Panel noir

Ne kíméld, akiket szeretsz! - Forte Társulat a Zsámbéki Színházi Bázison

Hajdu Szabolcsot elsősorban filmrendezőként ismerjük, ám pályája alternatív színházakban indult színészként, rendezőként. A Simó-osztály elvégzése óta azonban kevés színházi előadást rendezett. Most Horváth Csaba felkérésére a Forte Társulattal állította színpadra egy három hetes próbafolyamat eredményeként a Ne kíméld, akiket szeretsz! című produkciót.
Fehér Anna | 09. 09. 2.

Hajdu Szabolcs filmjeiben is megjelenő toposzok és stílusjegyek (a lakótelep, a szerelmi macerák, ujjak köré csavart érzelmek, Kovács Kati dalai) mind megjelennek az előadásban. Ám ezt a rendkívül játékos világot ezúttal nemcsak az érzelmi dráma fanyarítja, hanem egy ködös, film noir-szerű hangulat is. „Stricik, kurvák és hermafroditák" világa ez. A szocreál panelrengeteg sivárságába valamiféle idegen ízű, jazzes, elegánsabb lázadás vegyül.

A film noir hangulatát elsősorban a díszlet, a fények és a zenék teremtik meg. A színészek jókora műanyag falakat, téglatest alakú elemeket mozogatnak. Ezek a falak panellakásokat mintáznak fekete alapon fehér, fehér alapon fekete négyzethálós vakablakaikkal. Érdekes és kifejező az a koreográfia, amit az elemek lejtenek. Hol bútorokat, ablakot, ajtót, börtönrácsot formálnak az elemek, hol takarást biztosítanak a jelenetcseréhez, láthatatlanná (hangosbemondós igazoltató közeg), vagy éppen láthatóvá (apró emberke kivonulása a színpadról) varázsolják a szereplőket. Mobilitásukat úgy használja a színházi rendező, mint a filmrendező az ollót: plánok, jelenetek, helyszínek váltakoznak.

Általában jó tempójú jeleneteket látunk, többnyire két ember remekül megformált diskurzusát, máskor viszont percekre hallgatnak a szereplők, kivárnak, bambulnak, nem történik semmi. Erre a formai furcsaságra, a tempó amplitúdójának ingadozására is abszurd módon reflektál a színpad. Egy alkalommal Simkó Katalin ül egy széken, és egy Kovács Kati dalt hallgat, de nem történik semmi. Majd két és fél perc után vége lesz a számnak. Ekkor Simkó lassan feláll, a lejátszóhoz megy, és újra elindítja a dalt. Csak az ment meg minket a repetától, hogy kopognak az „ajtón".

 

 

forte-ne-kimeld1

Sipos Vera - Fotó: Dusa Gábor

 

Az előadás fénykezelése szintén a film noiros expresszivitást erősíti. A férfiak fekete kalapja - amit legtöbbször még félmeztelenül is hordanak, az arcukba hajtanak - szintén műfaji idézet. Akárcsak a zenék: Hajdu Szabolcs egy zongoránál ül, és swinges, jazzes dallamokkal kíséri rendezését. Ugyanakkor Sipos Vera, az előadás női főszereplője egy harsonával a kezében sodródik egyik jelenetből a másikba. Ez a hangszer is egy füstös New York-i klub hangulatát sugározza. Olykor úgy használja a színésznő a pozant, mint egy bohóctréfában, máskor a magyar himnuszt fújja bánatosan.

A történet szintén a filmes műfaj sémáira épül, egy nyomozás áll a középpontjában, még ha ezúttal nem is egy magánnyomozóval van dolgunk, csak egy névtelen sráccal (Kádas József), aki visszatér a városba megkeresni egykori szerelmét (Sipos Vera), akit saját maga is őrültnek és veszélyesnek tart. Ám nem ez a nő az egyetlen femme fatale a történetben, a maga módján az összes nő romlásba dönt, a madame-ot alakító Földeáki Nóra és még a hithű katolikus, frusztráltan szemérmes Simkó Katalin is a férfiak vesztét okozza. Valamennyi szereplő névtelen figura, mindegyikük csupán egy jól működő séma: gesztusok, ismétlődő mondatok vagy attribútumok jellemzik őket. A sematikusság ellenére rendkívül érdekes ez az abszurd humorral felépített világ. Főképp a Kriszik és Simkó alakította páros emlékezetes. Andrássy Máté az összes kibogozhatatlanul egybemosott szerepében jó. Sipos Vera és Kádas József figurái külön-külön szintén érdekesek, de kapcsolatuk, se veled, se nélküled viszonyuk még nem eléggé kidolgozott.

A színvonalas színészi játék, a jó ritmusú dialógusok, a szerethető figurák alapján azt reméljük, hogy a társulat és Hajdu Szabolcs folytatja még az előadással a munkát.

 

 

Ne kíméld, akiket szeretsz!

 

Írta és rendezte: Hajdu Szabolcs

Szereplők: Andrássy Máté, Blaskó Borbála, Földeáki Nóra, Kádas József, Kriszik Csaba, Simkó Katalin, Sipos Vera

 

Helyszín: Zsámbéki Színházi Bázis

 

 

További írások az előadásról  az interneten:

Kutszegi Csaba: Sátántangó Dögvillben

Miklós Melánia: Esernyővel a nagyvárosban

Molnár T. Judit: Otthagytak meg-szorongatva

sisso: Táncoló fekete lakótelep

Zappe lászló: Sarkítva és gömbölyítve