Amit elfelejtünk

Dragomán György: Máglya – Vígszínház, Házi Színpad

Dragomán György harmadik regényéből, a Máglyából rendezett három ország négy színházában három különböző nyelven előadást a német Armin Petras. A nemzetközi koprodukcióban készült előadás(ok) magyar nyelvű változatát a Vígszínház Házi Színpadán játsszák.
Szűcs Mónika | 18. 05. 5.

 

Armin Petras, aki 2013 óta a stuttgarti Staatstheater intendánsa, az NDK-ban nőtt fel, Berlinben tanult színházi rendezőnek, majd Nyugat-Berlinbe távozott 1988-ban. A drámaíró, rendező számára ez az időszak, a rendszerváltás története, egyáltalán a kollektív emlékezet, a közös történetek keresése fontos kérdéseket hordoz, állandó inspirációt jelent. Ezért is kelthette fel a figyelmét Dragomán György (németre lefordított) regénye: „A Máglya olvasása közben megragadott a személyes történelem atmoszférája, a múlt terheivel való küzdelem, az idegenség, a szabadság viszonylagossága" – mondta erről egy interjúban.

Az ötlet, hogy több nyelven, több ország színházának együttműködésével rendezi meg a regényt, merész volt, ám hamar partnerekre talált. A vállalkozáshoz csatlakozott a stuttgarti színház mellett a drezdai Stadtschauspiel, a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház (ahol Petras már dolgozott korábban) és a budapesti Vígszínház. De nem csak a produkció nemzetközisége jelentett különleges kihívást az alkotóknak. Nem kis bátorság kellett ahhoz is, hogy Dragomán György több idősíkban mozgó, különféle elbeszélői nézőpontokat felmutató, gondosan komponált, gazdagon rétegzett szövegéből Petras egy olyan adaptációt készítsen, amelyet összesen két színésznővel játszat el, alig több mint másfél órában.

Egy ilyen adaptáció szükségszerűen szelektál, csak szemelvényeket, néhány hangsúlyosnak ítélt csomópontot tud kiragadni az eredeti műből, ami több kérdést is felvet az elkészült előadást tekintve. Elsőként azt, hogy a regényt nem ismerő nézők számára sikerül-e világosan, érthetően végigvezetni a felvetett történetszálakat, megmutatni valamit a szereplők közti viszonyok összetettségéből. Az pedig már nemcsak a szöveggel való munka, hanem a rendezői koncepció kérdése is, hogy abból, ami a színpadon megjelenik, a nézőben összeállhat-e valami ahhoz hasonló teljességélmény, ami a regény olvasójában megszületik. (A regényt ismerő és szerető nézőknek vélhetően nehezebb dolguk van az előadással: félre kellene tenniük azt az élményt, amit a Máglya olvasása jelentett, hogy tiszta, elfogulatlan szemmel nézhessék az előadásban megjelenő ismerős-ismeretlen figurákat, helyzeteket. És minél erősebb az olvasmányélmény, ez annál nehezebb. Az érzékeny, intim dialógusba, amit az olvasó a szöveggel folytat, egy színházi adaptáció esetében harsányan beleszól egy harmadik fél – jelen esetben a rendező –, és nagyon meggyőzőnek kell lennie, hogy szívesen menjen vele az olvasó-néző.)

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2017/4. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.

Az árushelyek listája itt olvasható.

Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft