Film-színház, muzsika

Café Budapest 2012: Garaczi László: EMKE – Volt egyszer egy kávéház

Akár egy még be nem fejezett filmforgatókönyv is lehetne Garaczi László EMKE – Volt egyszer egy kávéház című darabja, a Bagó Bertalan rendezte zenés játék alapja.
Szemerédi Fanni | 12. 10. 16.

Ismerős fordulatok, a karakterek aprólékos, árnyalt kidolgozásának és ábrázolásának hiánya, erős hangulatokat teremtő világítás és jó néhány kérdőjel. Mi lehetett a cél? Jóleső nosztalgia érzésének keltése. Múltbeli értékek felvillantása. Boszorkány-mese, cigány mondavilág és a XX. század első fele történelmének egybeszövése. Emlék állítása egy rég elfeledett miliőnek vagy magának a kávéházi kultúrának. És mindez egyszerre. Éppen ezért egyik sem tudott ezek közül előtérbe kerülni, kibontakozni, felvillanni. Elkeveredtek egymással, és kioltották egymás ízét, mintha egy borzongatóan erős feketébe (a sokat emlegetett schwarze Flamméba) figyelmetlenségből hozzáöntöttünk volna még egy adag vizet és cukrot.

 

emke-thalia-2

Horváth Károly, Gubás Gabi - A képek forrása: cafebudapestfest.hu

 

A kezdő képben hangulatos kávéházi belsőt látunk, melynek falai egyszer csak megemelkednek, szétnyílnak, és az egész kávéház kitörött ablakaival, repkény-benőtte, lövésnyomokkal tarkított penészes falaival, kis kávéscsészéivel, a kőlapok helyén növő fűvel és a sarokban pihenő cimbalmossal és hegedűsökkel (Balogh Kálmán és zenekarának érdekes ízű zenéje izgalmas színfoltja az előadásnak) forgásnak indul: körhinta-világ, mese kezdődik. A következő pillanatban hóesésben találjuk magunkat (illetve a szereplőket) a fronton. Katonaszökevények, halálos ítélet, mínuszok, bádogbögre, egy hegedű és a főhadnagy emlékei a boldog békeidőkből. A történet körhintája tovább pörög, felváltva mutatva fel a kávéház históriáját valamint a háborús képeket – meseelemekkel tarkítva.

Látjuk Wassermann Móric kávéház-tulajdonost és fiát, Jánost, aki dehogyis akar a büszke apa nyomdokaiba lépve vendéglátóipari egységet működtetni, számlákkal, rendeléssel, alkalmazottakkal vesződni, de még csak a titokzatos tüzet – a kávé lelkét sem akarja őrizni, mert a színpad világáról álmodik. Egészen addig, amíg az apja által meghirdetett prímásversenyre be nem toppan férfiruhában egy gyönyörű erdélyi cigánylány, mert innentől kezdve ő tölti be a trónörökös szívét, vágyait. Látjuk a fronton vastag szövetkabátban vacogó, emlékeibe révedő katonákat, az ápolónőket, az emberséges főhadnagy (kötelező) haláltusáját – és a Gonoszt, aki mindenhol jelen van. És mindig Gubás Gabi alakítja. Mindegy, hogy számító, hataloméhes kávéházi pénztárosnő, szex-démon a századelőn, kegyetlen hadbíró vagy topmenedzser, aki EU-pályázatokon keresztül tör felfelé valahai világok romjain taposva. Ahogy a többi színész is jónéhány – mivel nem körvonalazott, ezért ízek, zamatok nélkül maradó – szerep körül kering ebben a forgatagban. Nagy Péter nótáit illusztráló katona, egyben lázadó fiú és szenvedő szerelmes, Fátyol Kamilla mindig gyönyörű és mindig öntudatos, mindig pergő nyelvű és mindig éles tekintetű cigánylány, Cserhalmi György minden szerepneve alatt a béke, a nyugalom, a józan ész megtestesítője, ő a föld és a két láb, ami biztonsággal rajta áll. Minden színész alázattal és figyelemmel dolgozik, de megcsalja őket a kezük közül minduntalan kisikló szerepek kavalkádja.

 

emke-thalia-1

Kolti Helga, Cserhalmi György - A képek forrása: cafebudapestfest.hu

 

Közben persze minden mindennel összeér a körforgásban, nem csak a szereplők: a két (és fél) történet egymásba kapcsolódik egy idő után (a nézők közül sokan valószínűleg jóval előbb összefonják magukban a szálakat, mint ahogy azok a színpadon összefonódnának, vagy néha mondatokat és fordulatokat is előre moziznak magukban, majd nem örülnek, mikor megismétlődni látják a színpadon az ötletszerű belső filmet). Szép megnyugvás, mikor az előadás valóban a néző fantáziájára építve végigsuhan Pest belvárosának fényes állomásain, mikor bízik a képzeletünkben, mi pedig ráengedjük fantáziánk súlyát a lovak húzta kocsi zötyögő ülésére. Minden mást megmutatnak – szomorúságunkra. Mert bár a jelmezek, a díszletelemek és a világítás valóban erős atmoszférát tudnak teremteni egy-egy jelenetben, mégis mindig ott motoszkál a hátsó gondolat: mennyivel érzékletesebb lenne ez filmen. A sűrű helyszínváltások, a boszorkány-éj, a jeges-fagyos puszta a hóesésben, a gránátok becsapódása: mindez színpadon nem tud erősen működni ebben az összetételben. Illusztráció marad.

 

 

Garaczi László: EMKE - Volt egyszer egy kávéház

 

Látvány:  Vereckei Rita

Zene: Horváth Károly

Dramaturg: Lőkös Ildikó

A rendező munkatársa: Benedek Albert

Rendező: Bagó Bertalan

Szereplők: Cserhalmi György, Kolti Helga, Gubás Gabi, Fátyol Kamilla, Nagy Péter, Both András, Hunyadkürti István, Mészáros András, Szegezdi Róbert

Zenészek: Balogh Kálmán, Biczó Bernadette, Farkas Rózsa, Gáspár Álmos, Hegedűs Máté, Horváth Károly, Kirkosa Ágnes

 

 

Más is látta:

Bedő J. István: Mozgó panoptikum

Csáki Judit: Ilyen nincs

Halász Glória: Erzsébet körút 2.

 

 

Beszélgetés az alkotókkal:

Kávéház a frontvonalon

Az EMKE egy csodálatos utazás

Édes példa az EMKE

 

 

Fotógalériák:

Theater.hu

Café Budapest

 

 

Videóelőzetes:

Youtube