Oklahoma júniusban

POSZT 2009: Tracy Letts: Augusztus Oklahomában – Vígszínház

A Vígszínház Augusztus Oklahomában című előadása a zsúfolásig telt Kamaraszínházban hatalmas sikert aratott. A kritika azonban kevésbé tűnik lelkesnek a produkcióval kapcsolatban, a POSZT utolsó szakmai beszélgetése pedig indulatoktól sem volt mentes.
Kelemen Orsolya | 09. 06. 14.

 

A bemutató, 2009. márciusa óta az előadás teltházzal fut, és a pécsi színházi találkozóra történő meghívás tovább fokozta az előadás népszerűségét. Tracy Letts drámája nem bulvárdarab, egy családi drámáról van szó: az alkoholista apa öngyilkos lesz, temetésére összegyűlik a szétesett család. Persze kiderül, hogy a szereplőknek alig van közük egymáshoz, a kapcsolatok nem működnek. Múltbéli sérelmek és titkok kerülnek felszínre, végül mindenki megy tovább a dolgára, mintha mi sem történt volna - a szájrákkal küzdő, gyógyszerfüggő anya pedig egyedül marad az üres házban.

 

augusztus-oklhamaban-poszt

Forrás: poszt.com

 

            Az előadásról megjelent kritikákban eltérő véleményeket olvashatunk a darabról. „Tracy Letts többszörösen díjnyertes családi horrorját - úgy látszik, nemcsak az Oscar devalválódik -, ha már akkor megvan, az elmúlt harminc-negyven év folyamán bármikor műsorra lehetett volna tűzni valamelyik Williams- vagy Albee-premier előtt, után vagy helyett" - olvashatjuk Szántó Judit kritikájában. Jászay Tamás szerint: „... - a több irányból sugalltakkal ellentétben - egyáltalán nem gondolom, hogy megkerülhetetlen remekműről lenne szó, inkább meggyőző profizmussal összeszegecselt szórakoztatóipari termékről." Herczog Noémi azonban így fogalmaz: „a saját műfaját formailag nem cáfoló, szabályosan, profin szerkesztett mestermunkával van dolgunk". Egy másik helyen pedig ez szerepel: „Végre egy új, ismeretlen, kortárs darab. Végre itt a XX. századi nagy amerikai drámairodalom folytatása. (...) Ez a darab az álmokkal való leszámolás, a dezilluzionizmus tükre, mely a Bush-kormányzás iránti csalódottságot is tükrözi."

                A szakmai beszélgetésen hozzászólók sem méltatták különösebben a darabot. Forgách András szerint a dráma rossz, és nem jelent semmit, ha egy drámaíró sok díjat kapott. Szűcs Katalin dramaturgiailag problematikusnak tartja a darab krimi-szálát (az apa öngyilkosságával kapcsolatos részleteket), és úgy látja, hogy a darab túlságosan zsúfolt, ezzel együtt túlságosan kiszámítható. Telihay Péter úgy nyilatkozott, hogy a darab leginkább egy rosszul megírt Molnár Ferenc-darabra emlékeztette. De azt is kiemelte, hogy a rossz darabból számára - az előadásnak köszönhetően - egy egységes világ állt össze a harmadik felvonásban, mely alapvetően a remek színészi játéknak köszönhető. A beszélgetéshez hozzászóló Peer Krisztián pedig a maga szókimondó stílusában arról beszélt, hogy a darab ugyan sok sebtől vérzik, de az előadás ezt be tudta gyógyítani, és a kiemelkedő színészi alakításoknak köszönhetően az előadás nagyot ütött.

 

agusztus-oklahamaban-poszt3

Forrás: poszt.com

 

            Azt gondolhatnánk tehát, hogy van egy vitatott jelentőségű és minőségű darab, melyből a rendezésnek, színészek munkájának köszönhetően ütőképes előadás születik. De a szakma véleménye ebben sem egyértelmű. Szántó Judit álláspontja kifejezetten elutasító: „Az anyag persze - és ennyiben valóban programadó a rendezőként is fellépő Eszenyi Enikő választása - a maga színes-felszínes szerepeivel, látványos összeütközéseivel eminensen megfelel a jellegzetes vígszínházi színészetnek: Vallai, Hegyi Barbara, Igó Éva, Reviczky Gábor mesterfokon űzik a technikailag pontos vagy akár virtuóz, bármilyen szerepre ráhúzható, meglepetések nélküli s belül nagyjából üres helyi stílust, amelybe belefakultak-fakulnak az olyan eredeti, izgalmas tehetségek is, mint a hajdani Pap Vera vagy mostanság a nagy színésznőnek indult Börcsök Enikő". Véleményem szerint Szántó Judit kissé szigorúbb a kelleténél, más kritikusok kevésbé voltak negatívak. Mikes Éva így írt: „A színpadon fontos a csapatmunka. Eszenyi érti ezt. Életre kelti azt a sok kiváló színészt, akik néha csak ténferegnek a Vígszínház színpadán, és néha el is felejtjük, milyen jók." Pap Vera alakítását mindenütt méltatják, ahogyan elismeréssel írnak Börcsök Enikőről is. A szakmai beszélgetésen a szigorú Forgách András is azt nyilatkozta, hogy a három nőből az előadás során valódi testvér lesz, és a színésznők szép pillanatokat teremtenek az előadásban. A Börcsök Enikőnek kiosztott legjobb mellékszereplői díj pedig szintén azt jelzi, hogy a darabbal kapcsolatos problémák egyáltalán nem a színészi alakításokban gyökereznek.

             A háromszintes díszlet (Pécsett emiatt került az előadás a nagyszínpad helyett a kamarába) sokak szerint nem tölti be igazán a funkcióját. Herczog Noémi szerint az aprólékosan kivitelezett babaház „túlontúl valóságos, mégis kihasználatlan marad", Szántó Judit szerint a monumentális díszlet az előadás monumentális költségeit jelzi csupán, Jászay Tamás szerint a díszlet azt az érzetet erősíti, hogy „ma este valami nagyot akarnak majd (ki)állítani" a Vígszínházban. Ugyanakkor világos, hogy a ház részletgazdagsága és tökéletessége a szereplők töredezett életének ellenpontja - hiszen hiába a nagy családi ház, ha nincs benne család -, akkor is, ha Szántó Judit szerint ez a kontraszt nem kihasznált, és az alkotók részéről legkevésbé sem tudatos. A szakmai beszélgetésen Telihay Péter utalt az előadás térbeli (horizontális és vertikális síkjainak) működésére, miszerint a háromszintes teret a családi viszonyoknak megfelelően játsszák ki (pl. legfelül van az indián lány, aki ugyan kívülálló, az apa halála előtt mégis rábízta a családot), és a három lány története három vertikummá áll össze. Telihaynak erről a középkori misztériumjátékok térbeli szerkezete is eszébe jutott. 

 

borcsok-poszt

Középen: Börcsök Enikő - Forrás: poszt.com

 

            A szakmai beszélgetés folyamán szó esett arról is, hogy a nézők közelsége itt más játékstílust követelt, mint a Vígszínházban, és ezt a színészek leginkább a harmadik felvonásra tették magukévá. Telihay szerette volna, ha a párbeszédek ritmusa kicsit lassabb, Börcsök Enikő pedig elmondta, hogy a próbák során rengeteget dolgoztak azon, hogy a dialógusok gyorsak legyenek. Gyorsak, hiszen épp arról szól a dráma, hogy semmire sincs idő, és a szereplők nem képesek megfelelő módon verbalizálni azt, amit el kellene mondaniuk. Hegyi Barbara ez előadásnak egy másik produkcióval, az Ünneppel való rokonságára hívta fel a figyelmet, Eszenyi Enikő pedig igyekezett reflektálni minden kritikai észrevételre. A három szakmai opponens különféle módon érvelt: Szűcs Katalin a hatás hiányát próbálta megindokolni, Telihay Péter most is a(z) (együtt)gondolkodó néző álláspontját képviselte, aki a beszélgetés folyamán rendszeresen összegzi magának az elhangzottakat, és nem szégyelli saját magát felülbírálni, Forgách András pedig ironikus mondataival semmisítette meg a kevésbé jól felépített érveket. Galamb igyekezett kézben tartani a beszélgetést, az idő rövidsége miatt a hozzászólóknak csak egy-egy mondatot engedélyezett, Janisch Attila pedig annyit fűzött ehhez halkan, hogy miért kell mindig az időre figyelni. Végül a válogató és szakmai beszélgetés résztvevői röviden összegezték a fesztivált, de mint kiderült, ez egy külön beszélgetés témája (és vitaindítója) lehet. 

 

eszenyi-poszt

Árvai György, Eszenyi Enikő, Gyabronka József - Forrás: poszt. com

 

            A beszélgetés utolsó negyedórája olyan feszült és indulatos volt, mint az előadás egy-egy jelenete. Lehet, hogy az Augusztus Oklahomában jól „fogyasztható áru" (Jászay Tamás), és nem biztos, hogy „Eszenyi elkapta, megcsinálta, odapakolta és a színház felrobbant" (Mikes Éva) - mégis, a forró indulatok azt jelzik, hogy a Szent István körúti színházban történt valami.

 

 

Az előadásról az interneten olvasható további kritikák:

Herczog noémi: Egy családdráma vége

Jászay Tamás: Comme il faut

Metz Katalin: Augusztus Oklahomában

Mikes Éva: Pókhálóban

Sors Vera: Sweet home Oklahoma

Szántó Judit: Természetesen

Toldi Gábor: A család émelyítő melege

Zsedényi Balázs: Szekrényből boruló hullák

 

 

Blogbejegzyésaek az előadásról:

Kultblog

Színházimádó

 

Az előadás a POSZT-on:

Dramaturg hallgatók a POSZT-on

Fidelio