Aki elmegy, és aki marad

Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé – Sepsiszentgyörgy: A karnevál utolsó éjszakája - Katona József Színház

Miközben Zsámbéki Gábor játékos lüktetésű, pezsgő elevenségű Goldoni-rendezését figyeljük, jónéhány mondat megüti a fülünket. Először csak Momolo, a mángorlómester (Máté Gábor) szólja el magát, hogy miért nem lehet már színházba járni, mert a társulatok sorra zárnak be, hisz a városi tanácsnokok elvárják tőlük a nyereségességet. Aztán néhány petárda pukkan hangosan kintről, majd zajongó tömeget is hallani (mintha valamelyik október tüntetés hangjai idéződnének fel.) Mi lett a karneválból? - mondja Zamaria takácsmester (Bezerédi Zoltán) keserűen. - Néhány bolond minden városban akad - válaszolja valaki megnyugtatóan.
Sándor L. István | 09. 03. 18.

 

De nemcsak egyszerű áthallásokról van szó, amelyek izgalmas, de esetleges egybecsengéseket teremtenek a darab 18. századi világa és jelenkorunk között.  Az összefüggések ennél mélyebbek. A fiatal Anzoletto (Ötvös András) mintarajzoló többször is kifakad, hogy Velencéből (ahol a takácsok - és a vásárlóik - igencsak megbecsülik) miért vágyódik Pétervárra. Ott ugyanis szabadon kipróbálhatná magát, ott végre nem bénítaná a tradíció, amely több nemzedék óta megszabja, hogy egyáltalán miféle mintákkal érdemes próbálkozni. Aztán azt mondja: mindent látok előre, ami itt történne velem, ha maradok. És annyira keserűek a szavai, hogy - bármennyire is fájdalmas - igazat kell adni azoknak a fiataloknak, akik máshol szeretnének élni: szabadabb életlehetőségek, nyitottabb sorsalternatívák között, tágasabb ég alatt, kevesebb lelki béklyóval.

De aztán egyszer csak a fiú elé áll egy testesebb féri. Bastian selyemkereskedő (Ujlaki Dénes) dühös és zavart. Bizonyára kapatos is már. De talán nem ezért préseli ki magából nehezen a szót, hanem azért, mert nagyon mélyről kell felszakítania. És aki maradt, az senki? - kérdezi. Neki is voltak külföldi ajánlatai - mondja büszkén -, de ő maradt. Meg is választották a bal parti selyemkereskedők elnökének - teszi hozzá, mintha ezzel másnak is nyilvánvalóvá tenné, amiben ő maga sem teljesen hisz: hogy nem rontotta el végérvényesen az életét. 

 

Katona-Karneval2

Forrás: reflexfest.ro

 

 

Zavaros kor ez - mondja máshol Anzoletto -, nem lehet tudni, hogy mi lesz a mi szakmánkkal. És itt ismét a színházra gondolunk, mint Momolo első kiszólásánál. Aztán meg minden szakmára, amely értéket teremt, de korántsem biztos, hogy képes-e átmenteni magát egy következő korszakba is. Például a takácsokra, akiknek egykor ott állt a műhelyük Velencében, ahol azóta souvenir boltok nyíltak.

Mi hát a dolgunk e vészjósló viszonyok között? - kérdezi az előadás. De egyik szereplő sem mond semmit. Ehelyett odalépnek valamennyien a háttérben mindeddig némán álló szövőgépekhez és egyéb takácsszerkezetekhez, és dolgozni kezdenek. Nem tudni, mi lesz velük, de addig is teszik a dolgukat. 

Zsámbéki Gábor rendezését azonban nem ez a zárlat teszi optimistává, hanem az a sodró életszeretet, amely árad belőle. A darab lényegében egy karneválvégi este története, amikor is Zamaria takácsmester vendégül látja néhány barátját és üzletfelét. Nem történik semmi lényeges (csak annyi, hogy Zamaria végül hozzáadja a lányát Anzolettóhoz, sőt elhatározza, hogy ő is elkíséri őket Pétervárra), apró beszélgetések, évődések zajlanak, kártyáznak és vacsoráznak a vendégek. Pontosan felrajzolt mikrotörténetek éltetik az alig cselekményt. Szellemes ötletek, pontos játszmák bontanak ki alig észrevehető mérkőzéseket. És közben felsejlik a kapcsolatok sokszálú szövedéke is. Nem mindenki szeret mindenkit, de nincs köztük gyűlölet, agresszió. Valahogy ebben a világban mindenkinek helye van. És ettől másokkal szemben is elnéző (néha tán megértő is) képes lenni.

 

Megjelent az Ellenfény 2007/6. számában

 

Carlo Goldoni: A karnevál utolsó éjszakája Katona József Színház

 

Fordította: Török Tamara

Díszlet: Khell Csörsz

Jelmez: Szakács Györgyi

Zene: Sáry László

Dramaturg: Fodor Géza és Török Tamara

Rendező: Zsámbéki Gábor

Szereplők: Bezerédi Zoltán, Pálmai Anna, Ötvös András, Ujlaki Dénes, Bodnár Erika, Kocsis Gergely, Fullajtár Andrea/Pelsőczy Réka, Nagy Ervin, Jordán Adél, Szirtes Ági, Máté Gábor, Máthé Erzsi/Fullajtár Andrea

 

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK