Lapra szerelt kárhozat

A soha vissza nem térő - Pintér Béla Társulata

A Pintér Művek legújabb terméke minőségi termék. Nem zörög, nem csikorog, még véletlenül sem kerül egy mákszemnyi homokszem (vagy homokszemnyi mákszem?) sem a gépezetbe. Bízvást kijelenthető, a működés immár mindenben megfelel az uniós minőségbiztosítási előírásoknak.
Golden Dániel | 09. 03. 7.

A gép forog, de az alkotó sem pihen: Pintér Béla szokásához híven kiveszi a részét a színpadi megjelenítésből is, ezúttal a sátáni Mr. Freeman bőrébe bújva. Hipermodern Luciferként jelenik meg a piacgazdaság földi paradicsomában vegetáló magyar kisvállalat négyszemélyes stábjának, hogy egy soha vissza nem térő, visszautasíthatatlan ajánlat formájában megkísértse őket. A kísérlet minden várakozáson felül sikerül, a bűnösök megmutatják igazi képüket, miközben az ördög rezzenéstelen arccal a markába röhög.

A kasírozott kellékekhez (köztük olyan remek viccekkel, mint a gombnyomásra felszálló papír-szivarfüst vagy a felszippantható fehér por-feliratok) pontosan illeszkednek a kasírozott figurák. Pintér Béla egymondatos mintavételei korunk idiotizmusaiból és neurózisaiból ezúttal is tökéletesek. Az ezekhez patikamérlegen adagolt egységnyi akciók, illetve tablók dramaturgiája hibátlanul működik. A hatás talán csak ott gyengül kissé, amikor hosszabb életszólamok adódnának, mint például Kuncz Nikolett magánszámainak esetében. Ettől eltekintve Roszik Hella kifogástalan és megingathatatlan balek az önmagát kiszolgáltató emberáldozat szerepében. Friedenthal Zoltán (Hoffmann) klasszikus naivaként tündököl: ő a megtestesült bűnbeesés, egy igazi elcsábított Éva, aki mindvégig érzi a vesztét, de nincs ereje az ellenállásra. Szamosi Zsófia (Törő) pókerarcú üzletasszonya keményen megdolgozik életének minden pillanatáért, egyetlen elgyengülése végzetesnek bizonyul. Thuróczy Szabolcs szakállas-ármányos Bodolayként mindjárt az elejétől vészt jósló alak; különleges bravúr a kezében szorongatott nejlonzacskó figurateremtő használata egészen a szadomazo végkifejletig. Quitt László (Mr. Goodman) némaságba burkolózó, a szerencsétlen halandókhoz le nem ereszkedő nagyfőnök, akinek az előbbiek vergődése látható (bár rendkívülinek nem mondható) örömet okoz.

 

soha-vissza-nem1

Friedenthal Zoltán, Roszik Hella, Quitt László - Fotó: Dusa Gábor

 

Az előadás akusztikus hátterét ezúttal az előző rendszer mozgalmi csasztuskáinak világa adja (zongorán kísér Kéménczy Antal, aki a zenei válogatásért is felelős). Sorban kerülnek elő a legnagyobb „slágerek", s a mélyen belénk ivódott dallamokhoz a cselekményből következő friss szöveg társul. A találmány nem új, alkalmazása azonban teljes mértékben indokolt, amennyiben itt felerősíti, aláhúzza a két, magát ellentétesnek gondoló történelmi korszak közti párhuzamot, ami az egyén(iség)nek a vélt vagy valós közösségi érdek iránti hamis lojalitás nevében történő feláldozását illeti. A történelmi horizont egy szövegelem erejéig még tovább tágul, mivel a kollégák „bajtársnak" szólítják egymást. Ezáltal újabb értelemmel töltődik fel a dolgozók gondosan megválogatott formaruhája is: az elegáns öltönyök és kiskosztümök az egyenruhák nyomasztó, személyiségromboló erejét is felidézik. Kontrasztként, a groteszk vonalat erősítendő megkapjuk még az amerikai álom kifutóra álmodott mintapéldányait, a vadnyugat indiántollas-cowboykalapos „igazi hőseit", illetve az arab olajmágnások burnuszos-gépfegyveres paródiáit (jelmez: Benedek Mari).

Amíg az elmaradhatatlan gegek és felfokozott érzelmi kitörések szép rendben sorjáznak, a történet kereke percnyi sietség nélkül, kimért tempóban gördül előre az elkerülhetetlen pokoli vég felé. A Szabadság és a Jólét eljövetelét ígérő megvalósult kapitalizmus kíméletlenül elemészti az útjába eső esendő lelkeket.

 

 

 

A soha vissza nem térő

 

Tér: Tamás Gábor

Jelmez: Benedek Mari

Zene: Kéménczy Antal

Író, rendező: Pintér Béla

Szereplők: Roszik Hella, Szamosi Zsófia, Thuróczy Szabolcs, Friedenthal Zoltán, Pintér Béla, Quitt László

 

Helyszín: Szkéné Színház

 

 

 

További kritikák az interneten:

Csáki Judit: Zárványszínház

Földes Anna: A sugárfertőzésre senki nem számít

Jászay Tamás: 2D

Koltai Tamás: Fatalisztán

Majoros Sándor: a soha vissza nem térő

MGP: A soha vissza nem térő

Tarján Tamás: Elpushkázva

Tompa Andrea: Akit régen tép

VMR: A soha vissza nem térők

Zsedényi Balázs: Inflagranti az átkos 2009-ben

 

 

 

Beszélgetések Pintér Bélával

Az embert kritizálom

Soha vissza nem térő