Unalom és lázadás Burgundiában

Yvonne, burgundi hercegnő - Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy: VIII. POSZT (2008. június 5–14.)

„Míg a délelőtt viszonylag eseménytelenül telik, az este 7-től 9-ig terjedő időszaka életerőd nagy kirobbanását hozza. Személyiséged meghatványozódik, ragyogó, bár kockázatos gondolataid támadnak. Az idő kedvez a szerelmi intrikának, a bátor terveknek, nagy vállalkozásoknak, és megérzéseid kifinomulnak. Ez az időszak veszélyes lehet azokra nézve, akikben túlteng az ambíció, akik túl érzékyenek saját méltóságukra. ”
Kelemen Orsolya | 08. 06. 7.

Fülöp herceg unatkozik. Amíg a felfokozott hangulatban lévő udvartartás a szőke parókás, ledéren öltözött udvarhölgyekkel múlatja az időt, addig ő újságja mögé bújva igyekszik távol tartani magát az eseményektől, és napi horoszkópjának olvasgatásával foglalatoskodik. A Gazetta címet viselő, néhány oldalas lapból az előadás előtt a nézők is kapnak. Az újság nem azért készült, hogy az unatkozó nézők adott esetben olvasással múlassák az időt: a Gazetta az előadás műsorfüzete. A bel- és külpolitikai eseményekről, divatról, egyéb aktualitásokról tájékoztató magazin impresszumában – a félreértéseket elkerülendő – felhívják figyelmet arra, hogy az információ-tartalom pusztán fikció, ezzel együtt ez az egyik legötletesebb programfüzet, mellyel mostanában találkoztam. És a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadásában ezzel válik tökéletessé Gombrowicz groteszk komédiájának miliője, a fiktív Burgundia illúziója, és az előadásban megteremtett látszatvilág. Bocsárdi László rendezése jól kidolgozott karaktereken keresztül, parodisztikus formában állítja elénk az ironikus királydrámába burkolt groteszk szenvedéstörténet.

Fülöp az álságos és hazug látszatvilágból szeretne kilépni, amikor egy hirtelen jött ötlettől felbuzdulva menyasszonyának választja a csúnya és fogyatékosnak tűnő Yvonne-t. Fülöp kamaszosan dacos lázadása teljesen összezavarja az udvar szigorú rendben működő életét. A lány palotában való megjelenését követően ugyanis kiderül, hogy az etikett szabta viselkedési formák mögött a maga módján mindenki legalább annyira deviáns, mint Yvonne. Mélyen elrejtett titkok kerülnek napvilágra, így nem marad más megoldás, mint a lány elpusztítása, de természetesen a gyilkosság látszatának elkerülésével.

 

Pálffy Tibor, Mátray László - Forrás: Tamási Áron Színház

 

A sötét falakkal határolt térben egy kerekeken guruló kanapé az egyetlen bútordarab. Az egyébként sem túl tágas tér nem egy királyi palotára emlékeztet, sokkal inkább a bezártságot hangsúlyozza, és bár az oldalt lévő ajtó sosincs zárva, sosem lehet tudni, nem hallgatózik-e valaki az ajtó másik oldalán. A kirakatvilág megjelenítését a tér bal felső sarkába helyezett plazmatévé is segíti. Itt láthatjuk kivetítve az előadás közben videóra rögzített felvételeket, a képernyő tudósít bennünket a szobán kívül zajló eseményekről, jelenetekről, máskor viszont tükörként funkcionál, és kegyetlen leplezetlenséggel veri vissza az előtte álló emberek tekintetét. Azt jelzi, hogy itt a falnak is füle van, semmi nem maradhat titokban: mint egy tévés valóságshow-ban. Az előadás végén stáblista fut le a képernyőn, mintha valóban moziban vagy a tévé előtt ültük volna végig az előadást.

A hátsó fal tolóajtóként működik, mögötte egy iszappal teli medence található, megjelenésekor napernyős nagynénjei felügyelete alatt ebben ácsorog Yvonne. Bocsárdi László e színpadi megoldása azért nagyon szép, mert így Yvonne nem kívülről érkezik a királyi udvarba, hanem mivel a falak mögött rejtezik, eleve belül van. A rémisztően ronda lány felbukkanása úgy is értelmezhető, hogy Yvonne figurája az emberekben megbúvó csúfságot és devianciát jelképezi. Az udvarban először Fülöp keni össze magát sárral, hogy a lány tudomást vegyen róla, voltaképp ezzel a gesztussal ereszkedik le Yvonne-hoz. És ezzel a jelképes sárdobálás is kezdetét veszi, mert amikor Fülöp bejelenti szüleinek megmásíthatatlannak tűnő szándékát, a derék szülők egymásra mutogatnak, a megoldást a másiktól várva, és nem sokkal később egymásnak esnek az udvarhölgyek is, azon vitatkozván, hogy kinek mely testrészén található több és nagyobb szépséghiba. A sarat később persze gondosan eltakarítják, de amikor Ignác király és Margit királyné a gyilkosság megfelelő kivitelezésén törik a fejüket, ők is a sáros medencében kötnek ki.

 

Kicsid Gizella, Erdei Gábor, Mátray László

 

Az udvarban mindig mindenki viselkedik, és megfelelni igyekszik az elvárásoknak, hiszen az a legfontosabb, hogy mindenki a legjobb és legszebb oldalát mutassa. Az előadásban ez a formarendszer túlgesztikulált, kissé modoros színészi játékkal teremtődik meg, épp annyival pózolnak többet a színészek, mellyel sikerül elkerülni a realista játék látszatát. A sminkelt arcok, a burleszk-jellegű mozdulatok és kimerevített mosolyok tovább erősítik az előadás groteszk jellegét. Az udvarhölgyek (Fekete Mária, Ruszuly Éva, Magyarosi Imola, Fatma Mohamed) előtt mintha mindig ott lenne a kamera, gyakorlatilag koreográfiában mozognak a színen, és egyetlen mosolyuk sem tekinthető szívből jövően őszintének. Iza (Pál-Ferenczi Gyöngyi) különbözik tőlük, benne van valami visszafogottság és méltóságteljes elegancia. Kalapot visel, és ha megjelenik, magára vonzza a tekinteteket.

Az előadás egyik legjobban sikerült alakítása a Kamarást alakító Pálffy Tibor játéka. A Gazettának adott fiktív interjúban elmondja, hogy nincsenek barátai, nincs magánélete, ő egyedül őexcellenciájának él, és napjának minden pillanatát (a reggeli rövid balettet és skálázást kivéve) a királyi család lépéseinek felvigyázása tölti ki. Ő a legfőbb tanácsadó, az udvari etikett magas szintű ismerője és hirdetője, sőt: az etikett papja. Hadonászó mozdulatai, előzékeny udvariassága mellett a szavak mestere, és mondandójának hatásosabbá tétele érdekében kisebb recitativókat ad elő. Néha egy-egy pillanatra elveszíti bámulatos önuralmát és kiváló modorát, ilyenkor szemüvegének aranyláncát szájába kapja, és fogai között sziszegi a szavakat, de apró érzéki kitöréseit gyorsan sikerül kontrollálnia. Pózai mögött némi elfojtott homoszexualitással kevert aberráltság rejtőzik. Ignác király (Nemes Levente) az első jelenetben kisebb orgiát rendez magának az udvarhölgyekkel, és kifejezetten élvezi, hogy a Kamarás mindezt videóra rögzíti. Kicsit lassú felfogású, egyaránt tud gyermekien naivan vagy szánalmasan bambán nézni, ugyanakkor benne is van valamiféle kiszámíthatatlan gonoszság. A Kamarást és a királyt egymáshoz láncolja egy titok: annak idején eltettek láb alól egy megejtett fiatal lányt. Margit királyné (Gajzágó Zsuzsa), a palota nagyasszonya ügyesen tudja férjét irányítani, de titokban írt verseit (melyek saját szépségéről és fiatalságáról szólnak) csak magának szavalhatja: benne egy rossz költő rejtezik. Fülöp (Mátray László) kezdetben sokat hadonászik és túlságosan artikulál. Ezt a manírt akkor kezdi levetkőzni, amikor megérti saját gyöngeségét, és az Yvonne iránti undor néhány pillanatra a saját maga iránti undorral keveredik. Emiatt kiszámíthatatlan, ideges lesz, mintha Yvonne fogyatékossága rá is átragadna. Gyengeségének felismerését követően viselkedése agresszióba fordul, majdnem megerőszakolja Izát, aki akar is, nem is ellenállni. Mátray alakításában Fülöp nem egy hetyke siheder, hanem a világot állandóan értelmező, hangosan gondolkodó kamasz, akit végül teljesen elbizonytalanít a világ elvárásainak való megfeleléskényszer. Mehet vissza kazánmérnöki tanulmányihoz, és feleségül veheti Izát, ha akarja.

 

Középen: Váta Lóránd, Nemes Levente, Kicsid Gizella, Gajzágó Zsuzsa, Mátray László

 

Yvonne (Kicsid Gizella), akit hol férfinak, hol nőnek öltöztetnek, teljes szótlanságban tűri megaláztatását, tekintete sokatmondó: egyaránt van benne értetlenség, öntudatlanság, megvetés és lenézés. És tekintetében mintha mindig lenne valami meghatározhatatlan bűntudat is. Ő az áldozati bárány, akit kinevetnek, meghurcolnak, és végül feláldoznak a világ megmentése érdekben, anélkül, hogy bármi bűnt elkövetett volna. Bűne az, hogy létezett. Nem véletlen, hogy a tőr vagy méreg általi halál helyett a tejfölös kárászt választják számára leginkább megfelelő halálnemnek. A fulladásnak álcázott gyilkosság elegáns, az eljegyzési vacsora egyben Yvonne utolsó vacsorája.

Így esett ez Burgundiában. A halálesetről, az emberáldozatot követelő kárászvacsoráról talán hírt ad a Gazetta következő száma, de minden bizonnyal az apróbetűs rovatban. Biztos, hogy a kis Muytulit rövid időn belül mindenki elfelejti. Fülöp herceg is.

 

 

Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnő

 

 

Díszlet: Bartha József

Jelmez: Dobre Kóthay Judit

Videó: Sebesi Sándor

Mozgás: Fatma Mohamed

Dramaturg: Czegő Csongor

Rendező: Bocsárdi László

 

Szereplők:

Yvonne: Kicsid Gizella

Ignác király: Nemes Levente

Margit királyné: Gajzágó Zsuzsa

Fülöp herceg, trónörökös: Mátray László

Kamarás: Pálffy Tibor

Iza udvarhölgy: Pál-Ferenczi Gyöngyi

Cirill: Váta Lóránd

Ciprián: Kolcsár József

Első nagynéni: Molnár Gizella

Második nagynéni: Krizsovánszky Szidónia

Innocent, udvaronc: Erdei Gábor

Valentin, lakáj: Botka László

Kancellár: Kőmíves Mihály

Marsall: Veress László

Főbíró: László Károly

Első udvarhölgy: Fekete Mária

Második udvarhölgy: Ruszuly Éva

Harmadik udvarhölgy: Magyarosi Imola

Negyedik udvarhölgy: Fatma Mohamed

Koldus: Darvas László