Ellenfény Online - Poszt - Megváltók és Barbárok

Megváltók és barbárok

POSZT 2009: Gorkij: Barbárok - Katona József Színház

A Katona József Színház Barbárok című előadására csordultig megtelt a Pécsi Nemzeti Színház nézőtere. Az etalonnak tartott pesti színház és Ascher Tamás neve megtette a magáét, bevonzotta a nézőket és a „securityt". Ha valaki fél nyolc tájékán elsétált a színház előtt, komikus és ijesztő látványban lehetett része. Résnyire nyitott vaskapun egyesével engedték be az embereket. Senki sem ment el a szünetben - illetve egy valaki, de ezt is csak mesélték.
Sebők Borbála | 09. 06. 13.

 

poszt-barbarokelott

Forrás: poszt.com

 

Nagyon másfajta helyre került az előadás a vendégszereplés során: a Katona sokkal intimebb teréből a Pécsi Nemzeti Színház Nagyszínpadára, ahol ráadásul három méterrel keskenyebb a színpadszélesség. Össze kellett szűkíteni az előadás terét, amely így hátrafelé megnyúlt. Forgács András szerint ez a közönség felől olyan nézőpontokat eredményezett, amelyek az eredeti helyszínen egyáltalán nem volt lehetségesek, és feszesebbé tette magát az előadást is.

A Barbárok sokkal kevésbé bizonyult problematikusnak a szakmai beszélgetésen, mint a másik Ascher rendezte előadás, a Jógyerekek képeskönyve. Kevesebb érdekes elemzési szempont is merült fel vele kapcsolatban. Többen Ascher régebbi, orosz rendezéseihez képest próbálták megfogni az előadást, illetve ahhoz képest megfogalmazni a rendezői világ változásait. Három nővér, Platonov, Ivanov. A szünetben hallottam olyan véleményt is, mely szerint ezek az előadások értelmezhetőek egy szappanopera egymás utáni részeiként, amelyek nem hetenként, hanem évenként vagy akár öt-tíz évenként következnek egymásra, és az eltelt idő alatt kicsit megváltozik a világ, amelyben játszódnak, és átalakulnak a szereplők is. Az előadásról megjelent kritikák szintén a Katona József Színház Csehov-hagyományához kapcsolják a Barbárokat. „Egy mozdulatlan, változtathatatlan világot látunk, ahol szinte nem történik semmi. De ezekben a (színpadon sokszínűen ábrázolt) felszín alatti alig történésekben életek tevődnek mérlegre, sorsok dőlnek el. Egy teljes világ mutatja meg a maga sokarcú reménytelenségét." Az Ellenfény szerzője részletesen elemzi Csehov és Gorkij összefüggéseit és különbségeit is.

 

barbarok-poszt2

Forrás: poszt.com

 

Elismerően nyilatkoznak a kritikák a huszonkét színész páratlan alakításáról, és jó esetben elemzik is őket. „Pontos és precíz rendezői karakterábrázolások"-ról ír a Színház júniusi mellékletében Janisch Attila is, aki azt is állítja, hogy a színészek jutalomjátékként dúskálnak a szereplehetőségekben, és hosszan elemzi is az alakításokat. Ehhez kapcsolódik Szűcs Katalin Ágnes megszólalása a szakmai beszélgetésen, amely szintén a színészi munkát emeli ki az előadás legnagyobb erényeként. De az alakítások páratlanságára minden megnyilatkozás kitér, akármilyen fórumon beszél is a Barbárokról. Egyedül Cserkun (Nagy Ervin) figurája találtatott problematikusnak a beszélgetésen - Janisch szerint csak a Katonában, mások szerint még mostanra sem forrott ki teljesen.

Telihay Péter fogalmazta meg a filmszerűség problematikáját. A fekete-fehér neutrális felületekből felrakott tér a szélesvásznú filmet idézte fel számára. A férfiak maszkja pedig konkrétan a Pudovkin-filmek világát.

A szerelem elemzése az előadásban izgalmas gondolatokat szült. Az Ellenfény kritikusa dramaturgiai mozgatórugóként „cselekményalakító erőként nála is egyértelműen az emberi kapcsolatok, az érzelmek, legfőképpen a szerelmi vágyak jelennek meg". Forgách tágabb horizontjában az előadás a szerelem lehetetlenségéről szól. Igazán azonban a szerelmi viselkedésmódok sokféleségének felmutatása és érzékeny megjelenítése az izgalmas, főleg a színésznők játékában. Az ideális eszményi szerelem kutatásának az ízléstelenséggel való párosulásától a szelíd okosság erőszakos fojtó ragaszkodásáig.

 

barbarok-poszt3

Forrás: poszt.com

 

Telihay Platonov figurájához hasonlította Cserkunt, Ascher szerint viszont hihetetlen különbség van a két alak jelleme és helyzete között. Platonov egy szétesett, munkájában már egyáltalán nem hívő figura, akire ránehezedik a mindennapok pokla. Cserkun viszont hisz a munkájában, fontosnak tartja magát, öntudatos, de korlátolt. Nagyon modern és aktuális értelmiségi kép, tulajdonképpen emiatt rendezte meg az előadást - mondja Ascher. Az ő véleménye szerint - Telihayéval szemben - a Barbárok rendezését több indulat és düh mozgatja, mint annak idején a Platonovét. Olyanok ezek a figurák, mint az iszapban elsüllyedő tank, egy buborék sem marad utánuk. Az ön- és világgyűlölet mozgatja őket. Minden szereplő egy kis bolygó. Összetört és egymást szurkáló tükördarabok. Sorsok egymásba tükrözései.

 

 

Makszim Gorkij: Barbárok

 

Fordította: Gábor Andor

Díszlet: Khell Zsolt

Jelmez: Szakács Györgyi

Világítás: Bányai Tamás

Zene: Kákonyi Árpád

Dramaturg: Fodor Géza

Rendező: Ascher Tamás

Szereplők: Nagy Ervin, Tenki Réka, Máté Gábor, Szirtes Ági, Jordán Adél, Ujlaki Dénes, Elek Ferenc, Tar Renáta e. h., Takátsy Péter, Pelsőczy Réka, Fekete Ernő, Ónodi Eszter, Bán János, Kovács Lehel, Kocsis Gergely, Pálmai Anna, Szabó Győző m. v., Szacsvay László, Dankó István, Kovács Ádám e. h., Tóth Anita, Rajkai Zoltán

 

 

Vidórészletek az előadásból:

http://szinhaz.tv/page/barbarok

 

 

Az interneten olvasható további kritikák az előadásról:

 

Almási Miklós: Barbárok

Bradák Soma: Barbárok

Bán Zsófia: Csehov Brut, avagy a pesszimizmus esztétikája

Csáki Judit: Nézzük egymást

Dömötör Adrienne: Az élet megy tovább

Koltai Tamás: Góc

Metz Katalin: Vegetáció a nagy orosz mocsárban

Molnár Gál Péter: Egész világ a színpadra

Nánay István: Újraolvasott klasszikusok

Sándor L. István: Egy igazi hős?

Tarján Tamás: Holt lelkek

Tompa Andrea: Nem születtek izgalmakra

Urbán Balázs: Mocsaras tájak

VMR: A barbárok már Budapesten vannak

Zappe László: Régi és súlyos

 

 

Blogbejegyzések az előadásról:

 

Non est volentis

Színház.blog.hu

 

 

Az előadás a POSZT-on:

 

Dramaturg hallgatók a POSZT-on

NOL