Terülj-terülj, ASZTALkám

4. Alternatív Szkéné Találkozó: A Janus Egyetemi Színház három előadása

A Janus Egyetemi Színház (JESZ) három előadásával kezdődött el az ASZTAL, a 4. Alternatív Szkéné Találkozó. A társulat három különböző színházi nyelven szólalt meg - jól mutatja ez, hogy mennyi lehetőség rejlik egy bátran kísérletező egyetemi színházi műhelyben. Üröm az örömben, hogy a közönség mindhárom estén ízelítőt kapott az egyetemi színjátszás buktatóiból is.
Sztrókay András | 09. 05. 20.

Az elsőként játszott MRK VNGLM fontos találkozásról szól: a társulat és egy rendező, Kányádi Szilárd találkozásáról. Az előadás alapjául szolgáló elbeszélésében, Jorge Luis Borges Márk evangéliumában barbár, civilizálatlan parasztok a Bibliával való találkozás hatására rituálisan - annak rendje és módja szerint - keresztre feszítik megváltójukat, prédikátorukat, a városból érkező diákot. A novella Kányádi számára csak kiindulási pont: az előadás a Biblia és a Borges-i világ keveredése. Szavak nélküli, pusztán fizikai színház születik a fa rusztikus nyerseségével átitatott színpadon (a díszlet - ahogy a jelmez is - Mikuli Dorka remek munkája); nem természetközeli, hanem természeti művészet: elementárisan csupasz, rituális színház. A nézők és a játszók között majdnem végig szakadó eső erős alapot teremt az őselemek és a pasztorál-passionisztikus fuvolaszó érzékeny keveredésének, a csontokig hatoló kiáltásoknak, a lüktető ritmusnak.

 

mark-evang-jesz

MRK VNGLM - Forrás: jesz.pte.hu

 

Az előadás komoly hibája azonban, hogy az elénk tárt rituálé a novella ismerete nélkül értelmezhetetlen. Enyhíti ezt, hogy a Borges szövegét az előadás után mindenki elolvashatja - sokszorosított példányok hevernek az asztalokon -, az olvasás azonban nem teszi utólag átélhetővé a folyamatot. Ennél is nagyobb probléma, hogy a rendező nem jól mérte fel a játszók képességeit. Bármennyire szeretnének, az előadás szereplői nem rendelkeznek elég erős szellemi és fizikai jelenléttel - a botladozás, a pontatlan mozgás pedig megengedhetetlen egy ilyen erős nézői figyelmet (is) követelő előadásnál. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy ennek a típusú színháznak a létezése, életben tartása és táplálása fontosabb minden botladozásnál - a JESZ próbálkozása a produkció gyengeségei ellenére is nagy érték.

A második estén bemutatott Buster Keaton sétája Federico Garcia Lorca három rövid színdarabját tartalmazza: a címadó opus - amely, cselekménymentes tartalmát tekintve Buster Keaton abszurd apoteózis-montázsa - két pontjára a rendező, Mészáros Péter beékelte a szerző két másik lírai töltetű jelenetét (A Szűz, a Tengerész és a Diák; Lázálom). Az összekapcsolás egyetlen lehetséges alapja az, hogy Lorca darabjai egy kötetben, egymás után, egy összefoglaló cím (Rövid színdarabok) alatt szerepelnek. Ez azonban kevés ahhoz, hogy összetartsa az előadást - a két epizód sem tematikáját, sem stílusát tekintve nem illik a keretbe. Pedig van keret: az előtérben Buster Keaton-filmet vetítenek, az előadás alatt pedig egy narrátor, Juhász Mátyás avatja be a közönséget a főszereplő életének részleteibe, és ő mondja el Lorca avantgárd színpadi utasításait is - az összekötő szövegek azonban értelmüket veszítik a patetikus darálástól. Mészáros Péter díszlete sem segíti az előadást: a lufikkal borított színpad - bár ideális absztrakt tér lehetne - a gyakori (és mégis váratlan) durranások miatt elveszíti légiességét.

 

buster-keaton-jesz

Buster Keaton sétája - Forrás: jesz.pte.hu

 

Az előadás élvezhetősége nagyban köszönhető a Buster Keatont játszó Czéh Dánielnek, aki az egész társulat legkiemelkedőbb teljesítményét nyújtja. Nem kész színész, de sugárzó tehetség; gegekre gyúrt mimikája, tiszta artikulációja, pontos mozgása hosszú színpadi jövőt sejtet. A JESZ színészei közül ez nem mindenkiről mondható el - ez természetesen csak akkor jelent problémát, ha az egyetemi társulat az amatőr színjátszástól biztonságos távolságra akar kerülni; ezt pedig csak a beszéd- és mozgáskultúra tudatos fejlesztésével lehet. A fent említett két előadás közös tanulsága az is, hogy az alkotók sokat profitálhatnának egy koreográfus és egy dramaturg közreműködéséből.

 

armany-es-szerelem-jesz

Ármány és szerelem - Forrás: jesz.pte.hu

 

Nem hiányzik viszont az erős dramaturgi kéz a harmadik estén játszott Ármány és szerelemből. Mikuli János rendező alaposan megkurtította Schiller szövegét: csak a legszükségesebb jelenetrészeket tartotta meg. Mese született így, egyszerű, rövid történet, amelynek népzenei aláfestése végképp elfeledteti, hogy az eredeti dráma nem a magyar nyelv szülötte. Kompakt az előadás, ahogy Mikuli Dorka hajtogatható börtön-rózsa-szoba-rács díszlete is az; szépek a jelenetközi díszletezések előtti pillanatképek is - és csak időnként akasztják meg az előadás ritmusát. A kimondott szavak mögül azonban sokszor hiányzik az értelmezés - a szövegmondás feszített tempója többször zavaró.

Bár a három, Szkénében bemutatott előadás egyike sem tökéletes, aggodalomra semmi ok: a JESZ jó úton jár - a színház nyitottsága, sokszínűsége, és a társulat lelkesedése azt mutatja: van miért várni a következő bemutatókat.

 

MRK VNGLM

 

Jorge Luis Borges nyomán

Díszlet, jelmez: Mikuli Dorka

Világítás: Mikuli János

Dramaturg, rendező: Kányádi Szilárd

Szereplők: Kormos Balázs, Inhof László, Kuti Gergely, Tóth Petronella, Czéh Dániel, Lakatos Dávid, Jakabfi Edina, Tóth András Ernő, Várnagy Kinga, Juhász Mátyás, László Virág, Szomora Lívia

 

 

Federico Garcia Lorca: Buster Keaton sétája

 

Rendező: Mészáros Péter

Szereplők: Czéh Dániel, Kiss Andrea, Juhász Mátyás, Hollósi Orsolya, Bozó Tamás, Horváth Krisztina, Molnár R. Tamás

 

 

Friedrich Schiller: Ármány és szerelem

 

Díszlet: Mikuli Dorka

Jelmez: Várady Zsóka

Zene: Rozs Tamás

Rendező: Mikuli János

Szereplők: Inhof László, Bozó Tamás, Kormos Balázs, László Virág, Czéh Dániel, Tóth András Ernő, Pásztó Renáta, Szomora Lívia, Jakabfi Edina