Posztpre(produktív diszfunkcionális börleszk)

Az előadást a „fel- és leépítkezés" izgalma sodorja jelenetről jelenetre a művészetet, a szépet és értékest megkérdőjelező gondolatok mentén. De nem jut sokkal tovább annál, hogy „ma minden anyaga lehet a művészetnek", és „mindenki művész lehet". (Igaz, látszatra mintegy egy évszázad alatt sem jutottunk messze Duchamp koncepciózus „Forrásától", csak épp az előjelek, a szándékok cserélődtek fel. )

Szinte már kötelező alternatív toposszal nyit a Kunyhó: Márkos Albert és Szesztai Dávid improvizatív játéka festi alá Keszég László meztelen, vörös parókás-rúzsos „felvonulását". Ez az őszi Kortárs Drámafesztivál egyik emblematikusan különc, de fajsúlytalan darabját, a kanadai Dave St-Pierre munkáját (Egy kis gyöngédséget, a francba is!) juttatja eszembe, még ha Keszég nem is futkározik „halló, halló"-zva a közönség sorai közt. Megelégszik egy jóval árnyaltabb, EU-konform módra elgondolkodtató idézettel. "...Sziasztok, most születtem nemrég és a család szemefénye lettem én de tüstént, eszem, iszom, alszom, játszadozom sokat anyu pedig pelust cserél ha kiürül a pocak, ezért tán nem tudod, hogy mikor szemét az ég a föld másik felére rejtve, ott világít, tora van itt tolvajnak és zsiványnak, és minden gaztett előtt szabad az út." Ez a pár mondat „előrezegteti" a húrokat.

Nyitány (Keszég László, Pereszlényi Erika, Vicei Zsolt)- Forrás: pontmuhely.hu

Aztán megmosolyogtató jelenetek sorjáznak. Enyedi Éva rózsaszín pongyolában adja elő vasalódeszkás rock-sztáros magánszámát a hazugságról, ami egyszerre értelmezhető az ember önmagával szembeni hazugságaként és a művészet öncsalásaként. A négy színész álentellektüel szóvicsorgatást kanyarít a televíziós beszélgetős műsorok mintájára, sok pre-vel, poszt-tal, prepre-vel, posztposzt-tal, és ezek körmönfont cizellációival a művészetről, az alkotási folyamatról.  Egy másik jelenetben Keszég és a mindvégig színes tollakat viselő Vicei Zsolt cowboy-paródiájában mosógéppel bizniszeli le az elmaradt, pontosabban meghiúsult asszonyölést. Gyermekkorunk kisvakond-történetének tragikus-balladisztikus hangvételű börleszkje és a kultikus őspornó-filmet, a Mélytorkot megidéző „technikai-ismertető" pedig egyértelműsíti: az interpretáció, a „marketing" mindenek előtt, és hogy semmi sem az, mint aminek látszik.

„Minden gaztett előtt szabad az út ..." - hangzik el rögtön, kétszer is az előadás elején, mintegy nyitva hagyva a mondatot, melyben az emberiség ellen elkövetett bűntettek mellé szabadon felsorakoztathatjuk a művészet ellen elkövetettek - anélkül, hogy ez utóbbi tragikusan borús távlatait bárki is komolyan venné. A Kunyhó sem igazán teszi. A mókázást a „Föld másik felén" leölt bikák kiömlő vére, a homokba hanyatló állatfejekből felfénylő szemek törik meg. A filmbejátszás kétségtelenül kizökkenti a nézőt, a puszta vér látványával letaglózza, de ezen a ponton maga az előadás is veszíteni látszik. A káromkodós-trágár vajdasági népdalokkal, Keszég (posztpre... értelmetlen) kortárs áriájával és a jugoszláv úttörőavató-esküvel karakterizálódó előadás - kritikai felhangjainak precíz ellenpontozása során - belepuhul saját kvázi-szórakoztató imidzsébe.

Vicei Zsolt, Keszég László - Forrás: pontmuhely.hu

Kapunk mindenből: humorból és gondolkodnivalóból. Például, hogy mi történik a Föld ismeretlen felén, hogy milyen jelentést hordozhat számunkra az indián közösség által legyilkolt állatok látványa. Vagy a filmben megszólaló idős hölgy furcsa, talán félreértésen alapuló mondata, miszerint a - tiltás ellenére - piacon árusított félbevágott majmokat nem megeszik, hanem „háziállatként" tartják. Az eredeti kontextusukból kiragadott szövegek, jeleneteket pozitív-negatív hangulat-kollázsa azonban végül túl populáris képet ölt ahhoz, hogy a Kunyhó a könyörtelenül leleplező művészet és társadalomkritika hangján szólalhasson meg. Ez önmagában nem meglepő. „Ciki" ma bármilyen tárgyról a komoly-komolytalan közt való balanszírozás nélkül beszélni.

Keszég tisztán és érthetően fogalmaz, ami vitathatatlan erénye, de egyensúlya kiszámított, moderált - olykor modoros. Így a Kunyhó erénye inkább a súlypontokkal való játék, s nem az izgalmas, újszerű kérdésfelvetés a művészet és az egyén identitásválságáról. Poszt, és pre.

Kunyhó

Pont Műhely

Zene: Márkos Albert, Szesztai Dávid

Ruha: Sinkovits Judit

Video: Mészáros Péter

Fény: Payer Ferenc

Rendező: Keszég László

Szereplők: Enyedi Éva, Pereszlényi Erika, Keszég László, Vicei Zsolt

Helyszín: MU Színház

Az előadásról olvashatók másfajta megközelítések is az interneten:

Boronkay Soma: Meztelenség, mélytorok és ész nélküli mészárlás

sisso: Kitérő motívumok