Segíts magadon, az Istenek majd nézik

Bertolt Brecht: Jóembert keresünk – Vígszínház

Morális kérdések a jóságról hittel és nyomorral, élhetetlen világ feloldás nélkül – férfiarcú a Vígszínház új Brecht-bemutatója.
Sárosi Emőke | 12. 10. 19.

Egy jóhiszemű, megesett lány eszelős túlélő show-ja a nyomor mocsarában – így lehetne összefoglalni a prágai Michal Dočekal rendezte előadást a csodavárásról és az emberi gyarlóságról. Három Isten (Telekes Péter, Fesztbaum Béla, Molnár Áron) érkezik Szecsuanba azzal a munkaköri kötelességgel, hogy találjanak legalább egy jó embert, aki képes emberségesen élni az embertelen körülmények ellenére. A Megvilágosodottak csupán éjszakai szállást szeretnének valakitől Vang, a hívő vízárus (Mészáros Máté) látványos közreműködésével, egy teleshopos csak itt-csak most-kettőt fizet-hármat vihet ajánlattal. A hitetlen, érdektelen nyomorultak közül csak a rosszlány Sen Te (Eszenyi Enikő) vállalja a vendégeket. Jóságának jutalma egy kis kezdőtőke a túléléshez, feladata: a kitöréssel együtt jónak és embernek maradni – ez a morális kérdés lengi át az egész előadást és a semleges karaktereket, kifejtetlenül.

 

jo-embert-keresunk-vigszinhaz-1

Eszenyi Enikő

 

Életben maradni azonban ebben a közegben csak férfiként lehetséges. „Jóakarói” tanácsára ezért megteremti önmagából nagybátyját, Sui Tát, aki alkalmazkodni tud a férfivilág agresszív, domináns, önérvényesítő attitűdjéhez. A szerencséjével együtt a szerelem is rátalál Szun, a pilóta (Lengyel Tamás) mellett, aki azonban csak a pénzt és a karriert látja benne, az esküvőt is csak a haszonszerzés motiválja. Sen Te kijózanodik szerelmes részegségéből, és Sui Taként védi meg magát a rózsaszínre festett házasság pusztulásától. Elszakítja magát szerelmétől, és férfiként kezd új életet: felépíti a maga és születendő gyermeke jövőjét, a dohánygyárat. De munkaköri kötelességeként, a már-már terhes „külváros angyalaként” emberséges másokhoz is. Az előadás csúcspontja a gyári revü: a minimális eszközökből megalkotott háromszintes emelvényrendszer tetején Sui Ta cirkuszigazgatóként vezényli a munkásokat, akik kék egyenruhában masírozó hangyákként zsákokat emelgetnek és dohányt válogatnak. Groteszk, kabarészerű munkaorgia ez a megélhetésért.

Szun is a munkások közé kerül, ahol dinamikus karriert építve, javuló emberként, ismét Sen Te lehetséges partnerévé válik. Sen Te/Sui Ta bukása azzal kezdődik, hogy hatalmát átengedi szerelmének – ezt előrehaladott terhessége is sürgeti –, aki gyilkossággal vádolja. A végső jelenet a bíróságon az ítélkezés órája, a lehetséges új születése előtti pillanatban sűrűsödik. A férfi világ és az istenek nem értik tetteit, kettészakadásának okát. Felelősséggel és feladattal terhesen egy lehetséges megváltóval méhében felmentés nélkül magára hagyják érzelmeivel. Az istenek pedig passzívan szemlélődők: segítő és nehezítő világi figuraként manipulálják Sen Te történetét.

 

jo-embert-keresunk-vigszinhaz-4

A képek forrása: vigszinhaz.hu

 

Martin Chocholousek könnyedén mozgatható, építhető elemekből alkotott díszlete újszerű perspektívákat láttat, vetítéssel, expresszív hatásokkal vezeti a fókuszt. A látványt a vizuális technika uralja: Smoke killing – Ill – Smoke, a füstszerűen elpárolgó vetített feliratok. A három digitális kinyilatkoztatás mutatja az érdekek szerint módosítható kollektív manipuláció vezérfonalát. A végítéletet – Jézus parafrázisaként – az Első Isten semmitmondó, ostoba, bizakodó hitre buzdító szavai zengik el, totális magányba taszítva a megtört nőt.

 

 

 

Ez a világ egyértelműen a férfiaké, az egyedülálló nőt eltiporják, kihasználják. Vang, a vízárus reflektál az eseményekre, talán ő Sen Te egyetlen barátja. Az ő értékrendje közelít az isteni ideálhoz, öncélú haszonszerzési vágya a túlélésért, megbocsájtható, barátsága érthetetlen, hiszen eltűnése után a hamis tanúzást nem vállaló lányt csak ő kutatja.A jóember fogalma csak a rossz mellett értelmezhető: Sen Te idealizált, kedves nő, de villanásnyi dilemmái súlytalanok Sui Ta határozottsága mellett. Brecht kötelező elidegenítő effektjei ellehetetlenítik az együttérzést és a bevonódást. Eszenyi Enikő utolsó monológja shakespeare-i zárást idéz, kissé szájbarágósan Brecht esszenciájával: gondolkodj. Eközben a színház megélhetéséről és a nézőszám problematikájáról fecsegve a facebookos követésre sarkall minden gondolkodót. Fájdalmas karikírozó didaxisa megöli a gondolkodásra sarkalló hangulatot. A népszínház tényleg megköveteli a bohócos feloldást a Vígben?

 

 

 

 

Bertolt Brecht: Jóembert keresünk

 

Díszlet: Martin Chocholoušek

Jelmez: Kateřina Štefková

Zene: Paul Dessau

Zenei vezető: Michal Novinski

Zenei munkatárs: Furák Péter

Korrepetitor: Termes Rita

Koreográfus: Horváth Csaba

Animáció: Frantisek Pechacek

Dramaturg: Kovács Krisztina

Rendező: Michal Dočekal

Szereplők: Eszenyi Enikő, Lengyel Tamás, Mészáros Máté, Lukács Sándor, Telekes Péter, Fesztbaum Béla, Molnár Áron, Kerekes József, Gyuriska János, Klement Szabolcs, Viszt Attila

Kórus: Bajnóczi Gábor, Bazsinka József, Bozó Tamás, Hiller Balázs, Komporday Tamás, Komesz Zsolt, Kovács Álmos, Németh Bence, Nényei Pál, Papucsek József, Rácz Lőrinc, Steinbach Ágoston, Tamás Benedek, Zrínyi-Gál Tamás

Hangdrum: Soós Arnold

Zongora: Furák Péter, Nagy Szabolcs

Táncosok: Hajdú Ádám, Kovács Tamás, Latabár Kálmán, Nagy Péter, Vida Gábor

 

 

Videók:

Ajánló

Ajánló, beszélgetésekkel

Olvasópróba

Smink, maszk

 

Írások az előadásról:

Ady Mária: Ikonográfiai ingovány

Almási Miklós: Totális színház

Bóta Gábor: Félelemmel vegyes kockázat

Csizner Ildikó: Dal a dohánynélküliségről

-ki-: Jóembert keresünk

Kovács Bálint: Jó színházat keresünk

Szegő György: Teoretikus látványszínház a Vígben

 

Blogbejegyzések az előadásról:

All the world’s stage

Dívány

Egyfelvonás

Színházi látcső

IKL

Like me blog

Socfest

Női pont

Spotlight

Mix online

Túlamán

Kláris

macskamedve reflexiói

Fabien naplója

 

 

Interjú

Eszenyi Enikóvel - HVG

 

Ajánló:

Fidelio

Új szó