Fedezethiány

Carlo Goldoni: Nyári kalandok - Új Színház

Egy anekdota szerint Goldoni kiváló hegedűsnek, ámde közepes zeneszerzőnek tartotta Vivaldit. Mindez annak apropóján kívánkozik ide, hogy a rendező - és egyben az új művészeti vezető - Szikora János végig A négy évszakot tomboltatja a Nyári kalandok három felvonása alatt az Új Színházban. Tavasz, nyár, ősz, tél - nagy íven jár a lelkek hangulata a forró olasz nyárban. 
Nagy Gergely Miklós | 09. 05. 2.

Goldoni leminősítése azonban semmiben sem akadályozta a két olaszt, hogy gyümölcsöző munkakapcsolatba lépjenek Velencében, mi több, a színháztörténet a korabeli zenés vígjáték megújítását is kettőjük együttműködésének tulajdonítja. Tették ezt úgy, hogy míg Vivaldi az olasz barokk zene és opera hagyományából érkezett, addig Goldoni már a felvilágosodás problémáit öntögette szerepzavarokkal és mániákkal küszködő, mégis felszabadult és életörömtől duzzadó szereplőibe. Látszatéletek, rossz döntések, boldogságpótlékok egymás hegyén-hátán - csupa modern dolog, olyanok, amiért Goldonit ma is érdekes bárhol elővenni, arról nem is beszélve, hogy épp a Nyaralás-trilógia (Giorgio Strehler elnevezése, ahogy az is ő ötlete volt, hogy a három különböző darabot, a Nyaralásmániát, a Nyári kalandokat, valamint a Nyaralás utánt egyben játsszák) egyebek mellett arról is szól, hogy egyesek miért vesznek fel felesleges hiteleket, és hogyan adósodnak el egy életre. (Ugye ismerős?) Vagy még inkább déja vu érzése van az embernek, amikor Paolo (eszes inas, Vass György érdekesnek induló, majd kissé ellaposodó alakításában) végre a gazdájához címzett tanácsokra nyitja száját: „Vissza kell fogni a kiadásokat.", vagy: „Bocsásd el a fele személyzetet, csökkentsd a fizetésüket!" (Magyarósi Gizella fordítása) 

 

nyari-kalandok-ujszinhaz1

Forrás: ujszinhaz.hu

 

Ám hiába lep meg Goldoni, Szikora János a jelen kínálkozó párhuzamaira különösebben nem rímelteti a 18. századi történetet, nem ezt emeli ki a nyaralásra készülő, majd nyaraló, végül a nyaralásból megtérő olaszok szövevényes érzelmi viszonyokkal átitatott drámájából. A konvenciók tisztelete már az elején, a szintén általa tervezett díszletből sejthető: a háttérben lógó vászonra vetítve hullámzik a tenger, előtte a kort idéző, igény szerint felhúzható, máskor leengedhető falak, a csupasz játéktérben csak a legszükségesebb kellékek fordulnak elő az első két felvonásban - a színészi munka kerül így előtérbe - míg a sokkal elrugaszkodottabb és teátrálisabb harmadikban részben már kellemetlen zsúfoltság uralkodik. Itt már tenger sincs, csak téli sötétség, az élet megtört prózaisága kényszer-, és jobbhíjánvaló házasságok tömkelegével. E keserű pesszimizmust a produkció leginkább a kissé erőltetett vizuális fogásokkal meséli el: a korábbi tarkabarka - a nők esetében igen pikáns és kellemes - ruhákból (jelmez: Velich Rita) egyszerre mindenki feketébe vált, jelezve: érzelmi fagy van, (a hó is esni kezd) a lelkekben immár tél van.

A Vivaldi-versenyművek - amelyek legtöbbször a jelenetek végén csendülnek fel, vagy olykor az akcióba csempészve (továbbfokozva az érzelmek hevességét) az egész előadásnak adnak egy sajátosan túlzó, operai jelleget. Intenzitás, hatás, látvány - ez van. Ami hiányzik: finom árnyaltság és legfőképp belső hitelesség.

 

nyari-kalandok-ujszinhaz3

Forrás: ujszinhaz.hu

 

A látottak alapján feltételezem, hogy a frissen kinevezett művészeti vezető nem akarta az életnél is jobban terhelni a nézőket. A csőből is a bajok folynak - vélhette -, legalább a színház kapcsoljon ki néhány órára. Csakhogy a túlhajtott és telispékelt, minden mindegy- alapon előre vágtázó előadás mégis hiányérzetet hagy maga után, és nem lehet nem észrevenni a sok kihagyott játéklehetőséget (értsd: igen ötlettelenül levezényelt, sablonjelenetek egész sorát), mely összességében csak részben igazolja a szándékot és a koncepciót. Az is kár, hogy a színészek közül többen olyan „viccesre" veszik a figurát (jól-rosszul túlgesztikulálnak, vehemenskednek, csapkodnak, kiabálnak Fodor Annamáriával az élen) méltatlankodnak, azaz „komédiáznak". És ebben az effekt-színházban éppen az sikkad el, ami Goldoniban olyan finoman, örömmel és búval átitatva kortársi, például a hasadtság megejtően pontos pszichológiai lelete, hogy ne mindjárt Csehovról is beszéljünk.  

Üdítő kivétel azonban a Giacintát alakító Földes Eszter, aki egyetemi hallgatóként figyelemre méltó nagyszínpadi alakítást nyújt. Az a bizonyos belső ellentmondás (ami az ő szerepében a legkidolgozottabb) nála tényleg szikrázik, egyszer könnyed és sziporkázó humorú, máskor harcol és szenved, ha kell, elhiszem neki, hogy mindenkit átver, ha kell, majd a szívem szakad érte. Bár kevésbé sokszínű szerep Guglielmóé, a stúdiós Bárnai Péter nyílt őszinteséggel alakítja, nála a düh vagy a szenvedély egyaránt hitelesnek tetszik. Két jól sikerült módosítás is van a szereposztásnál: Papp Zoltán papként alakítja Fulgenziót (aki eredetileg csupán régi barát volt), s ebből több sikerült színpadi poén is fakad, ahogy Gáspár Sándor együgyű (és a színész korából fakadóan csúnyán kiöregedett) egyetemista-alakításából is. Rajtuk kívül még Pálfi Katából árad valami hiteles többlet, ugyanakkor Huszár Zsolt nem találja a fogást a megfoghatatlan Leonardón, és nem is viszi a karaktert a kínálkozó sötétebb (pénzhajhász, érdekből házasodó) tájak felé. Hozzá hasonlóan Hirtling István is jobbára csak klisékből építgeti Filippo úrját, ugyanezt Almási Sándor alkatából fakadóan ez több invencióval teszi Ferdinando esetében, viszont Takács Katalin és Varga Mária idős asszonyai is inkább rutinalakítások, Fodor Annamária pedig sokszor bántóan buta libát csinál Vittoriából.

 

nyari-kalandok-ujszinhaz2

Forrás: ujszinhaz.hu

 

„Maga a téma bűvöl el, ahogy Goldoni reális és szimbolikus, konkrét és elvont mivoltukban egészen hétköznapi eseményeket helyez történelmi megvilágításba (a nyaralás, emberek, akik élnek, szenvednek, szórakoznak, szeretnek, miközben a háttérben tévedéseivel, erényeivel és hibáival, értetlenségével kirajzolódik egy humanista társadalom modellje a francia forradalom küszöbén, útban a történelmi katasztrófa felé)" - írja Giorgio Strehler a trilógiát tartalmazó kötet előszavában. Sajnos, ez a csodálatosan tágas panoráma meg sem csillan az Új Színházban, ahol mintha nem vették, vagy nem is akarták elég komolyan venni Goldonit. Mindazonáltal Szikora János bemutatkozásának eredménye egy hibái ellenére is nézhető, mérsékelten élvezhető és szórakoztató produkció, néhány sikerült részlettel és módosítással. A folytatásban stabilizálódó gazdasági környezetet, és remélhetőleg ezzel arányosan szaporodó színpadi gondolatokat, ne adj isten, olykor élet-tükröt kívánhatunk a deszkákra. Gyanítom, hogy mindkettő még odébb van.

   

 

Carlo Goldoni: Nyári kalandok

 

Fordította: Magyarósi Gizella

Díszlet: Szikora János

Jelmez: Velich Rita

Dramaturg: Lökös Ildkó

Rendezte: Szikora János

Szereplők: Hirtling István, Földes Eszter e. h., Takács Katalin, Huszár Zsolt, Botos Éva,  Gáspár Sándor, Pálfi Kata,  Fodor Annamária, Vass György, Varga Mária, Almási Sándor, Papp Zoltán, Széll Attila, Bárnai Péter, Horváth Szabolcs, Szakács Hajnalka

 

További írások az előadásról az interneten:

Koltai Tamás: Szeszélyes évszakok

Metz Katalin: Nyaralóknak kalandvágyó nyaralókról

MGP: Villeggiatura-trilógia

Pethő Tibor: Nyári kalandok enyhe unalommal

Sára Eszter: Ellentmondásos szájtátós

Tarján Tamás: Casting

Tompa Andrea: Az új stílus

 

 

Beszélgetés Szikora Jánossal:

Nyári kalandra fel!

 

 

 Videóelőzetesek:

Színház.tv

ATV

 

 

Mártha István mobiltelefon filmjei

Mobiltelefon filmecske I. - olvasópróba

Mobiltelefon filmecske II. - tervelfogadás

Mobiltelefon filmecske III. - Kossuth-díj és rendelkező próba

Mobiltelefon filmecske IV. - a bemutató elötti napon