A nagy testvér és a kisebb testvérek

Michel de Ghelderode: Virágos kert – Új Színház

Assisi Szent Ferenc halála után hétszáz évvel a Szent tiszteletére kiírt drámapályázat első díját nyerte el Michel de Ghelderode belga, avatgard drámaíró a Virágos kert című művével. A több színházi műfajt, idősíkot ötvöző dráma képekben vázolja fel a Szent életútját.
Fehér Anna Magda | 11. 03. 11.
Szikora János rendezése ezt az eklektikát gondolja tovább, a valóság-show, a prédikáció, az ima, a gagyi kommersz, a lélekemelő pillanatok, a fűszeres sült hús és a tömjén illata keveredik az Új Színház bemutatóján.

Mindig nagyon érdekeltek azok a színházi bemutatók, kortárs művek, amelyek túl tudnak lépni a pedofil papok és részeges barátok karakterein, égbekiáltó bűnein és a hit, a vallás, Isten és a hívők, egyházi emberek nehezen megragadható, keveset tárgyalt, érzékeny kérdéseiről, misztikus elhivatottságáról gondolkodnak. A hitről, a vallásról és persze Istenről hogyan lehet beszélni autentikus és elfogadó-befogadó módon egy kortárs drámában, kortárs színpadon vagy vásznon? Örömömre az utóbbi napokban több hasonló kérdésfelvetéssel is találkoztam, például Xavier Beauvoir Emberek és istenek című cannes-i nagydíjas filmjét vetítik az art mozik, a debreceni MODEMben IstenemKeresztény nézőpont a kortárs magyar képzőművészetben címmel kiállítás nyílt, a Nemzeti Színház Tízparancsolat drámapályázatán készült Esterházy-mű az első parancsolat ihlette gondolatmenete látható Én vagyok a Te címmel. A Virágos kert bemutatója bizonyosan nem a legsikerültebb alkotás ebben a sorban, de fontosnak és bátornak tartom a kezdeményezést, hogy színről színre ábrázolja a hit teremtette emelkedettség, elragadtatottság és hála bensőséges érzését.

 

viragos-kert-uj-szinhaz2

 

Az előadás két élesen elkülönülő részre oszlik: a keretjátékra, amely egy fiktív jelenben és végül egy utópiában vagy disztópiában játszódik, valamint a köztes részre, ami Szent Ferenc alakját, legendáját, saját korát idézi. Michel de Ghelderode drámájában is megjelenik felvetésként a gondolat, hogy érdemes Szent Ferenc krisztusi-evangéliumi életútját a jelen kontextusában vizsgálni. Szikora János egy bírósági valóság-show jelenettel indítja az előadást, mikor Ferenc szembenéz a dühében perre menő gazdag kereskedő apjával, akinek eladta fele raktárkészletét, hogy félreértve az isteni jelenést felújíttassa San Domiano romos templomát. A délutáni kibeszélő műsorok fontoskodó, bosszantó zsibongásával folyik a tárgyalás: az ügyész dezertőrnek, kommunistának bélyegzi a keresztes háborúból visszafordult, vagyonát szétosztogató fiút, a védő előbb saját védencének követel halálbüntetést, hogy kisvártatva annál meggyőzőbben kérhesse az akasztást az apa számára. Az apa vastag aranyláncos, bumfordi figurája nehezen tudja követni az eseményeket. A püspök, aki az ügy bírája, fejét elfordítva hallgat. „Bűnös vagy nem bűnös? Döntsék el önök, telefonáljanak!” Az eseményeket követő kamera képe olykor a nézőket mutatja, olykor a szemüvegét emelgető műsorvezetőt, de leginkább a Szent Ferencet játszó Száraz Dénes nyugodt, átszellemült arcát láthatjuk premier plánban, aranyos surlófényben. Ez a tekintet vezet át bennünket az előadás lényegi mondandójához.

Az epilógus még élesebben válik el a játék középső részétől, mint a prológus. Ha jól értettem, az előadás vége kettős jövőképet vázol elénk, egyrészt egy közeli utópiát, ahol a Föld számos pontjáról bejelentkező televíziós tudósító a fiatal XXI. század reményteljes jövőjét vázolja, egy az értelmiség vezette világban a szeretet, a tolerancia uralkodik. A színpadon légikísérő kisasszonyok, mint amolyan modern angyalok szegény embereknek osztanak ételt. Majd egy disztópia sejlik fel, világvége valóság-show, ahol visszaszámolnak az apokalipszisig, és egyúttal megválasztják azt a szentet, aki az emberiséget az Úr színe elé vezesse. Ferencre, a modern világ szentjére esik a választás, de a műsorvezető replikája bizonyítja, hogy Ferenc vesztese lehet csak ennek a végsőkig torzított, közhelyes médiavilágnak, hiszen már ők, a félisten-sztárok vezetik az emberiséget. Ferenc nem száll vitába, csak egy még nagyobb közhellyel vág vissza: Ma van a hátralévő életed első napja. A papírfecnire filctollal felírt mondata fénylő testamentumként jelenik meg egy színpadi kivetítőn. Tehát a keretjáték mindkét fele Ferenc megtérésére hívja fel a figyelmet.

 

viragos-kert-uj-szinhaz3

 

Az előadás középső részének bemutatását mindenképp Horesnyi Balázs nagyszerű díszletének leírásával kell kezdeni. Az Új Színház nézőterét egyszerű fa palló szeli át, vagy inkább móló ez a nézők tengerében, ami megkönnyíti az emberhalászatot. Ezt a mólót a színpad teljes mélységében, sőt azt különös módon megtoldva egy perspektivikusan rövidülő, a távolba vesző festett alagút egészíti ki. Ez a hosszanti térelrendezés a fenséges végtelen hű ábrázolása, amely Ferenc menybemenetelénél jó szolgálatot tesz. Az egyszerű deszkapalló a ferences szegénységet és szerénységet idézi, és a színpadi festett világ elragadó látványával kapcsolódik össze, amely a természet, a napsütötte itáliai táj, az égbe vivő út is egyben. Ez a színpadi freskó Giotto aprólékos és a valóságot felfedező trecento festészetének tájait, épületeit, városait szalagokban futtatja körben a falakon, az aranyló sávokat pedig a barokk felhők égszínkékje és gomolygó fehérje töri meg. A néző, ahogyan belenéz ebbe a festett végtelenbe, úgy érzi magát, mintha egy barokk kupolát bámulna, az angyalok és szentek talpát az összefutó, az égbe tartó oszlopok között. A fent és a lent, a távol és a közel teljesen kifordul magából a színpadi tér használata során, papírjátékszerűen kihajthatók a festett városok, egy-egy középkori polgár kandikál ki rajtuk, mint ablakon. Giotto Szent Ferenc életét megjelenítő, assisibeli freskóciklusának színes szárnyú angyalai is megjelennek az előadásban, ám Ghelderode műfai sokszínűségéhez illően légtornászként suhannak ebben a különös festett világban.

Az előadás középső részének sem egységes az időhasználata, az események nagyrészt a XIII. századi legendát idézik, de sokkal inkább egy képeskönyvet nézegetünk, mintsem történelmi, vallási eseményeket vennénk sorra. Mikor a bírósági valóság-show csúcspontjaként Ferenc, vagyis Száraz Dénes leveti ruháit, felgördül a vetítővászon, és megnyílik a szinte magába szippantó színpadi tér. A palló másik végén megjelenik az est első allegorikus figurája, Szegénység kisasszony, akivel Ferenc azon nyomban szűzi frigyre is lép, a gyermeteg, túlvilági jelenséggel örök életre egymás társai lesznek. A minoritás, a kicsinység fontos alapelve a ferencességnek, ám az Istennel való bensőséges és folyamatos lelki kapcsolat, a szeretet, a béke és a jóság üzenetének közvetítése az elsődleges feladat. Ezt a küldetést az előadás sem kendőzi el, a játék egy színházban ritkán látható prédikációval folytatódik. Száraz Dénes aszkétikus testfelépítése ellenére sem törékeny alkat, láthatóan komolyan veszi szerepét, figyelni kell rá, szelíden de magabiztosan néz a szemünkbe, a mólón közelebb érve hozzánk beszél. Ez a közvetlenség kortárs színházi gesztus, és bár kertelés nélkül keresztény prédikációt hallhatunk, azt hiszem, senki nem fogja ezt a beszédet tolakodónak vagy frusztrálónak érezni. Később Ferenc a madaraknak is prédikál, a díszlet fényei érzékletesen, a bejátszott madárcsicsergés már kevésbé tudja megjeleníteni ezt az emblematikus képet.

 

viragos-kert-uj-szinhaz4

 

A fraternitás, a testvéri élet szintén fontos pontja a ferencességnek. A középső rész lineáris időszerkesztése megbomlik, mikor egy jókedélyű barát (Vass György) levesfőzés közben a különféle hozzávalók segítségével elbábozza Szent Ferenc életének csodatetteit, egy pestises gyógyulását vagy a farkas megszelídítését (Ferenc egy jókora póréhagyma képében jelenik meg). Ellenpontként természetesen megjelenik az előadásban a kísértés is. Ferencnek le kell mondania a testvérek vezetéséről, a kialakuló rend éléről, egy fél mondatban bevallja, hogy fáj neki, hogy elvesztette hatalmát. Tél van, beteg és a Szegénység hiába kínálja kenyérrel, ő csak a Magányra vágyik, úgy gondolja, így újra közel kerülhet Istenhez. A Magány azonban punk ruhás, istentagadó énekesnő képében kísérti őt egy dalban, a színpad hátterében csontvázakból és szalmából tákolt madárijesztők a Golgotát idézik. Ferencen elhatalmasodik az őrület, stigmái mérges sebek. A Halál allegorikus alakja kámzsát húz fejére utalásképp szembajára és egyben remek színházi eszközeként halál utáni életének. Hiszen így láthatjuk halott testét a színpad mélyén és fehérbe öltözött, feltámadt alakját a mólón a menny felé sétálni. Az előadás legfelemelőbb pillanata mégis a kisebb testvérek gyászában jelenik meg. Ghelderode átiratában szólal meg Szent Ferenc Naphimnusza, civil hangok mondják a hálaadó ima egyes passzusait, gyerekek, férfiak és nők, megköszönik az életet, hasonlóan a katolikus mise könyörgéseihez.

 

 

 

Michel de Ghelderode: Virágos kert

 

Díszlet: Horesnyi Balázs

Jelmez: Tresz Zsuzssa

Dramaturg: Hársing Hilda

Rendező: Szikora János

Szereplők: Száraz Dénes, Nemes Wanda, Földes Eszter, Tordai Teri, Almási Sándor, Galkó Balázs, Huszár Zsolt, Nagy Zoltán, Papp Zoltán, Vass György, Balla Dorottya, Georgiu Hermina, Menczel Andrea, Balla Ákos, Böröndi Bence, Mendler András