Abszurd és hehere

 Már csak azért sem könnyű komolyan vett történetvázat kanyarítani a látottakról, mert bár éppen találhat az ember valami - helyenként bakugrásszerűen irányt és iramot váltó - szüzsét, ám maga az előadás nem veszi önmagát egy pillanatra sem komolyan.

A kistérségi szinten egy nagy adag szték megevésével ikonikussá vált vadnyugati figura (Johnny Ringo) hosszú távollét után hazatérve mosógépet vásárol barátja feleségének, ahelyett hogy ígérete szerint megölné a nőt. A Kunyhó című darabjukban csak felütésszerűen megnyitott történéshalmot itt olyan részletek cizellálják, mint hogy Johnny Ringónak hatalmas, bársonyos tapintású heréi vannak (amiből a szarás-jelenetben egy villanásnyi ízelítőt is kapunk, messze a jó ízlés határain belül maradva), hogy talán nem is ette meg akkor az egész sztéket, hogy Elvis él, és hogy a világ esetleg nem is alkalmas hely az emberi élethez, vagy hogy a tökéletlenségünk mennyire szembeszökő a mosógép formájában testet öltő teljesség tükörtöretében és még ehhez hasonlók. Mindez a MU Színház kávézójának kissé zegzugos tereiben, szerény, de jól komponált fénytechnikával (Payer Ferenc), rajzfilmszerűen életszagú jelmezekben (Sinkovics Judit). A nyugati kultúra alapmítosza (Jézus történet) és annak néhány honosított variánsa (vadnyugati hős, a szent grál, Casanova, az örökké élő Elvis) bugyognak fel a legváratlanabb pillanatokban, majd oszlanak szét a következőben némi hangulati csiganyálat hagyva maguk után. A végletekig vitt abszurdnak a darabbeli formája nehéz helyzetbe hozza a színészeket: a szöveg történetvezetésének összetartása, hossza, mívessége nem engedi meg a teljesen elrajzolt, sematikus figurákban rejlő humort (ld. az angol abszurd jeleneteket), viszont saját humora messze nem annyira átütő, ami igazán hálássá tenné a játszók helyzetét (ld. például a KoMa Eltemetendőkjét). A rendezés a nem szélsőségesen, de azért jócskán elrajzolt figura ábrázolást és atmoszféraként a rockos hangzású elektromos gitárt választotta. A megszólalásmódon belül visszafogott (mondhatni szürkés) színészi alakítások közül leginkább Vicei Zsolt sheriffje emelkedett ki, az is sokkal inkább Vicei színpadi lényének alapvető clown jellege, mint a figura kisúlyozott jelentésessége miatt.

Gerle Andrea, Pereszlényi Erika - Fotó: Dusa Gábor

Sokan mondják, hogy korunk a szentség maradványait is leépíti, minden értéket kinevet. A Pont Műhely legújabb darabja (akár az azt megelőző Kunyhó) hasonlóképp működik. Ebben az értelemben nagyon is korszerű. Azt is mondják, hogy ez a mindent kinevetés valójában terápia: az átörökítettként nyakunkban ragadt értékektől való megtisztulás útja, melyet majd a saját magunkból felismert szentségek megteremtése és felmutatása követ(het). Kapott értékeink elvetése után értékeket hozhatunk létre. Akár így van, akár nem, Az ember, aki látta a sztéjket eddig a pontig nem jut el (szemben a Kunyhóval, ahol szemmel láthatóan ebben az irányban is keresgéltek az alkotók). Az előadást nézve a sok mosolygás és némi heherészés közben nagyon kevéssé érződik a súlya mindannak, amin éppen kacarászunk. Az önmagukban nevetséges dolgok inkább szomorúak, semmint nevettetőek; amin tiszta szívből tudunk nevetni, az soha nem lehet súlytalan. Ez az a komolyság, ami ellensúlyként hiányzik az előadásból, és ez az, ami miatt a darab befogadása nem tud több lenni, mint egy állandósult, önmaga lendületét lassan elemésztő vihorászás.

A darab végén egy revolverharcban mindenki mindenkit lelő, csak Elvis marad életben. Szegedi-Szabó Béla szövege önmagában, az idiotizmus abszurdjára fogékony olvasó számára akár még csemege is lehet: elmerogyasztó elmélkedéseivel, „Nem hiszem el!" effektjeivel egy összeszedett, átgondolt írás. Vicei Zsolt rendezésében mindez elveszti kontúrosságát, szellemessége viccelődéssé puhul. Ennek ellenére Az ember, aki látta a sztéjket megtalálhatja saját közönségét...

Az ember, aki látta a sztéjket (Johnny Ringo hazatér)

Pont Műhely

Író: Szegedi-Szabó Béla

Látvány: Sas Olivér

Jelmez: Sinkovics Judit

Fény: Payer Ferenc

Zene: Szesztay Dávid

Dramaturg: Enyedi Éva Rendező: Vicei Zsolt

Szereplők: Gerle Andrea, Kárpáti István, Laboda Kornél, Mondok Péter, Pereszlényi Erika, Vicei Zsolt

Helyszín: MU Színház