Folytonosság

Brecht: Gallilei élete – Nemzeti Színház

Zsótér Sándor második rendezése a Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színházban a rendező legkedveltebb szerzőjének, Brechtnek az a darabja, melyet a rendező először 2002-ben a Szegedi Nemzeti Színházban állított színpadra, Király Leventével a címszerepben.
Szemerédi Fanni | 17. 03. 2.

Az új verzióban – Trill Zsolt megformálásában – egy egészen másfajta Galileit láthatunk, és egy másfajta univerzum épül fel, mint a darab előző színre vitelében. Zsótér Sándor 2016-ban elnyerte a Színikritikusok Díját A legjobb rendezésért, Trill Zsolt pedig a legjobb férfi főszerep alakításáért. Szemerédi Fanni írása.

A díszlet (Ambrus Mária) fekete-fehér világa nemcsak a vita, a tudomány (és az élet) dichotómiáját, kétpólusúságát húzza alá (választani kell: fekete vagy fehér, igen vagy nem, Föld vagy Nap, feudális vagy polgári), de egyszerű vonalrajzaival jelzi: annak, aki átlátja a rendszert, aki meg tudja érteni, és fel tudja építeni azt, annak a világ szabályszerűségek halmazaként, átlátható szerkezetként jelenik meg. Ugyanakkor a díszlet torzított is: a háromemeletes bérház emeletei a valódi magasságok felezései, így mindenki csak meggörnyedve, magát összehajtogatva tud közlekedni a körfolyosókon, ajtókon, ablakokon át. Mintha az ember nem férne az általa épített világba, állandóan be van szorítva a maga rajzolta keretek közé, ahonnan nem tud kitörni. Törpék világa ez? Törpe szellemek vagy törpe jellemek világa? Ahogy Galilei legkedvesebb tanítványa, Andrea Sarti mondja: „új tudomány, új etika" – a kettő összefügg. Galilei tudása szétfeszíti az ismert világ kereteit.

Brecht drámája fordulóponton játszódik. A világtörténelem, a fizikatörténet, a filozófiatörténet, az emberiség történetének fordulópontján, mikor minden megváltozhatott: az ember Földről, Napról, Holdról és Istenről való gondolkodása, mindezzel együtt pedig a társadalmi rend, a hatalmi térkép. Ennek a világot rengető fordulatnak a mindennapjait, a keserves folyamat fáradalmait, harcait, a felelősségvállalás erkölcsi kérdését járja körbe a darab. És bár Galilei maga mondja el, hogy nincs olyan változás, amit egy ember tudna véghez vinni, és hogy „szerencsétlen az az ország, melynek hősökre van szüksége", mégis: a döntése valódi téttel bíró, nagy horderejű és jelentős döntés. Vajon életben maradni és megtagadni az igazságot megalkuvás, gyávaság vagy a szellem, a tudás átmentése? Hol van és miben áll az értelmiség felelőssége? Mit lehet továbbadni, átörökíteni a következő generációnak? Nagy volumenű kérdések ezek. Hogy nem maradnak pusztán elméleti síkon, annak köszönhető, hogy Zsótér Sándor rendezése (Ungár Júlia új fordításával és dramaturgi munkájával, a szöveg szikár, pontos és friss nyelvezetével, valamint a húzásokkal) az emberi tényezőre koncentrál. Az apróságokra, a mindennapokra, az erőfeszítésre, az izzadtságra, a fáradtságra, mindarra, ami a nagy kérdések, és azok megválaszolása, megválaszolhatatlansága mögött megbújik. A megszállottság, a munka szenvedélye egyáltalán nem hősies, nem vagy elsősorban nem nagyszerű, hanem megfeszített munka, konokság, áldozat, ha tetszik, önzés. Mindig ott van az ár, amit egy nagyszerű felfedezésért fizetni kell.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2016/4. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft