Sáros kéz

Moliére: A fösvény – Nemzeti Színház

Minden eddigi rendezésénél puritánabb Rába Roland A fösvény előadása. A spórolás erény, főleg recesszió, pénzelvonások idején. Ötletekből, játékokból ha van elég, nem lesz fukari egy produkció.
Hodászi Ádám | 11. 10. 3.

A Gobbi Hilda Színpadon ellipszis alakú a nézőtér, majdnem mindenki lát mindenkit. Fentről nagy, raktárhelyiségeket idéző lámpák csüngenek, a fekete színpadelemeket itt-ott fedi karton, a fal feketéjét is részben ez takarja, méteres szünetekkel. Mintha felújítás volna, folyamatos állagmegóvás, nehogy költeni kelljen rá. A járásokban nejlonfólia, a tér bal oldalán nagy halomban székek és egyéb bútorok, szintén letakarva. Balra utcai járás, jobbra udvari. Fekete gumiörlemény érzékelteti. Sokáig semmi funciója nincs, egyszer Harpagon után hajítanak egy marékkal, pazarlásnak tűnik. Aztán ellopják a kertben elásott kincset, Blaskó Péter teljes összeomlást mutat, ősz haja, mint holttest a sírba, süpped a fekete őrleménybe. Gazdag kép. Balra hátul felfelé tartó, talán a szobákba vezető lépcső, jobbra hátul a lakás belsejébe juthatunk. A csupaszon hagyott zsinórpadlásra Keszeg mászik csak fel, a játéktéren álló létrán, ő mindenfelé talál utat.

 

fosveny-nemzeti-1

Blaskó Péter, Mátyássy Bence - Fotó: Szabó Dorottya

 

Egyszerű, praktikus elrendezés. Nem sok minden vonja el a figyelmet a párbeszédekről, monológokról. Most ezek is sötétre lettek hangolva. A moliérei komédia groteszk tragikomédiává, helyenként abszurd drámává színeződik át. A szereplőknek egytől egyig jól állnak ezek a színek. Élise (Gerlits Réka) és Valere (Mátyássy Bence) életörömmel, vággyal, szerelemmel teli talákozása nyitja az előadást, fentről köréjük vetített kék hullámokban sirályhangokra, mély levegővételekre évődnek. Vidám, a giccsel korrekten alkudozó szivárvány, a beborulás előtt.

A jelmezek is sötétek, itt-ott megjelenik egy szín. Egyedül Makranczi Zalán lila cipős, kék pulóveres, rózsaszín inges, talán hipszter Cléante-ja kivétel. Makranczi megmutatja az elnyomott fiú belső görcseit. Megszólalásait ezek oldódása-feszülése szerint tagolja. Enyhe epileptikus rohamot kap, mikor kiderül, hogy apja is feleségül venné szerelmét, Mariane-t. Radnay Csilla alázatosnak és megtörtnek mutatja a fiatal lányt. Harpagon őrjöngését csendben nézi végig, halottnak hitt apja csodálatos felbukkanásakor felsikítva-felzokogva oldódik benne a feszültség. A sok év után előkerülő Anselme urat Sinkó László játssza, felfénylik tőle a színpad. Mikor a szerelmesek egymáshoz rohannának, pajzsként áll gyerekei előtt, miközben Harpagon Cléante-ba és Élise-be kapaszkodva, visszatartva őket próbál újabb haszonra szert tenni.

Végig groteszk feketehumor próbálja jellemezni az előadást, Törőcsik Mari és Blaskó Péter páros jelenetében zseniálisan működik. Blaskó a harag és a düh rengeteg fajtáját megmutatja, amint anyagiakról van szó, ebbe az irányba mozdul, kifordul önmagából. Pénzét, élete mozgatórugóját elvesztve őrjöngése iszonyatos. Egyébként szigorú, vitális apának tűnik, nem meglepő, hogy nősülni akar. Ebben segít Frosine, a kerítőnő. Törőcsik Mari a létezés erejét mutatja; derűjét, mikor megcsillan szeme; súlyát, mikor arcát kiüresíti, nehogy valami csúnyát találjon mondani a fösvénynek.

A színpadelemek felnyílnak asztalnak, mikor Harpagon vacsorát adna. László Attila tájszólással beszélő, egyszerre kemény és érzékeny szakács-kocsis Jacques-ja remek figura. Seress Dániel alázatos félelemből dolgozik lágyan Keszegként, Ficzere Béla csendbiztosként a háttérből meregeti értetlenül a szemét. Farkas Dénes energikus, pimasz Fecske.

A szünetet meg lehetett volna spórolni a moliére-i első felvonás után. Eddigre beindul az előadás világánának működése, megteremtődik egy különösen sötét tónusú, rideg helyzet Harpagon házában, kár szétfoszlatni harmincöt perc után. A kevés természetes, élettel teli dolog használata is ezt az érzetet erősíti a második részben. Minden megművelt, a gazdaság igájába fogott. A kert termőföldje is megszáradva pereg le Harpagon kezéről.

 

 

 

Moliére: A fösvény

 

Fordította: Illyés Gyula

Díszlet: Menczel Róbert

Jelmez: Zöldy Z. Gergely

Dramaturg: Zöldi Gergely

Rendező: Rába Roland

Szereplők: Blaskó Péter, Törőcsik Mari, Sinkó László, Makranczi Zalán, Gerlits Réka, Mátyássy Bence, Radnay Csilla, László Attila, Farkas Dénes, Seress Dániel m. v., Ficzere Béla m. v.

 

 

Más is látta:

Kovács Dezső: Mind tolvajok vagytok