„Kellék az egész világ""

Streul: A kellékes - Pesti Színház

A Pesti Színház évadnyitó előadása bár több mint ígéretes teljesítmény, teljesen mégsem futja ki magát. Noha Kern jó, és olykor nagyon jó, mégis hiányérzet marad a nézőben, ha történetesen a poénzuhatagon túl drámára, végeredményben kerek színházi produkcióra vágyik. Ám hiába: Eberhard Streul darabjának csak egyik fele vastag, igaz, szerencsénkre az a nagyobbik.
Nagy Gergely Miklós | 08. 10. 5.

Ilan Eldad és Kern András, úgy tűnik, megkedvelték egymást. Kezdődött minden fenn a Víg Házi Színpadán Az élet, mint olyan című előadással, amely a nagy sikerre való tekintettel a tavalyi évet már a Pestiben kezdte, ahogy az ideit is a rendező és a színész - úgyszintén Parti Nagy Lajos átiratával - nyitotta a Váci utcában. A mostani darabra, A kellékes című monodrámára (eredeti címe Josef Bieder felvirágzása) egyébként maga a rendező akadt rá, és ajánlotta jó érzékkel Kernnek.

A mű alapötlete remek, igazi színházi agyból pattant ki: Bieder József, a segédszínészből lecsúszott kellékes szöszöl a takarásban, kétszer átmegy a színpadon, majd álltában úgy megüti a guta, hogy ott marad: a nézőtér tele, ma viszont nincs előadás! Telefonálás, naptár és jegyellenőrzés, megejtő esetlenkedés. És minthogy a címszereplő vérbeli színházi ember, ha már csak úgy ölébe hullott a „szent tér", most az egyszer kihasználja, végül is a szakmai alázat is ezt indokolja, ne jöjjön potyára a publikum: mesélni kezd, beavat tudásába, a kellékesi mesterségbe, amit ugyebár nem tanítanak sehol (hiszen nem tanítható), ami egyszerre életszemlélet, hobbi és mánia egyben, amire úgyszólván születni kell.

  

kellekes3

Kern András - Forrás: pestiszinhaz.hu

 

A különös színházi kulisszajárásnak két terepe lesz: egyrészt a halhatatlan színpadi anekdoták, másrészt maga a főszereplő, Bieder József élete. Az édes-bús összhatás dramaturgiája úgy áll össze, hogy a színházi szál hozza a humor legkülönfélébb fajtáit, a magánszféra pedig a kesernyésebb ízeket. Öröm és melankólia váltakozásából épül fel az örökös háttérember szomorú sorsa, azé a kisemberé, aki egész életében agyalt a színpadi illúziókon, kereste a rafináltabbnál rafináltabb trükköket, amelyeket most - saját életével együtt - épp a nézők szeme láttára, az ő szórakoztatásukra leplez le.

A dolog első fele, a sztorik, a bakik felidézése Kern előadásában ritka és kivételes színházi csemege, amit nem érdemes kihagyni. Történik mindez azon a színpadon, ami szabad este lévén nincs bedíszletezve, az a néhány kellék és díszlet, amit láthatunk (látvány: Iványi Árpád) mind-mind ürügy és eszköz lesz Biedernek, hogy valamilyen történetet, pletykát megjelenítsen. „Kellék az egész világ, és kellék benne minden férfi és nő" - hangzik el profánnak tűnő életfilozófiájának tömör kivonata, mire a kellékes-kocsiról többek közt előkerül egy bármivé (szafaládévá, steakké vagy fagyivá) átalakítható banán, a Rómeó és Júlia tövis nélküli műrózsái, az Othello gyilkosnak tűnő, valójában ártatlan áltőre. A koponya-kellék előkerülése jó alkalom egy balul elsült Hamlet-beugrás, valamint egy másik Hamlet próbájának felidézésére. Utóbbinál Kern megcsillogtatja legendás parodizáló készségét, hogy idézetként felvillantsa a Víg korábbi színészeit, (mondják, Gábor Miklós az egyik) de igazán pompás az a rész is, amikor az angol, orosz, német, kínai, japán színészek stílusparódiáját prezentálja.

 

kellekes2

Kern András - Forrás: pestiszinhaz.hu

 

Ezalatt a Parti Nagy Lajos által „pestiesített" szöveg olyan természetességgel hangzik Kern szájából, mintha eredetileg is ráírták volna. A mondat szemérmeskedő félbehagyása, a finom bensőségesség megteremtése (ráadásul egy nagyszínpadon!), a szeretetreméltó elbizonytalanodás, visszakozás, a megejtő feltárulkozás: csak egy-egy jellemző mozzanat Kern András színművészetéből, ami magával ragadó volt mindig is, ahogy az is, milyen zsigerből hozza a (definiálhatatlan) pesti humor magasiskoláját.

Mindez azonban mintha mégis maga ellen játszana, ugyanis a (a szeptember 28-i) közönség  egy-egy „szám" vélt vagy valós végén rendszerint tapsviharban tört ki, ami kis túlzással lassacskán egy színészettel feldúsított 'stand-up comedy'-vé, egy különös, alternatív Ki mit tud?-dá alakítja az előadást. Vagy inkább sajátosan értelmezi azt, valamit felnagyít benne, valamire felhívja a figyelmet- utólag. Arra nevezetesen, hogy mennyivel erősebb az első hatvan perc, mint az utolsó harminc, amikor is Streub darabjának komolyabb része jön, a szomorú önvallomás betetőzése. Az úgynevezett drámai csúcspontot a szerző nem bízta a véletlenre: egy az egyben átemelte Az ügynök halálából Willy Loman nagymonológját (mivel ez lenne Bieder egyik kedvenc színpadi szövege...), aminek már előtte amúgy is megágyazott az érzelgős klisékkel és a melodramatikus hangulattal. Az elvékonyodó dráma, a kissé erőltetett mondanivaló ugyanakkor visszafelé is negatív hatást fejt ki, mert eszünkbe juttatja a díszlet kissé ad hoc jellegét vagy a már említett koponya-kellék szemet szúró fehérségét (mintha most festették volna le, úgy világít), talán jobb pisztolyt és tőrt is lehetett volna találni, de még az is felvetődik, hogy vajon melyik színház tartja egyszerre műsoron a Hamletet, a Rómeó és Júliát és az Othellót manapság? Vagy csak véletlenül vannak egyszerre a kocsin épp ezek a kellékek? Valahogy ott maradtak, hogy sztorizni lehessen róluk? Ha egyszer a kellékes szembetalálja magát egy dugig telt nézőtérrel? Bár lehet, hogy egy jó színházban még erre is felkészülnek. Ha már úgyis van egy ilyen kellékesük.

 

Streul: A kellékes

 

Fordította: Parti Nagy Lajos

Díszlet: Iványi Árpád

Rendező: Ilan Eldad

Szereplő: Kern András

 

 

Az előadásról másfajta megközelítések is olvashatók a neten:

Tarján Tamás: Csak amíg a Sanyi megjön

Zappe László: Mint fehér egerek

  

Beszélgetés Kern Andrással az előadásról:

Kern András a nem mellékes Kellékes szerepében