Ellenfény Online - Színház - Függetlenek - Téánglál Téoplálál

Téánglál téoplálál

Kovács Kristóf: Az utolsó roma – KoMa

2193-ban járunk, cigányok már nem élnek a Földön. Az utolsó roma című kiállítás megnyitóján vagyunk, az este folyamán a cigány-témában láthatók jelenetek, tárlók/installációk – változó színvonallal. Az egyik előtt ezt mondja a Tárlatvezető:  „Lássuk, mi volt velük a baj!” Feszült várakozás, a függöny szétmegy, a színpad üres: nem volt velük semmi baj, vagy a KoMa nem tud erről mit a színpadra tenni? A Tárletvezető kapcsol: „ez egy különösen népszerú installáció” – magyarázza, most is épp külföldön vendégeskedik. A közönség jót nevet.
Hodászi Ádám | 11. 01. 22.

 A nyitóhangulat remek. Kis csoportokra oszlunk, és a sötét térben szétszórtan ülünk egy-egy színész köré, középen reflektor világít, mint tűz hideg éjszakákon, és izgalmas meséket hallgatunk cigányokról. Majd Scherer Péter energikus, közvetlen Tárlatvezetője mindenkit a tér közepére terel. Az előadás első részében előbb ugyanarról a témáról látunk négy jelenetet (közben középről erre-arra kell fordulnunk, mert a jelenetek a tér különböző oldalain zajlanak). Az elsőben kiderül, hogy Bodolyabéren cigánygyerekek polyogtak az égből, a riporter erről kérdezi az egyik szemtanút, a mezőn sétáló vagy talán csóreszoló romát. Fekete Zsolt végletekig eltúlzott naivsággal formálja meg a cigány figuráját, ami egyszerre szerethető, kinevethető és bicskanyitogatóan bosszantó. Kap is a riportertől egy pofont, Scherer Péter megmutatja a gyűlölet és a harag zsigeri feltörését. A másodikban Mohai Tamás biztosítóvállalat-vezetője és Polgár Péter riportere nem értenek szót. Az igazgató elegánsan és határozottan, a pimaszság és a lazaság között ingadozva tér ki a kérdés elől, hogy kapnak-e kártérítést a falusiak, akik értékeiben kárt tett a cigánygyerekeső. A kifacsart közmondások szépen hozzák be a politikai kommunikáció érzetét. A harmadik jelenetben a bodolyabéri polgármestert (Derzsi Dezső) interjúvolja Jaskó Bálint fiatal helyszíni tudosítója. Az EU-s pénzekből épített hatalmas és üres óvodáról, és hogy miért az falu szélén sátorban szállásolták el a gyerekeket. Derzsi Dezső energikus, a közösségre építő vezetője lehengereli az újságírót. Jaskó Bálint találóan mutatja az egymagában gyenge és/vagy álerkölcsi meggyőződésből feltett kérdések elbukását. A negyedikben egy vérmagyar, Valcz Péter beszélget Katona Lászlóval (szintén tv-riport), hogy a cigányeső meg lett jövendölve, igaz Babilont ír a Cigány Biblia, úgyhogy egy ideig Balatonboglárra gyanakodtak, de aztán Bodolyabér lett, ahol a fekete sereg aláhullt az égből, csak most nagyon vigyázni kell, nehogy egyesüljön a négyfejű, elefentormányú cigány-messiással, mert akkor elbukik a világ. Katona László kérdését – ti ebben felnőtt emberként komolyan hisztek? – őszintén értetlen számonkéréssel minden vérmagyarnak és vallási fanatikusnak címzi.

 

az-utolso-roma3

 

A humos jeleneteket pár kevésbé sikerült követi, például a négy nagyhatalom tárgyalása a karzaton. Sas-kabaréból ismert beszédstílusok jellemzik az országok vezetőit, akik arról alkudoznak, hogy hol különítsék el a cigányok országát. Fontos viszont a lakótelepi kisboltban játszódó jelenet, Mohai András gyorsbeszédű rajkójával, izgalmas szocio-irány. A csokiért érkező srácot a zsigerből előtörő rosszindulatú összenézések hálója ejti foglyul az első pillanatban, majd a jelenetről lassan leválik a humor, és megmutatódik az érthetelen gyűlölet.

A második részben nézőtér-színpad kettősű renddé szervez minket Polgár Péter új Tárlatvezetője. Itt megérintő a végső megoldás bemutatása, sárga esőkabátos, arctalan tömeggel, akik népdalt énekelve öntik műanyag palackból lélek-vizüket a bonyolult csőrendszerével a kémiai laboratóriumokat idéző szerkezetbe, hogy aztán egy forró főzőlapon forrjon föl egy pillat alatt, bántó sercegéssel.  A műanyag palackot és a vizet, valamint az átlátszó akváriumot több helyen használja az előadás, itt a legtartalmasabban.

 

az-utolso-roma7

Fotó: Dusa Gábor

 


Elidőzünk az utolsó roma haláláról terjedő legendeknál, mendemondáknál is. Erről két jó jelenetet láthatunk. Az egyikben megmérgezni szeretné három férfi, ám Szabó Vera itt-a-piros-hol-a-pirost játszik a poharakkal, úgy keverve a figura motivációit, mint a feleseket; nem tudjuk eldönteni, hogy kipróbált női megérzése sugalta neki, hogy baj lesz, vagy a haverkodós csajszi akarja feldobni a hangulatot. Szép alakítás. Ahogy Lass Bea utolsó romája is, aki bemászik az akváriumba megfulladni, hogy iskolatársai (szintén három srác) szeressék. Szemén finom könnyhártya, melyen megcsillan az Utolsó magányossága, és ami mögé el tudja rejteni saját életvágyát, hogy azokat, kiket szeret, boldoggá tegye. Persze ezek már nem a kifejezetten a cigány-magyar konfliktusról beszélnek, ahogy az előadást záró show-műsor sem. Inkább a szenzációhajhász médiának tart görbe tükröt, hogy élő adásban nézhetjük végig egy ember halálát.

 

az-utolso-roma8

Fotó: Dusa Gábor

 

Idén másodszor olvassuk a „cigány” szót egy előadás címében; hogy szókimondóbbá válik a színház vagy populárisabbá, a Devla tudja. Szabó Géza Cigány-magyar szótára megtalálható a neten sok egyéb roma érdekességgel együtt. A KoMa előadása ezekkel kevéssé foglalkozik, viszont roppant mulatságos. Amit mond, az kicsit összevissza. Téánglál téoplálál.

 

 

 

Kovács Kristóf: Az utolsó roma – Egy utolsó cigány

 

Jelmez: Pirityi Emese

Fény: Mervel Miklós

Műszaki vezető: Horváth GALLO Árpád

Külső koordinátor: Vékes Csaba, Zrinyi Gál Vince

Szereplők: Derzsi Dezső, Fekete Zsolt, Katona László, Jaskó Bálint, Lass Bea, Mohai
Tamás, Polgár Péter, Scherer Péter, Szabó Vera, Valcz Péter

 

Helyszín: Szikra Cool Tour House

 

 

Más írások ugyanerről:

 

Bánosi Eszter: Installációkká merevedett romakérdés a 22. századból

Rádai Andrea: Alig cigány

Sisso: Roma, az örök

Tarján Tamás: Más megoldás kellene

Nyulassy Attila: Ne cigányozz!

 

 

Blogbejegyzések

kedveskritikus

 

Videórészlet

Youtube

 

Képek

sniffngeys.blogspot

kni