Vénségek dühe

Tamási Áron: A csoda - Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy

Tamási Áron Énekes madár című színművét A csoda címmel játsszák Sepsiszentgyörgyön Bocsárdi László rendezésében. Pontosabban: rendezői kiigazításokkal és részben új szereposztásban ismét repertoárra tűzte a hat évvel ezelőtt bemutatott darabot, tisztelegve névadója előtt a teátrum fennállásának hatvanadik évfordulóján. Az eredeti előadást sajnos nem láttam, de ez a mostani, revideált változat - kölcsönvéve a játék címét - valóságos csoda.
Králl Csaba | 09. 06. 12.

Bocsárdinál Tamási Áron nemcsak szerzője, hanem aktív szereplője, alakítója is az eredendően tündérmesei fordulatokkal cifrázott, Hamupipőke-szerű történetnek, melyben a gyilkos irigység két vénlegény és két vénlány képében kísérli meg eltiporni a bimbódzó igaz szerelmet. Az író (Nemes Levente) a darab elején csokornyakkendőben, füstölgő szivarral a kézben diskurál Istenről, a képzelet és valóság csodás játékáról (részben a „székely népi játék" dobosának bőrébe bújva), majd sokat sejtetően „belép" az általa írt történetbe, a szereplők által kifeszített függöny mögé. Teremtő beavatkozásai „pótolják" a színdarab csodás elemeit: eltolja a házfalat Magdó helyett a tiszta szerelem erejének bizonyítékaként, felemeli egy kötél segítségével a (diófa híján) lámpán függeszkedő pelyhes állú legényt, Mókát üldözői elől; lelkiismeretes íróhoz méltón végzi a dolgát, amíg a képzeletéből, erejéből futja, és ő csodálkozik a legjobban, amikor a kötél hirtelen elszakad, ám védence nem zuhan le a magasból a két vénlegény karmai közé, mert Magdó könyörgésére „valóban" csoda történik. A kötél elszakadása jelképes. Ettől kezdve ugyanis az író kezéből kicsúszik az irányítás, nem gyakorol többé mindenható felügyeletet védencei felett, a kegyetlen valóság mintegy legyűri a költői képzeletet, s bár Tamási segítőkész gyóntató papként a végén még visszatér, a fiatal pár vesztére törő zsivajgó, álarcos fekete „varjúsereg" bevégezni látszik küldetését - a kártevést. Az összebújó szerelmeseket elnyeli a nászi (halottas?) ágy, hogy ha evilágon nem is, de túlnan, talán épp a Móka anyja által mesélt Göncölszekéren örökre egyek legyenek. A fal pedig az üres ággyal és a körülötte zsibogó „fekete sereggel" lassan a nézőtér felé csúszik, szinte rátolódik, mintha a történet balladisztikus súlyát nekünk, külső szemlélőknek is magunkkal kéne cipelni.

 

csoda-sepsi2

Pálffy Tibor, Nagy Alfréd, Kicsid Gizella

 

A Tamási által „kidobolt" kártevő varjak, akiket a rendező fenyegető, farsangi maskarásokként többször is a játékba von, különös, groteszk, metafizikai elemeltséget adnak a játéknak. Szilaj férfitáncuk (koreográfus: Könczei Árpád) vezeti fel a darabot, bőrálarcuk elnagyolt, kifejezéstelenségükben is borzongató. Később hófehér női paraszti alsóneműben ropják, szüntelen körforgásban választják le Magdóról a túlfűtött Bakk Lukácsot, végül immár fekete hóhércsuklyában a gyilkos ösztönök féktelen tivornyáját vetítik előre. Az előadás önálló, reflexív „teremtménye" az Ismeretlen nő Pál Ferenczi Gyöngyi alakításában; leginkább talán a boszorkány figurájának átirata lehet, bár nem szór átkokat, nem mormol varázsigéket gőzölgő üst fölött, jobbára kívülálló, úgy jár-kel a színpadon, akár egy díva, tört magyarsággal beszél, összesúg az íróval, mintha számára ez az egész székely szerelmi cécó csupán kuriózum, idegenforgalmi látványosság lenne.

Bartha József egyszerűségében is sokféleképpen funkcionáló díszlete kerül minden folklorisztikus utalást. A színpad közepén kopottas, szürkészöld félköríves fal emelkedik, tetejére két oldalt lépcsők vezetnek fakorláttal; az átfordítható fal túloldalán virágos domb, amit megfelelő pillanatban a maskarások szaggatnak le a tartókeretről, hogy előtűnjék az ívek közé ékelt „kút", egy embermagasságú, átlátszó, vízzel teli plexitartály, ahová a Gondos nővérek vénlegény kérőikkel Mókát fullasztják. Fullasztanák. Ha Magdó ki nem mentené a kútból (a diófa lehajló ága helyett), mert természetesen diófa sincs, csak egy széles peremű lámpa lóg alá a magasból.

 

csoda-sepsi3

Molnár Gizella, Nagy Alfréd

 

A minden aspektusában kimagasló színészi játék remekül élteti Tamási szivárványos humorú, ízes költői szövegét. A besavanyodott vénlányokat játszó D. Albu Annamária és Gajzágó Zsuzsa, illetve a kérőiket alakító Pálffy Tibor és Váta Loránd fanyar, groteszkbe hajló, gesztusról gesztusra pontosan kidolgozott játékát találóan ellenpontozza a fiatal szerelmeseket megformáló Kicsid Gizella és Nagy Alfréd természetes, realisztikusabb játékmódja. A két „tőrülmetszett góbé" aljasmód kiegészíti egymást: Pálffy Bakk Lukácsa a számítóbb, az agyafúrtabb, olyan, akinek még a szeme se áll jól, erotikus túlfűtöttséggel forgolódik Magdó körül, kifacsart pózokban parádézik előtte, majd hidegvérrel sarkon fordul, és máris Móka elvesztését szervezi. Váta Préda Mátéja az együgyübb, a szánnivalóbb figura, noha indítéka jottányit sem tisztességesebb a barátjáénál. Pálffy és Váta mívesen felépített, sodró lendületű kettőséhez stílusosan kapcsolódik Gajzágó agilis Gondos Reginája és D. Albu szerényebb észjárású Gondos Esztere. Persze ebben a „mesében", ahol az elmés humornak a fele sem tréfa, a nőket sem kell félteni: Mókára feni a fogát mindkét vénleány. Előbb azért, hogy megkaparintsa, utóbb, hogy eltakarítsa az útból.

Bocsárdi rendezése nem mütyürkézős székely sorminta, hanem összetett nyelvezetű, ironikus, a színmű szimbolikus tartalmát kidomborító, életeleven kortárs színház. Úgy láttam, az író, a megidézett Tamási is örömét lelte benne.

 

 

Tamási Áron: A csoda

 

Díszlet, jelmez: Bartha József

Zene: Könczei Árpád, Dresch Quartett

Koreográfus: Könczei Árpád

Dramaturg: Sebestyén Rita Júlia, Czegő Csongor

Rendező: Bocsárdi László

Szereplők: Nemes Levente, D. Albu Annamária, Gajzágó Zsuzsa, Kicsid Gizella, Pálffy Tibor, Váta Loránd, Nagy Alfréd, Molnár Gizella, Pál Ferenczi Gyöngyi, Debreczeni Kálmán, Diószegi Attila, Fazakas Misi, Kolcsár József, Márton Lóránt, Mátray László, Nagy Lázár József

 

 

Az interneten olvasható további kritkák az előadásról:

 Rádai Andrea: Mese ez!

 

Az előadás a POSZT-on:

Jeges-Varga

NOL