Retro sci-fi

Ray Bradbury: Fahrenheit 451 – Bárka Színház

Neurotikusan röhögő Marilyn Monroe szoknyáját fújja fel a porszívó kiáramló levegője. Mozdulatai  gyorsak, egyszerre élesek és lágyak, mint a lángok. Egy forgó ventillátor árnyéka a földön, a Fahrenheit 451 kisregény sorait halljuk felvételről. Aztán a nő megunja a játékot, takarítani kezd.
Hodászi Ádám | 11. 03. 2.

Az előadást inspiráló szöveg Ray Bradbury kisregénye, a színlap nem tüntet fel dramaturgot, színpadra alkalmazót. A remek Hajónapló vonatkozó kiadványában olvasható interjú Anger Zsolt rendezővel, ebből derül ki, hogy a színészekkel közösen elkészített, általa írt szövegkönyvvel dolgozik az előadás. Ennek dramaturgiája különbözik a szintén Bradbury által írt rádiójátékétól és a Truffaut rendezte játékfilmétől.

Az alapszituáció viszont megegyezik. Egy olyan jövőben vagyunk, ahol a könyveknek égniük kell. Bűnös, ördögi dolgok, melyek zavart keltenek, így a tűzőrök keresik-kutatják a legmodernebb technikával, hogy elégethessék mindet. Az előadás elején, a röhögő Monroe után, akiről hamarosan kiderül majd, hogy Mildred, a főszereplő Montag felesége, láthatunk is egy igazi égetést. A kis térben három tűzőr sziluettje látszik, sisakjukon jobbról balra suhan a piros 451 felirat. Egyikük begyújtja a kézben tartott szerkezetet, tizenöt-húsz centis, kékes gázláng vág lyukat a színpad sötétjébe. A másik kezében nyitott könyv, a lapok pillanatok alatt kapnak lángra. “Égjen hamuvá, a hamuja is égjen.” Izgalmas kezdés.

Az előadás világa, dizájnja is jól működik. A négyzet alakú fehér balettszőnyeggel borított játéktér két egymás melletti oldalán nézőtér, a másik kettőn három-három lukacsos, fehér fémlap, legalább öt méter magasak. Tíz működő tévéképernyő, mikrosütő, klaviatúrák, és egyéb technikai kütyük vannak bennük, rajtuk. Az egyik Montag és Mildred lakásának bejárata, hangfelismerő rendszerrel, a másik mellett a fiatal Clarisse otthonába lehet jutni. Fentről, mint parancsnoki hídról, Beatty, a tűzőrség parancsnoka ad utasításokat. Minden fehér, kivéve két piros téglatest alakú műbőrkanapét és pár piros, naracs- és citromsárga műanyag széket, amelyek a metróból lehetnek ismerősek.

A szereplők jelemeze az 50-es 60-as éveket idézi. Főleg a nőké, a férfiak, a könyvőr Fabert leszámítva, gerincprotektoros, műanyagpáncél-szerű fekete egyenruhában vannak. Mildred többször cserél ruhát, parókát, Szorcsik Kriszta mindegyiket tudja viselni, ahogy összetett figurájának minden jellemvonását hitelesen játssza. Egyszer kislány, majd spleenes nő, ártatlan és veszélyes őrült, agymosott tévénéző, gondolkodni lusta háziasszony, férjét óvó szerelmes. Mindre van egy gesztusa, egy hangszíne. Kardos Róbert Montagot játszva másik úton jár. Befelé dolgozik, a darab elején teljesen kiüresedett, gépies munkavégzőt mutat. Először aprócska kérdések csiklandozzák meg, melyeken akár nevethetünk is, mint például amikor Clarisse megkérdezi tőle távozóban, hogy boldog-e. Áll ez a robosztus, robotszerű figura, és visszakérdez, „hogy mi vagyok én?!” Aztán feszültséggel telik meg, ledönti a betegség, de végül robban. A házaspár vitatkozási jelenetében fergeteges energiák szabadulnak fel. Szorcsik Kriszta Mildredje őrült szemmel kurvaistenezik, Kardos Róbert Montagjának minden porcikája lángol, feje búbjától a talpáig ordít. Seress Zoltán Blaskó Péter helyett ugrott be, tisztán hozza Beatty intellektuális fölényéből adódó hatalmát, hideg számítást langyosít emberivé, figurája egyszerűnek mutatja magát, ettől lesz fenyegető. Clarisse-t Réti Adrienn a lázadó kamaszlányok hirtelen hangulatváltásaival pontosan mutatja. Vitányi-Juhász István és Telekes Péter tűzőr párosában előbbi jól kiszámított előrejutási szándékkal, jogosan rangidős Holdenje igyekszik emberien vezetni a bizonytalanabb Blacket. Dévai Balázs és Pásztor Tibor emberjavító párosa az egyszerű, dolgukat végezni akaró munkások humorát mutatja fel.

Sajnos mire Faberhez érünk, már érződik a dramaturg hiánya. Pedig Kálid Artúr a figurájának fontos kérdéseit hitelesen teszi fel: hol van a szabad akarat a világból, hol a szabad munkavégzéshez, a szabad kikapcsolódáshoz való jog. A fontos és estéről estére kimondásra érdemes gondolat mögül azonban a világ és a társadalom már elégett. A stúdiósok időnként megjelennek ugyan, mint a darab világának többi embere, remek hangulatfestés ez, de nem tud belőlük érvényes közösség lenni. Mikor vendégségbe érkeznek a házaspárhoz, kétdimenziós papírfigurákként csoportba verődve mozognak a színpadon. A bejátszott reklámokban sok arcát mutatják meg a kiüresedett médiavilágnak, változatos jelmezeik jók. A történet párkapcsolati része, Montag házassága vs. munkája vs. személyes boldogsága, néha lötyögni látszik ebben a retro sci-fi világban. Vagy épp szétszakítja, és nagyobb mozgásteret követel. Hogy ez a mozgás leírható-e a tűz mozgásával, így növelve a központi metaforát, titok marad.

Ebben a technokráciában emberi szépségű az elődást záró egyszerű tabló. A színészek hosszú szövetkabátban kedvenc könyvük címét és szerzőjét mondják lassan, egymás után. A könyvőrök óvják bennük a jövő számára a gondolatot, a szabadságot, az embert. Estéről estére.

 

 

Ray Bradbury: Fahrenheit 451 Bárka Színház

 

Díszlet: Sebő Rózsa

Jelmez: Fekete Kata

Rendezőasszisztens: Gábos Katalin

Rendező: Anger Zsolt

Szereplők: Kardos Róbert, Seress Zoltán, Szorcsik Kriszta, Réti Adrienn, Kálid Artúr, Dévai Balázs, Pásztor Tibor, Telekes Péter, Vitányi-Juhász István e. h., Árvai Péter, Csonga Kata, Dobos Kata, Erdős Lili, Farsang Emese, Gavaldi Vivien, Kovács Zsuzsi, Márton Kristóf, Szilasi Eszter, Tóth Zsófia

 

Más is látta:

Ugrai István: Fecseg a felszín, hallgat a mély


KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK