Kesernyés derű

Hegedűs a háztetőn - Vígszínház

A hallgatag hegedűs csak húzza és húzza - háztetőn ül, tömegbe olvad, sokszor jelen van. Hangszeréből a vidám dallam is szomorúnak hat. Olyan ő, mint egy baljós árny, alakja a keserű végkifejletet vetíti előre. Hegedűs a háztetőn premier a Vígszínházban.
Kelemen Orsolya | 10. 03. 17.

A Pesti Színház és a Vígszínház télvégi-tavaszi bemutatói, az Almodóvar-filmből készült Mindent anyámról című előadás és a közkedvelt musical, a Hegedűs a háztetőn kényes, a hazai, társadalmilag és politikailag egyaránt kiélezett helyzetben különösképp aktuális témákat feszegetnek. A felütés és a hangulat lehet oldott, könnyed vagy akár komolyabb, de mindkét produkció az idegengyűlölet, kirekesztés, másság problémakörét tematizálja. Elképzelhető, hogy a két bemutató időpontja kizárólag praktikus okokból került egymáshoz oly közel, mégis, e két produkció repertoárra tűzése a színház új vezetőségének markáns, a színház társadalmi szerepéről való határozott elképzelését és állásfoglalását tükrözi.

Az ukrajnai Anatevka lakóinak szembe kell nézni azzal, hogy identitásuk és összetartozásuk alapvető tényezője, az általuk évszázadok óta olyannyira tisztelt hagyomány nem megkerülhetetlen, mindenki számára evidens és kötelező érvényű világrend többé, hanem az egyéni szabadságot akadályozó, körülményes és elavult szabályrendszer. Ez ráadásul csak az egyik probléma: a kisebbségben élő, mélységesen összetartó közösség az ok nélküli, teljességgel irracionális idegengyűlölet következtében atomjaira hullik szét. A Hegedűs a háztetőn nagyon súlyos problémákat vázol, és örökké aktuális kérdéseket feszeget, azonban nyilván nem emiatt játsszák világszerte teltházakkal a Joseph Stein által színpadra írt musicalt. Az Eszenyi Enikő rendezte vígszínházi előadás szerencsére egyáltalán nem keni el a darab mélységeit, ám ezzel együtt elvész a musical könnyedsége és oldottsága. Látványos, részleteiben kidolgozott, precízen színpadra tett, érzelmes előadást láthatunk, mely gyakran leegyszerűsítően érzelgőssé válik: az a lépten-nyomon felbukkanó, szórakoztató humor, végtelen derű és rajongással teli életszeretet hiányzik belőle, mely a zsidó történeteknek és e musicalnek is sajátja.

A színpad festett-vetített háttere csak fenntartásokkal emlékeztet ukrán falucskára, sokkal inkább népmesékből ismerős hazai tájakat idéz: a puszta képe és kunyhók láthatóak a háttérben, még egy gémeskút is kirajzolódik a távolban. Bárányfelhők jönnek-mennek, az eseményeknek és a napszaknak megfelelően változik az ég színe, és alakulnak a fényviszonyok, máskor pedig ezernyi csillag izzik fényesen. Ezt a látványelemet talán a színpadi díszletek visszafogottsága miatt gondolták feltétlen szükségesnek, pedig a színpadon ide-oda mozgatott ház önmagában is sokkal kifejezőbb: kezdetben csupán a teteje hiányzik, vagyis tetőszerkezetén nincsenek cserepek, később azonban - ahogy Tevje elveszíti lányait, leszámol a hagyománnyal, majd végül otthonával - vázszerkezetre csupaszodik le.

 

 

hegedus-a-hazteton-vigszinhaz2

Fotó: Dusa Gábor

 

A jelmeztervező nem engedhette szabadon a fantáziáját, a szereplők hagyományos zsidó öltözéket viselnek, a kalapok és szakállak alatt alig-alig ismerni fel a színészeket. A főszereplő Tevje Hegedűs D. Géza alakításában határozott fellépésű, néha kissé melankolikus, szigorú ember, aki komolyan veszi a világot és az életet. E vonások jól illenek a figurához, a tejesembert mégis színesebb és összetettebb személyiségnek sejtjük: Tevje szorgos, istenfélő ember, tekintélyelvű szülő, ám a történéseknek köszönhetően az egyébként rugalmatlan figura kíváncsivá lesz, és nem válik megkeseredetté, mert az esetek többségében (a szerelméért vallását feláldozó lányának kivételével) érteni akarja gyerekei döntéseit. Emellett pedig minden pillanatban képes viccelődni, és az élet legkegyetlenebb helyzeteit is egy-egy poénnal elütni. Hegedűs D. Tevjéje ezzel ellentétben sokszor megfáradt, illúzióit vesztett figura, aki gyakran patetikus felütésű monológokban és kenetteljes hangvételben perel az Úrral. Férfiközpontú társadalom ez, ahol a nőknek nincs igazi szabadságuk, így nem csoda, hogy Golde (Igó Éva) minden anyai kedvessége mellett is mulatságosan házsártos figura. Jente, a házasságközvetítő szerepe az új, megváltozott világban teljesen feleslegessé válik, így Pap Vera hiába gesztikulál (a többiek játékstílusához képest) oly erőteljesen és elnagyoltan, azt is nehezen sikerül elérnie, hogy jókat kacagjunk rajta. A lányok közül Cejtel (Láng Annamária) hezitál a legtöbbet, hogy a párválasztást illetően szembe merjen-e szállni apja döntésével, Chavának (Bata Éva) és Hódelnek (Kovács Patrícia) - nővérük sikerén felbuzdulva - ez már sokkal könnyebben megy, önállóak és képesek életükről felelősséggel dönteni. Az előadásban korrekt és jó alakításokat láthatunk, és egy jól összeszokott társulat dolgozik a színpadon, bár tény, hogy a színészeknek nem mindegyike rendelkezik komolyabb énekesi kvalitásokkal. A hangerő- és terjedelem hiányosságait a szereplők énekbeszéddel, mozgással és a helyzetkomikum adta lehetőségekkel igyekeznek ellensúlyozni - a daloknak egy része nem olyan erővel, energiával, nem azzal a svunggal szólal meg, ahogyan elvárnánk.

A színpadi táncokban (koreográfus: Duda Éva) gyakorta különféle kultúrák néptáncmotívumai ötvöződnek, s ezek közül a legszebb jelenet a zsidók és oroszok kocsmai tánca: a közös tánc felszabadító és energikus, ekkor megszűnik közöttük mindenféle előítélet és vallási ellentét. A fokozatosság elve szerint rendeződnek az esküvői táncok: a hagyományos üveges tánccal kezdődő mulatság euforikus polkában éri el a tetőpontját. Az előadás egyébként sem felszabadult, hangneme a második felvonásban egyre inkább elkomorul - ez a darab dramaturgiája, hiszen hossza az elsőnél rövidebb, kevesebb a zene és az igazán közismert sláger. Feledhetetlen és szívbe markoló az előadás záróképe: feje tetejére fordítva áll immár a tető és falak nélküli ház, és itt csoportosulnak a falujukból száműzött zsidók. A Hegedűs a háztetőn remek pillanatai és szép jelenetek mellett néhol romantikus és esztétizáló, néhol túlzóan érzelmes, néhol óvatos vagy giccsbe hajlóan közérthető. A szándék viszont igazán nemes. Valahol itt kezdődik a színház társadalmi szerepe. Talán nem is olyan nagy baj, ha nem tudunk nevetni eleget.

 

 

 

Hegedűs a háztetőn

 

Sólem Áléchem novellafüzére alapján, Arnold Perl különleges engedélyével

Szövegkönyv: Joseph Stein

Zene: Jerry Bock

Dalszövegek: Sheldon Harnick

Fordította: G. Dénes György, Reményi Gyenes István

Díszlet: Khell Csörsz

Jelmez: Füzér Anni

Szcenika: Krisztiáni István

Animáció: Mandula Éva, Borbás Róbert

Hang: Hunyadi Alex, Szabó M. Viktor

Karmester: Silló István / Rácz Márton

Koreográfus: Duda Éva

Dramaturg: Deres Péter

Rendező: Eszenyi Enikő

Szereplők: Hegedűs D. Géza / Reviczky Gábor, Halász Judit / Igó Éva, Láng Annamária, Kovács Patrícia, Bata Éva, Ruzsik Katalin / Hegedűs Barbara, Andrádi Zsanett / Hegedűs Barbara, Kútvölgyi Erzsébet / Pap Vera, Borbiczki Ferenc / Fesztbaum Béla, Józan László / Szemenyei János, Venczel Vera, Szőcs Artur, Rajhona Ádám, Pápai Erika, Harkányi Endre, Géczi Zoltán, Gyuriska János / Katona László, Szemán Béla, Molnár Áron, Dengyel Iván, Sarádi Zsolt, Lajos András, Kovács Martina, Bodor Böbe, Viszt Attila, Farkas Izsák / Gombai Tamás / Szirtes Edina

Táncosok: Bácskai Zsolt, Bernáth Bernadett, Berta Orsolya, Bora Gábor, Detrich Krisztián, Fülöp Norma, Gajárszki Márton, Hajdú Anita, Karsai J. András, Kása Kelemen, Kloska László, Kovács Tamás, Lányi Attila, Latabár Kálmán, Makovínyi Tibor, Molnár Éva, Nagy Sarolta, Schmidt Eszter, Szabó Bence, Vida Emőke, Vida Gábor

Kórus: Beleznay Katalin, Bubnó Márk, Csiba Eszter, Flórián Gergely, Kovács Beáta, Marót Benedek, Mátyás Attila, Murányi Márta, Simányi Borbála, Szabó Anna, Szabó Sebestyén, Szanka Zsuzsanna, Szathmári Judit, Sziklai-Pap Ferenc, Zákányi Zsolt

 

 

Mások is írtak róla:

 

Zappe László: Se tét, se tető

Lőrinc Katalin: Teljes életnagyságban

Vécsei Anna: Reviczkyvel és Hegedűs D.-vel hegedültet Eszenyi a háztetőn

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK