Hány kanapé az élet?

Izsák Lili terét körben végig függöny határolja, s az így kiszabott helyen öt-hat kanapé áll egymástól csak épphogy kényelmes távolságra. Persze mindegyiken annyian ülnek, ahányan még pont elférnek rajta; az egyiken Eddie Carbone és családja. A „többiek” néha együtt nevetnek vagy méltatlankodnak a Carbone-családdal, amely egyébként szinte sosem mozdul ki a kanapéja által meghatározott kis területről, ezzel virtuálisan doboznyi méretűre zsugorítva a színpadot; aki éppen a lakás előtt áll, az is csak átsétál a kanapéja mögé. Az egész lakóház vagy lakótömb egyetlen szűk térbe zsúfolása, az egy személyre jutó terület ilyen mértékű megkurtítása és az egymást érő emberek tömege különös atmoszférát teremt Miller történetének.

Für Anikó, Debreczeny Csaba, Polgár Csaba, Törőcsik Franciska, Csuja Imre

Fotó: Szabó Dorottya

Mácsait ez érdekli a legjobban a drámából: hogyan lehet megélni az érzelmeket ebben az egymásra zsúfoltságban, hogyan teszik tönkre az egyént a folyamatos összezártság miatt egyszerre elnyomott és gerjesztett érzések. Ez abszolút érvényes olvasata a színdarabnak: Eddie azért is szerethet bele Catherine-be, saját unokahúgába és nevelt lányába, mert folyamatosan össze van vele zárva, akkor is, ha az neglizsében járkál; azért is teheti őt félőrültté a lány viszonya a lakásban elszállásolt illegális bevándorlóval, mert jobb híján végig kell néznie a kapcsolat minden fázisát; s azért is teheti végül egészen őrültté a másik bevándorlótól, Marcótól nyilvánosság előtt fogadott sértés (Marco felismeri és kimondja, hogy Eddie hívta ki féltékenységből a bevándorlási hivatal embereit), mert az a teljes, árgus szemekkel figyelő közösség előtt gázolt a becsületébe.

Für Anikó, Csuja Imre - Fotó: Szabó Dorottya

Így hát ebben a minden értelemben kicsi térben érthető, hogy a rendezés kerüli a nagy gesztusokat, a látványos érzelemkitöréseket, a lelki viharokat; így lesz Marco és Eddie darabvégi dulakodása szinte stilizált, csaknem mozdulatlan mozdulatsorrá, s így nem tör ki az Eddie-t játszó Csuja Imréből egyszer sem valami elsöprő erejű orkán. Ám ha a rendezői koncepció érthető és elfogadható is, a végeredmény mégis túlzottan csendes: minthogy az eseményeket csakis érzelmek viszik előre, ahogy minden cselekvés motivációja is csak azokkal indokolható, mégis szikráznia kellenne a levegőnek az ominózus kanapé körül; tapinthatónak kellene lennie az utolsó sorban is a színpadi feszültségnek. Enélkül inkább csak a szöveg miatt tudjuk, nem pedig attól függetlenül is érezzük, hogy mi miért történik, és mi mennyire fontos.

Törőcsik Franciska, Polgár Csaba, Epres Attila, Debreczeny Csaba - Fotó: Szabó Dorottya

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2011/12. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 395 Ft
Az adott évfolyam számai: 345 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

Örkény Színház

Fordította: Gáspár Ildikó

Díszlet, jelmez: Izsák Lili

Zene: Matkó Tamás

Dramaturg: Gáspár Ildikó

Rendező: Mácsai Pál

Szereplők: Csuja Imre, Für Anikó, Törőcsik Franciska eh., Polgár Csaba, Debreczeny Csaba, Epres Attila (valamint Ari Zsófia, Czigányné Tóth Julianna, Csire Zoltán, Csunderlik Péter, Farkas István, Ficza István eh., Kocsán Bálint, Kónya József, Máthé Zsolt, Medvegy Tünde, Mezei Ferenc, Murányi Márta, Schőn Ivánné, Szabó Julianna, Urbanek Károly, Vajda Milán)

Más is látta:

Urbán Balázs: A hamis tudat csapdájában

Nyulassy Attila: A túl sok tekintet országa

Videó itt