Kanbuli

Móricz: Úri muri - Nemzeti Színház

Elterülnek a teremtés koronái, a kocsma udvarán hanyatt fekve, részegen, elnehezülve a tánctól, szétvetett végtagokkal néznek a tiszta rendbe, fölfelé. Szóló ének, hegedűszó, a csillagos égről, persze. Társadalmi, emberi, szerelmi konfliktuslehetőségek ide vagy oda, az Úri muri legjobb pillanatai az erős érzelmi-hangulati képekből állnak össze.
Székely Szabolcs | 10. 01. 17.

A Móricz-regény színpadra állításának mindenkori kulcskérdése a tematikus hangsúlyok összehangolása: az Úri muri velejéig prózai mű, mégis számos drámai csomópontot kínál fel, a klasszikus irodalomkönyves társadalmi értelmezésektől (osztálykülönbségek, fejlődés és magyar ugar) az általánosabb interpretációkig, elsősorban az emberi-szerelmi összeférhetetlenségekkel kapcsolatban. Eközben pedig folyamatosan ott kísért a Nagy Látványterv lehetősége, a hortobágyos-berettyós móriczi nyelv képi megjelenítése, a pálinkagőzös mulatozás koreográfiája, a pusztai virtus szcenírozása.

A Nemzeti Színház előadása láthatóan ez utóbbira bízza sikerét, okos arányérzékkel teremti meg a folyamatos érzelmi-hangulati lüktetést. A színpadkép statikus és egyszerűségében is hatásos, elmarad a helyszín által felkínált csábító színpadtechnikai parádé: kevés a kellék és a díszletelem, a néző figyelme koncentráltabb, a színész virtuális játéktere is nagyobb így. Mindössze két konkrét helyszín rekonstruálható a regényből, így szimbolikus-tragikus töltetet kap a „magánélet" és a „közélet" tere: Szakhmáry Zoltán ágya, ágyában pedig ágyasa és a vele folytatott gondolati paplanbirkózások, a meddő rákérdezések és faggatások helyszíne. Ennek lesz ellenpontja a kocsma, a hiány mulatsága, a cselekvés táncos szabotálásának tere, ahol otromba viccek között el lehet kártyázni a birtokot, meg lehet fosatni a cigányt.

 

 

uri-muri-nemzeti3

Fotók: Sulyok László

 

Ebben a két erőtérben zajlik a maszkulin tudatállapotok zenés váltogatása: Bezerédi Zoltán rendezésében az Úri muri egy táncos, balladisztikus, önsorsrontó kanbuli: a férfi a kocsmai apokalipszisben felemészti az alkotás lehetőségeit, privát zugaiban pedig a szerelem és az otthon esélyeit számolja fel. Ugyanakkor az előadás mellőzi a dramaturgiai-filozófiai okkeresést - a főhős magatartását éppen a már említett zenés-dalbetétes hangulati-érzelmi háttérképek sorozata illusztrálja.

Az előadásban így a nők is csak a férfiak ellenfényében kapnak jelentést és szerepet, méghozzá három karakteres, archetípusos asszonyfigurában. Martinovics Dorina játékában Rozika izgalmas elegye a tipikus naivának és a bemérhetetlenségnek, pontosabban: éppen a karakter egyszerűsége válik feltérképezhetetlenné, józan paraszti esze és falusias műveltsége mellett ijesztőnek hatnak felismerései. Az egzisztencialista kérdésekre a legegyszerűbb következtetésekkel válaszolgat a túlbonyolódó szerelem lepedőnyi életterében.

Csörgheő Csuli felesége (Bánfalvi Eszter) egy képtelen élet adminisztrátora, végrehajtója, ügyvivője. Játékában azt a pontos és józan asszonytípust hozza, aki zsörtöl, utasít, kedveskedik, intézkedik, aládúcolja a család és a gazdaság működését. Színpadi jelenléte tudatosan merev, mindig koncentrált cselekvésre kész: férjének alárendelt szolga.

 

 

uri-muri-nemzeti4

Schell Judit, Lukáts Andor

 

Szakhmáry felesége a legtökéletesebb zsarnok: Schell Judit alakítása a női manipuláció profizmusát hozza. Rhédey Eszter válsághelyzetekben az érzelmek virtuóz hackere, áldozat, mártír, uralkodó és társ. A levélolvasós nagyjelenetben kérlel, követel, fenyeget, elvesz és odaad, míg férje szépen lassan gyermekké gyengül.

Akárhogy is, a Nemzeti előadásában a nők képviselik az alkotó-fenntartó princípiumokat, ők a férfias sorspusztítás vitális illusztrációi. A teremtő erőforrások tékozlói közt azonban érdekes módon nem annyira Szakhmáry Zoltán lesz a produkció központi figurája, sokkal inkább Csörgheő Csuli: Stohl András tűzijátéka végigpörög az előadáson, szétjátssza a színpadot. Hortobágyi buffó, láthatóan élvezi a hangos szerepet, a pusztai parádét. Kandisznó-siratása groteszk jeremiád, az érzelmi-szellemi társsá növő haszonállat himnusza. Neki köszönhetők az előadás pofátlanul olcsó poénjai, lehet szeretni őket, ízléshatáron túl vagy innen; az viszont kétségtelen, hogy Szakhmáry Zoltán szerepének nem marad túl sok levegő, legalábbis nem a Nemzeti Színház előadásában.

A főhőst alakító László Zsolt ugari hamlet, épp csak a tét marad el, a mintagazdaság a fókuszon kívülre lóg, nem ismerjük meg a cselekvés és a passzivitás ritmusváltásait, csak a tépelődés katatóniáját látjuk. Nem véletlen, hogy sokkal inkább a Rozikával és az Eszterrel folytatott dialógok válnak hangsúlyossá - az értelmes alkotás gyakorlati lehetősége leginkább a két nőalakkal folytatott parttalan háborúnak ad teret.

Ezért érezhető felemásnak a zárókép is; Szakhmáry Zoltán felgyújtja a mintagazdaságot, valójában viszont nincs minta, nincs gazdaság: csak a színpad színváltós háttérfala úszik át vörösbe, miközben a gép pöfögve löki a szúrós szagú füstöt. A főbelövéses öngyilkosság az, ami ténylegesen megtörténik a Nemzeti színpadán - a jó mulatság, férfimunka kétségbeesett igazolásaként.

 

 

Móricz: Úri muri

 

Díszlet: Menczel Róbert

Jelmez: Cselényi Nóra

Világítás: Bányai Tamás

Videó: Juhász András

Zeneszerző: Kovács Márton

Koreográfus: Diószegi László

Mozgás: Gyöngyösi Tamás

Dramaturg: Merényi Anna, Perczel Enikő

Rendező: Bezerédi Zoltán

Szereplők: László Zsolt, Schell Judit, Stohl András, Bánfalvi Eszter, Martinovics Dorina, Lukáts Andor, Kulka János, Hollósi Frigyes, Hevér Gábor, Garas Dezső, Szikszai Rémusz, Fehér Tibor e. h., Manases István, Szatory Dávid e. h., Újvári Zoltán, Előd Álmos, Farkas Dénes e. h., Gáspár Kata, Fosztó András, Dénes Zsolt, Radnay Csilla, Kis-Kovács Luca, Hollai Anna, Gáspár Kata, Mezei Lajos, Kovács Márton / Lázár Zsigmond, Bori Ádám András / Bujtás Ákos, Bezerédi Bendegúz / Gerő Bence, Vida Sára / Zóka Jozefina

Zenekar: Kovács Márton, Lázár Zsigmond, Salamon Beáta, Mohácsy Albert, Papp Endre, Rozs Tamás

 

 

 

További írások az interneten az előadásról:

Koltai Tamás: Ingoványos cudar világ

Molnár T. Judit: Múlató

Urbán Balázs: Céltalanul

Zappe László: Tűz vagy víz

 

 

Beszélgetés a rendezővel, főszereplőkkel:

Úri muri a Nemzeti színpadán

 

 

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK