Lángolás nélkül

Federico Garcia Lorca: Yerma – Radnóti Színház

Forrón izzik fel a szárított, becsavart dohány. Yerma egyre elkeseredettebb gyermektelensége miatt, mikor Victor utoljára jön át hozzájuk. Míg férjére várnak, közösen szívják a férfi cigarettáját.
Hodászi Ádám | 11. 04. 25.

Bal elöl kis téglalap alakú virágoskert, sötétbarna földdel; majdnem középen fehér fürdőkád, tele átlátszó, tiszta vízzel; bal hátul pedig gyakran a levegő repíti a hangot, visszhangzik minden mozdulás. Csak a szenvedély lángja nem tud fellobbanni, hogy teremtő erejével új életet fakasszon, hogy Yermának és Juannak gyermeke szülessen. Tűz, víz, föld és levegő – a négy elem áthatja az emberiség gondolkodását, az európai filozófiába Empedoklész vezette be a négy létezőt mint minden más létező eredőjét. Erre a misztikus alapra helyezi Rába Roland Federico Garcia Lorca múltszázad eleji művét, felmutatva annak népi hiedelmekből és a kereszténységből épített társadalmi szerkezetét a mában.

Ezt a világot építi a hét színművészetis hallgató alkotta állat-kar is. Hol birkaként, hol bikaként tűnnek fel, műanyag állatmaszkot húzva. Nincs túlmisztifikálva jelenlétük, sok humor forrásai, almahéj tapad a pofájukra; ijesztőek is, disznóként vadul röfögve tűnnek fel, mikor Yerma a sötétben, a megengedett határon túlra merészkedve, egy vajákos asszonytól kér segítséget, hogy lehessen gyereke. A jelen felé közelítik a klasszikus művet a falakon a műanyag flakonok is, elrendezésükkel borospincét idéznek, csak üresség van bennük. A kar ki-be járkál, nincsenek zárt ajtók, a műanyag palackokon is át lehet látni, ha valaki pletykára éhesen leskelődne. Még egy fa asztal és székek állnak a Radnóti jórészt csupaszon hagyott színpadán. Menczel Róbert díszlete jólesően távolságot tart, mely a falak feketéje miatt erősíti az előadás sötét tónusát.

 

yerma-radnoti-teatrumfoto

Wéber Kata, Tóth Ildikó

 

A színészek jól eligazodnak ebben a lángolás nélküli világban, Somody Kálmán Pásztora enyhén emeli a lorcai szöveget, miközben sámlin ülve kertészkedik, és almát hámoz, nyugodt élet árad mély hangjából. Félig beleírt figura ő, Zöldi Gergely dramaturg két Lorca verssel keretezi a művet. Somody narrátorként összemosolyog a szereplőkkel, almát kínál nekik, ki-ki habitusa szerint harap bele. Mikor Juan nővérei megérkeznek vigyázni Yerma becsületére, még jobban bezárva őt, kakas képében levágják. A természet nyugodt ereje veszik ki a lány világából. Tóth Ildikó Pogány asszonya életszeretettel teli, minden porcikájából sugárzik a nőiesség, az illem megkövetelte dolgokról elhallgatva cserfesen süti le szemét, oldalra vetett tekintettel. Schneider Zoltán Victora természetes tesztoszteron-bomba, vágyait munkába és jólneveltsége fojtó figura. Egyszer lágyul el,: amikor másik faluba költözve egy életre búcsúzik Yermától. Martin Márta a vajákos Doloressel mutatja meg a vallási és társadalmi rend fenntartóinak ürességét. Segít Yermának búzáért cserébe, füvekkel és főzetekkel teherbe esni. Sötétben, elemlámpafényben mondja, melyik imát hányszor kell ismételni. Mikor virrad, látjuk, hogy a két földbe ültetett virág közül az egyiket szinte letaposták a nagy igyekezetben.

Wéber Kata Yerma kezdeti apró aggódását, pontosan növeli hatalmas görccsé, ami nem oldódhat. Az elején jól megvannak férjével, elvárt aggódásnál több, lángoló szerelemnél kevesebb, ahogy ránéz. Victor megjelenésekor felizzik egész lénye. Vízzel és munkával hűti magát. Természetesen létezik a színpadon, mai figurát működtet Lorca költői szavaival. Maria a jobb sorsú, teherbe eső barátnője szerepében Szávai Viktória szintén. Ideges örömmel meséli Yermának, hogy terhes, később anyaként aggódó tekintettel figyeli gyermekét barátnője kezében, kisstílűen bele is csíp, hogy visszavehesse. A darab végére boldogtalansága egyértelmű lesz. Adorjáni Bálint szintén természetesen van jelen, Juan figuráját a tehetetlen erőtlenség és nyugodt elégedettség között játszva. Üresnek tűnik, a békés megöregedésre vágyik, mert arra szokás. Ezt akarja hatalmas erővel Yermára erőltetni az utolsó jelenetben, szépen építve a figura türelmének elfogyását az előadás elejétől kezdve.

A főiskolások közül a lányoknak jut a több feladat, Bohocky Sára összehúzott szemmel, fejét hányavetin mozgatva mutatja Dolores lányának felnőni, gyerekszüléssel nővé válni nem akaró kamaszságát. Neudold Júlia a felszabadult szenvedélyesség lesz a mosó-jelenetben, mérgeskígyóként mozgatja felsőtestét, figyeli a férfiak érkezését lábaközét mosva, hűtve. Idősebb sógornőként igaza teljes tudatában néz Yermára, húga, Spiegel Laura, leskelődve, a rossztól tarva őrködik. Andruska Marcellával együtt alkotják a nőstény-erőt. Czupi Dániel, Ivanics Tamács, Simon Zoltán végig nagy figyelemmel, energikusan dolgozik, jól hozzák a hím-erőt. Mikor Yerma más megoldást nem lát vágya beteljesítésére, egy búcsújáró helyre zarándokol, hogy Isten adjon neki gyermeket. A szertartáson, illetve utána, a színen kívül, a két erő egyesül, a természet rendje szerint, kihasználva a társadalmi és vallási rend biztosította kiskaput. Tűz itt sem gyullad, csak tömjén füstöl tálkában.

 

 

Federico Garcia Lorca: Yerma

 

Fordította: Németh László

Díszlet: Menczel Róbert

Jelmez: Daróczi Sándor

Világítás: Baumgartner Sándor

Zenei vezető: Halas Dóra

Koreográfus: Vámos Veronika

Dramaturg: Zöldi Gergely

A rendező munkatársa: Gyulay Eszter

Rendező: Rába Roland

Szereplők: Wéber Kata, Adorjáni Bálint, Schneider Zoltán, Szávai Viktória, Tóth Ildikó, Martin Márta, Somody Kálmán, Bohoczki Sára eh., Andrusko Marcella eh., Spiegl Anna eh., Neudold Júlia eh., Czupi Dániel eh., Ivanics Tamás eh., Simon Zoltán eh.

 


Más is látta:

Markó Róbert: Közbülső sorstragédia

MGP: Yerma

 

Képgaléria itt