Ordítani a fekete csendbe

V. ASZTAL fesztivál, Szkéné: Euripidész: Bakkhánsnők - Janus Egyetemi Színház

A nők be vannak bugyolálva, szorítva fehér leplekbe, a férfiakat a fekete semmibe veti Dionüszosz haragja. A bakkhánssá válásról beszél ihletetten, érthetően és fiatalos lendülettel a pécsi Janus Egyetemi Színház produkciója az V. ASZTAL fesztiválon.
Hodászi Ádám | 10. 05. 16.

Jó, hogy a Szkéné Színház meghívja a budapesti közönség számára ismeretlen vidéki és határon túli alternatív társulatok előadásait. Ha létező kategória az egyetemi színjátszás, akkor abban a Bakkhánsnők kiemelkedő, alternatív előadásként pedig jól megállja a helyét. A rendező, Balogh Attila remekül egyesíti benne a különböző erőségekkel rendelkező játszókat, színészeket. A csapat aktualizálja Euripidész művét, és közben hű marad hozzá.

 

 

bakkhasnok-jesz1

 

A bakkhánsnők kara intenzív fizikai jelenléttel, a tánc- és a fizikai színházból vett elemekkel szólal meg együtt. Minden játszónak külön is lehetősége van a megmutatkozásra. Egy Csáth Géza novellával és saját, improvizatív etűdökkel villantanak fel megindító női sorsokat. Magzatát meg nem szülhető nőt, piperéi között elvesző bigét, férfias háziasszonyt, neurotikus magányos kislányt, plasztikai sebészhez forduló teltebb csajt. Az etűdök játéknyelve jólesően sokszínű, ami közös bennük, hogy mindannyian a nézőkhöz beszélnek. Dionüszosz mutat nekik utat helyzetükből Khitairon hegyére, például letörli a műtéthez felrajzolt szaggatott fekete vonalakat a fehér bőrről.  Mindez egy téglalap alakú nem túl nagy belmagasságú fehér vászonsátorban történik. Ebben ülünk mi, nézők is, a fehér balettszőnyeg szélén. Be vagyunk zárva, mint az elénk érkező nők a társadalmi szerepeikbe. Az előadás elején zaklatott mozdulatokkal tombolnak az élőzenére. Mikor már mindnyájukkal találkoztunk, rémálomszerű jelenetben látjuk őket elveszve kószálni a térben. A kívánós terhes nő arcáról palacsintát habzsol, mintha saját bőre volna; a háziasszony férjét vonszolja maga után, időnként megeteti. Aztán Dionüszosztól mindegyikük egységes fehér ruhát kap, táncuk oldottabb lesz. Most a világ elől rejt minket el a sátor, a közösség óvó kuckója lesz. Felvillan a zabolázhatatlan női erő, a mámor istenének egyetlen pillantására nyolc nő tolja le minden teketóriázás nélkül a bugyiját. Vonulásukkor megállítani nem lehet őket. Aki megpróbálja, annak elkapják a tökét. Szó szerint.

 

 

bakkhasnok-jesz2

 

Az előadás második felében főként párbeszédekkel megy előre a cselekmény, a hangsúly a szövegen van. Előbb Teiresziasz (fehérben) és Pentheusz (fekete öltöny és ing), majd ez utóbbi és Dionüszosz (gyönyörű hófehér öltöny) találkozását látjuk, szikáran, kevés, határozott mozdulattal keretezve. Talán így válik férfiassá a játék. Mivel Pentheusz nem akar hódolni, Dionuszosz szörnyű haragra gerjed, minden sötétbe borul, a sátor rázkódni kezd, pattannak a kötelek, letépik a fejünk fölül az anyagot, hangosan suhan a sötétben, óriási hullámformák kavarognak. Feltárul a Szkéné színpada, a lámpák, a nagy üres feketeség. Pentheusszal együtt a fekete csendbe vettetünk. Ez volna a nők nélküli valóság hidege. Egy szál zsinóron csupasz izzó világítja be a teret. Hosszú árnyéka lesz mindennek. Ezek a képek hosszú ideig kitartanak, a zárt formájú szöveg erősít a rideg érzeten. Itt pillanatokra talán lankadna a figyelem, de az eredeti drámaszöveg erősen meg van húzva, az egész előadás alig több mint egy óra, így a lendület kitart. A két rész között nem zavaróan hirtelen a váltás, de sok múlik az improvizáció szövegeinél jóval nehezebb prózai szöveggel dolgozó színészek munkáján.

 

 

bakkhasnok-jesz3

 

Végül Agaué rádöbben tettére, monológja közben disszonáns gitárakkordokat penget az egyik játszó. Mikor a megtört anya kezében fia fejével elhagyja a teret, a színpadon csak a gitáros marad.  Leteszi a hangszerét, az akkordokat továbbra is halljuk. A Mullholland Drive című kultfilm Club Silencióban játszódó jelenete juthat eszünkbe. Finoman keretes a szerkezet, az elején Csáth Géza Fekete csendje a végére el sem hangzó Silencio!-vá némul: ordít bele a fekete csendbe.

 

 

Euripidész: Bakkhánsnők

 

Díszlet: Golicza Előd

Jelmez: Várady Zsóka

Zene: Mátyási Róbert

Rendező: Balogh Attila

Játsszák: N. Szabó Sándor, Ahmann Tímea, Czéh Dániel, Kuti Gergely, Szomora Lívia, László Virág, Farkas B. Szabina, Lőrincz Adrienn, Szemessy Kinga, Zakariás Máté, Inhof Kornél, Szabó Rita, Szabó Márk József, Guth Anita, Mátyási Róbert

 

Helyszín: Szkéné Színház