Csehovból nehéz bármit is elengedni

Beszélgetés Székely Krisztával és Szabó Székely Árminnal

Székely Kriszta (1982) manapság a legsikeresebb fiatal rendező, két alkalommal is elnyerte a legjobb rendezés díját a POSZT-on, több kategóriában is megkapta a színikritikusok díját. Állandó alkotótársa Szabó-Székely Ármin (1987) dramaturg. Nemcsak a legújabb előadásukról, a Csehov-dráma alapján készült Platonovról beszélgettünk velük, hanem korábbi munkáikról is , illetve arról a munkamódszerről, ahogyan dolgoznak, arról a szemléletmódról, ahogy a színházról gondolkodnak.
| 19. 10. 8.

 

Klasszikus drámák, kortárs történetek

 

– A néhány éve a pályán lévő fiatal rendezők közül téged elsősorban a határozott témaválasztás jellemez. Következetesen foglalkozol bizonyos kérdésekkel, így az előadásaid folytatják, továbbépítik egymást. A Katonában készített rendezéseid középpontjában – egészen A kaukázusi krétakörig – válságba jutott, az életüket újragondolni kénytelen nők álltak. Az Ithakában változott a téma, úgy tűnt, hogy a férfiról lesz szó, de rajta keresztül itt is a női sorsok váltak hangsúlyossá. És ez a szemlélet folytatódott most a Platonovban is, ahol szintén egy középpontba állított férfi katalizálja a különféle női történeteket. Úgy tűnik, mintha te nem is darabokat választanál, hanem inkább a témákhoz keresnél darabokat.

Székely Kriszta: Nőként valóban van bennem ösztönösen egyfajta kiemelt érdeklődés a női sorsok iránt, és az ezzel kapcsolatos kérdésekről határozott véleményem is van. De nemcsak az jellemzi a rendezéseimet, hogy számomra fontos témákat választok, hanem az is, hogy ezeket minden erőmmel próbálom minél közelebb hozni a mai közönséghez. Aktualizálom őket. Azt érzem ugyanis, hogy a színház sok esetben feláldozza az irodalmi emlékezés oltárán az előadásokat, amelyek így többnyire egyfajta intellektuális élménnyé formálódnak, de ezzel távol is kerülnek a nézőktől.

– Ezzel függ össze, hogy mindig nagyon markáns szövegváltozatból indultok ki?

Szabó-Székely Ármin: Ez azért darabról darabra változik. Voltak olyan előadások, ahol alig nyúltunk a szöveghez. Ilyen volt a Szép napok, ahol Dragomán György újrafordította a Beckett-darabot. Vagy a Harper Regan, amely Simon Stephens drámájának magyarországi ősbemutatója volt, ott se nyúltunk bele a fordításba. A kaukázusi krétakör esetében én fordítottam újra a szöveget, és kihagytunk három jelenetet. Határozottabban akkor nyúltunk bele egy darabba, amikor azt éreztük, hogy a témát nem tudjuk megfelelően megfogalmazni az eredeti szöveggel. A mi előadásainkban néha fontosabbnak tűnik a téma, amiről a darab szól, mint maga a szöveg. Hozzáteszem, hogy eddig nem sokszor foglalkoztunk olyan szövegközpontú konstrukciókkal, mint amilyen például egy Jelinek-dráma.

– Az is fontos jellemzője az előadásaitoknak, hogy a darabokat mindig kortárs történetekké alakítjátok.

Székely Kriszta: Ez talán a legfontosabb szempont. Mert olyan történeteket keresünk, amelyekről azt gondoljuk, hogy némi átalakítással ma is érvényesek.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2018/7. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.
Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):

Aktuális évfolyam számai: 880 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft

Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft