Kellemes fülledtség

Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka - Új Színház

Fülledt nyári éjszaka: nő után koslató férfiak, férfi után epekedő nők. Eltitkolt vágyak, a korlátok okán lázadozó ösztönök. Szerelem és gerjedelem. Kinél az egyik, kinél a másik. A Vőlegény voltaképpen minden nőbe szerelmes, s az elhúzódó mátkaság alatt legfőbb gondja a gerjedelem csitítása. A Menyasszony viszont nem a Vőlegénybe szerelmes. A bővérű Özvegy több ficsúrral udvaroltat magának, ám valójában ugyanazt a férfit szereti, akit a Menyasszony. S ez a férfi, Gábor szintén a Menyasszonyt imádja, ám a nőről azt képzeli, valóban szerelmes a Vőlegénybe.
Urbán Balázs | 08. 10. 15.

Hunyady Sándor első (s mindjárt viharos sikerrel bemutatott) drámájának mai szemmel talán legmegkapóbb vonása friss érzékisége. Az, ahogy az egymást nem feltétlenül erősítő lelki és a biológiai vágyat egyszerre láttatja, s nem próbálja sem az ösztöneit szinte kamasz módjára kergető Vőlegényt, sem a kikapós Özvegyet romlottnak, ellenszenvesnek láttatni. Különböző lelkialkatú, életkorú és életcélú emberek kerülnek egymás mellé, akik hol tétovábban, hol magabiztosabban kergetik vágyaikat, s akik szükség esetén a mégoly éles konfliktusokat is bölcsen és nyom nélkül simítják el. Ám Hunyady azt is érezteti, hogy ennek az elsimításnak is megvan a maga ára; adott esetben az Inas lelkifurdalás nélküli megalázása. Kialakulhatna így egy paradox helyzet: miközben a szereplők mindegyike önmagában rokonszenves, az a közeg (ha tetszik: társadalmi réteg, osztály) melyet alkotnak, taszítóan ellenszenves. Azért a feltételes mód, mert Hunyady jó színpadi szerzőhöz méltó módon megáll, mielőtt még mindezt tudatosítaná. Iróniáját csaknem észrevétlenné rejti, a társadalmi konvenciókat nem kritizálja, s a szerelmi félreértések amúgy nem túl bonyolult láncolatának megkonstruálásával a cselekményt a hagyományos vígjátéki mederbe szorítja. S innen már csak egy lépés a konvencionális (és a színpadi változat alapjául szolgáló, egyébként is jóval ironikusabb, összetettebb elbeszélés csattanóját is felülíró) happy end.

 

juliusi-dusa2

Botos Éva, Vass György - Fotó: Dusa Gábor

 

De minden lekerekítettség, a vígszínházi publikum elvárásaihoz igazodó kedélyesség ellenére is érződik az amúgy igen kellemes, stílusban tartott, ám hamar felejthető komédián, hogy némi alkotói elszánással, kevesebb kompromisszummal akár jelentékeny mű is válhatott volna belőle. Magam egyébként  - amúgy minden alap nélkül -  a szerzői utasítás szerint az első és a harmadik felvonásban a színen unatkozva keresztülsétáló, spleenes fehér orosz agarat is hajlamos vagyok ez irányba mutatkozó alkotói vágynak tekinteni. Az Új Színház színpadán persze semmilyen agár nem sétál keresztül. Bezerédi Zoltán érzi a stílust, érti és tiszteletben tartja a  - sikert, meglehet, ma is garantáló -  kompromisszumokat, nem erősíti fel a lappangó iróniát, de nem is tompítja tovább a konfliktusokat. Igyekszik dúsítani a haloványabb szerepeket, s megpróbál mindenkit legalább egy-egy hálásabb jelenethez juttatni. Vagyis méltánylandó szakértelemmel megrendezi Hunyady darabját - ahelyett, hogy megrendezné azt a darabot, melyet egy eltökéltebb, ironikusabb, sikerre kevesebbet adó Hunyady megírhatott volna.

 

juliusi-dusa1

Fotó: Dusa Gábor

 

Ez az „ahelyett" természetesen legfeljebb saját privát bánatomat, hiányérzetemet jelöli; értelmetlen lenne számon kérni az előadáson, hogy nem mást képvisel, mint amit. Ha pedig a lebonyolítást, a stílt nézzük, keveset panaszunk lehet Bezerédre és színészeire. Az a kevés is kimerül néhány túlságosan tompított fortéban, szcénaként láttatott érzelmi felindulásban. Bátonyi György díszlete nagyvonalú eleganciát sugároz, ugyanakkor levegős, teret hagy a játéknak, s módot ad a „takarásban" lévők reakcióinak megfigyelésére is. Ugyanez a hivalkodástól mentes elegancia figyelhető meg Cselényi Nóra ruháin is. A ritmus kifogástalan, a váltások precízen kidolgozottak. Igazán kiemelkedő alakításra a szöveg nemigen ad lehetőséget, de a stílust jól érző, precízen könnyed, biztos szakmai tudást mutató szerepformálások sorát láthatjuk. Vass György kamaszos bájjal hozza az ösztönein úrrá lenni képtelen Vőlegény alakját; őszinteséggel és öniróniával teszi rokonszenvessé a karaktert, melynek sem az arisztokratikus gőgjét, sem teljes célnélküliségét nem hangsúlyozza túl. A szerep pandanját, az Özvegyet alakító Bánsági Ildikó a szerepjátszásra helyezi a hangsúlyt; az öregedőben lévő delnő folyamatosan játszik mások és saját érzelmeivel, a kiválasztott férfiakat elfogyasztja reggelire, mégis éhen marad. (A színes alakítás talán csak azzal a - szövegben azért legalábbis sejtetett -  érzettel marad adós, hogy őt minden látszat ellenére mégis jobban megviseli Gábor elvesztése, mint a Vőlegényt a Menyasszonyé.) Hasonló formátumot képvisel a Ház Úrnője, akinek alakját Takács Katalin a természetes életszeretetnek, a szolid dominanciavágynak, az erkölcsi felháborodás képességének és az ezt azért gyorsan felülíró józan belátásnak mozaikcserepeiből rakja össze. A Ház Urát Nagy Zoltán hálás karakterszereppé építi, érzékeltetve, hogy a szenilis, folyton elalvó öregúrnak tűnő férfi néha nagyon is ébren van. Az Inas és a Komorna szerepeit Derzsi János és Pokorny Lia ügyesen „hozzákedélyesíti" a vígjátéki alaphanghoz, rutinosan tompítva az őket ért megaláztatást. A kevésbé hálás szerepek alakítói közül Botos Éva sikerrel fektet energiát abba, hogy a megírtnál valamivel érdekesebbé, titokzatosabbá, nehezebben megfejthetővé tegye a Menyasszony túlságosan ártatlanra sikeredett alakját, míg Huszár Zsolt a rendíthetetlen tartás már-már komikussá fokozott hangsúlyozásával teszi egy árnyalattal érdekesebbé Gábor figuráját. A két ifjú arisztokrata léhűtő szerepében Széll Attila és Kovács Krisztián kiválóan élnek azzal a lehetőséggel, hogy nekik szöveg és előadás partitúrája többet enged meg. Ők nyugodtan láttathatják már-már reflektáltan pofátlannak és cinikusnak a két ficsúrt  -  közel merészkedve ahhoz a hanghoz, ami egy másik, a csak majdnem megírt darabból készült előadás alaptónusa lehetne. A Bezerédi Zoltán rendezésére és a színészi játékra egyaránt jellemző szakmai tudásnak, stílusismeretnek, könnyedségnek viszont addig is nyugodtan lehet örülni, míg eme bizonyos másik előadást meg nem rendezi valaki.

 

Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka

 

Dramaturg: Lőkös Ildikó

Díszlet: Bátonyi György

Jelmez: Cselényi Nóra

Koreográfus: Vámos Veronika

Mozgás: Huszár Zsolt

Rendező: Bezerédi Zoltán

 

Szereplők: Takács Katalin, Nagy Zoltán, Bánsági Ildikó, Botos Éva, Vass György, Huszár Zsolt, Derzsi János, Pokorny Lia, Széll Attila, Kovács Krisztián, Rovó Rézi

 

A gyulai bemutatóról olvasható másfajta megközelítés is a neten:

Darvasi Ferenc: Izgalommentes éjszaka

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK