Ellenfény Online - Színház - Budapest - Ugyanabba A Folyóba - színházak, kritikák

Ugyanabba a folyóba

Mohácsi István–Mohácsi János: A csillagos ég, avagy a nemzetközi sikerre való tekintet

A Mohácsi fivérek új darabja egy (két, három) megtörtént esetet feldolgozó politikai szatíra. Felmutatása annak, lám így mennek dolgaink.
Fehér Anna Magda | 13. 11. 3.

„Titok?” – köpi Bánk Petúr arcába a szót. „Úgy van, kegyes nagyúr, úgy van, titok” – fröcsögi vissza Petúr a kölcsönt. Hangosan ki nem mondható sérelmekről pusmognak legyektől donogó asztal felett. Egy fergeteges színház a színházban játék lendíti be az előadást, a társulat betámolyog a Bánk bán próbájára, míg két színész összemondja a jelenetet. Katona sorai talán még sohasem voltak ilyen mulattatók, mint Adorjáni Bálint és Schneider Zoltán előadásában. Bár a dráma felolvasása merő ripacséria, de jó ritmusú kiszólásaik, Martin Márta súgójával és Szávai Viktória rendezőjével való összjátékuk magával ragadó szakmai karikatúra, amelyben keveredik a bennfentes hitelesség az energikus játékkedvvel. E szórakoztató felütés ellenére Mohácsi János rendezése nem a színházról, a szakmáról akar beszélni, hanem éppen a szakmaiatlanságról.

Az előadás a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban 2008-ban kirobbant csalási, közokirat-hamisítási ügyet   karikírozva idézi meg, amelynek szálai összekeverednek a Nemzeti Színház és talán a Vígszínház igazgatói pályázatai körüli botrányok egyes momentumaival. A történet szerint Hennyei Aranka, a színház PR-osa és Tarnay Ernő igazgató a próbát megszakítva hozzák a jó hírt, hogy a társulat korábbi előadását, a Ványa bácsit malajziai vendégjátékra hívták meg. Az öröm egyben utólagos igazolás is: a Ványa bácsi ugyanis bukás volt, csak az a néző nem ment el a vége előtt, aki elaludt. S miután a színházban a sötét vet véget a próbáknak, a túlórákat nem bírja el a színház rezsiköltsége; időről időre morog a föld gyomra, utópikus múltépítés folyik állami elvek mentén a talajszint alatt, érthető, milyen elsöprő örömet vált ki a társulatból egy kis kiruccanás, elismerés a Föld túlfeléről. És ha ezután még növekszik is a tét, mert meghívják az Antigonét is, majd jön az újabb email, hogy finanszírozzák anyagilag a színház működését, és a fizetések a csillagos égbe szökhetnek, akkor már senki nem akar kételkedni. A bizalmatlanság, a józan ész kérdéseit a váratlanul jött siker mind elaltatja. Hiszen a sikerben nem szerencsés kételkedni.

 

csillagos-eg-radnoti-2

 

A Bánk bán próbái folyvást félbeszakadnak: nemcsak az örömhír miatt, hanem mert hol egy államtitkár, hol egy polgármester, hol egy direktor aspiráns gyalogol be a színházba. Első megjelenésekor egyik vezető sem röhejes jelenség, de ahogy újabb és újabb nagyhalak bukkannak fel a színen, a kisebbek úgy idiotizálódnak. Először a kulturális és sportbizottság képviseletében Szöllősiné Hámos Irén érkezik ellenőrizni: zavarog, beleszól, előír, de még a színházépület is kiveti magából, folyvást eltéved, beveri a fejét, lezuhan a zsinórpadlásról. Egy másik próbán a jelenlegi színházigazgató és a polgármester kíséri a színházba a nagy Pongrácz Lászlót, az igazgatói poszt méltó várományosát, a Raplódi Nemzeti Színház jelenlegi direktorát, aki máskülönben egy szakmailag teljesen leírt színész. Pongrácz, a nemzeti ideológia őrzője vizsgáztatni jött a társulatot. A Pongráczot remekül és kímélettel játszó Schneider Zoltán szóhasználata, kimértsége a Nemzeti jelenlegi direktorát sejteti. (Vidnyánszky Attila lassan többször megidézett alak a kortárs színpadokon, mint Bánk bán.) Mindenesetre ez a Pongrácz a legnagyobb hatalmú látogató, aki mégis képes az elérzékenyülésre egy Petőfi-vers vagy egy naivan őszinte szavalat hallatán. A társulat megaláztatásának csúcspontja ugyanis az a rögtönzött vizsga, ahol a Füstbe ment tervet kell elszavalniuk egyesével a színészeknek a bekötött szemű zsűri füle hallatára. Az oly sokat hangoztatott pártatlanság és szakmaiság gúnyos és szatirikus kritikája ez a játék.

Minden megaláztatáson túl a zenekar tust húz, az eddig a próba részeként a háttérben hangicsáló zenészek Kovács Márton vezetésével az előtérbe jönnek, előgurítják a pianínót, és a társulat közreműködésével eksztatikus és egyre magasabbra hágó hangorkánt fakasztanak. Végkimerülésig ütik a ritmust különféle eszközökkel, egyszerre tombolnak. Itt tetőzik az a remek színészi összjáték, ami sok energiával, jó ritmusban viszi végig az előadást. Schneider Zoltán határozottan vezeti a fő jeleneteket, Adorjáni Bálint Bánkot játszó színésze vele szemben főképp csak a nyitójelenetben kap teret, de ott jól él a lehetőségeivel. Szervét Tibor pokrócon csúszkálva remekül próbálja Tiborc szerepét, majd szép ívben játssza el a polgármester röhejessé válását. Gazsó György a portás Géza bácsi és a mellőzött színész-rendező szerepében is elrejt egy kis nosztalgikus szomorúságot, Rétfalvi Tamás ügyelőként és Martin Márta súgóként más és más eszközökkel, de egy-egy külön kis világot, hangulatot hoz be a játékba, a kívülállók érdekességét. Pál András igazgatója kissé talán halovány, de nagyon pontos alakítás a lefele rúgó, felfele nyaló, rossz humorú és nárcisztikus főnök szerepében. Andrusko Marcella és Móga Piroska naivái változatosan ostobák, Szávai Viktória rendezője, bár elhalványulásra van ítélve, de kezdetben határozottan hozta a figurát, Kováts Adél az érdemes művész szerepében pikírt, Szöllősiné szerepében már-már őrült, nem kevésbé Petrik Andrea, aki a PR-os kulcsszerepében visszahúzódó, mégis mindenkihez kényszeresen dörgölőző, szorongó lányt játszik, a lehetőségekhez képest valóban rejtélyesen.

Az utazás ugyanis dugába dől. Ha a néző netán nem ismerte volna az igaz történetet (ahogy e kritika írója sem volt vele tisztában még a vasárnapi bemutatón), akkor is olvashatott a jelekből, a hosszasan köpködött titkokból és elszavalt Füstbe ment tervből. De ha még ezek után is rejtély lett volna előtte a sorsdöntő fordulat, akkorra már egészen bizonyosan érezte a bajt, amikor a hangorkán nyitánnyal kezdődő utazás előtti eszelős ivászat közepette mindenki beszámol róla, hogy mire költötte el minden pénzét, vett fel kölcsönt és vetette el gyerekét a közelgő malajziai támogatások és sikeres turné reményében. PR-os Aranka flegmán, mégis furcsa merevséggel a tartásában bevallja, ő talált ki mindent, felmenti magát, mint aki nem tudott ellenállni az öröm és szeretet hullámainak, amit a jó hírek sorával kiváltott, sőt végül már maga is elhitte, amit hazudott. Aztán áthárítja a felelősséget a társulat tagjaira, kérdőre vonva őket, hogyan hihették el, hogy érnek bármit is. Aranka monológja elrontja a mulatságot (ami már eddig sem volt felhőtlen), lerántja a sok energiával, kissé mesterségesen is felfokozott előadást. Mondanivalójának didaktikussága és sötét pátosza azonban több mint hangulatrontás, egyenesen hiba.

 

csillagos-eg-radnoti-3

 

Az előadás célja az lehet, hogy parodisztikus, szórakoztató formában ugyan, de rámutasson, mire vezet, ha arra nem ildomos személyekre bízzák egy színház vezetését; összemos ezért különböző, mégis közös gyökerű eseteket. Hosszasan, számos geg vagy akár abszurd ötlet segítségével színpadra citálja a túlzott nemzeti buzgalmat, a politika rátelepedését a kulturális életre, azután néhány sietős mondattal mutatja be, hogy mindez milyen viselkedésre készteti a színészeket. Nem indokolja, építi fel cselekedeteik okát, csak szájukba adja a reakciót, és fejükre olvassa ostobaságukat. Így épp arról nem tudunk meg sokat, hogy a siker miként vakítja el az embert, hacsak Aranka elmebaját vagy Pongrácz gőgjét nem tekintjük ennek. Szegény hőseink, mit van mit tenni, lesújtottan bár, de tovább álmodnak: összetörten kucorognak a maláj légitársaság járatán, ahol ázsiai szép lányok terítik rájuk a melengető plédeket.

 

 

 

Mohácsi István–Mohácsi János: A csillagos ég, avagy a nemzetközi sikerre való tekintet 

 

Díszlet: Khell Zsolt

 

Jelmez: Remete Kriszta

 

Világítás: Baumgartner Sándor

Zene: Kovács Márton

 

Dramaturg: Hárs Anna

Rendező: Mohácsi János

Szereplők: Szávai Viktória, Rétfalvi Tamás, Petrik Andrea, Szervét Tibor, Kováts Adél, Andrusko Marcella, Gazsó György, Martin Márta, Adorjáni Bálint, Móga Piroska eh., Schneider Zoltán, Pál András, valamint Pham Nhat Minh, Farkas Melinda, Vivianne Zhou, Nghiem Tuong Vi

Zenészek: Kovács Márton, Lázár Zsigmond, Ágoston Béla, Alexi Gergely, Zságer-Varga Ákos, Wágner-Puskás Péter

 

Bemutató: 2013. október 27.

 

 

Más is látta:

Ady Mária: Nem emel föl