng Annamária és Rába Roland igazi átváltozó művészként vesz részt benne, ők játszanak minden figurát, akikkel Erzsi az útja során találkozik. Kevés eszközzel könnyedén teremtenek egymástól igen csak elütő, érzékletes karaktereket, anélkül hogy bármiféle túlzás lenne a játékukban. Emlékezetes figurát teremt Meszléry Judit is Erzsi anyjának szerepében. Egy öregasszony jelent meg előttünk, akit megrogyasztott az élet, a folytonos tűrés és alkalmazkodás, de ezt képtelen bevallani, szembenézni vele, és csak a keserűséget képes továbbadni, ami a hosszú évek alatt felgyűlt benne.

Sárosdi Lilla egész színpadi lényéből valami egyszerű, magától értetődő kedvesség, melegség árad. Ő attól nagy színésznő, hogy a lehető legtermészetesebben módon, bármiféle tetten érhető eszköz nélkül tud teljes életeket teremteni. Most is anélkül jár be hatalmas utat, hogy ebben bármiféle erőfeszítést éreznénk....

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2016/4. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft