Kisemberek

Harmadik nap: VIDOR fesztivál 2012

A koncertek mellett folytatódott a Kossuth téren a retró filmszemle, és a színházi versenyprogram is új előadásokat mutatott be. Közben zajlanak a gyerekszínházi és utcaszínházi programok is. Teljes gőzzel zajlik a fesztivál, miközben tovább tombol a nyár.
Sándor L. István és Szűcs Mónika | 12. 08. 28.

Szombaton a retró filmszemle első vetítéseként  A tizedes meg a többiek volt látható a főtéren. Mivel ekkor nem tudtuk végignézni, vasárnap este megkerestük a youtube-on, mert jó néhány poénja többször is eszünkbe jutott. Például azt, amikor a Darvas Iván játszotta Eduard „így hal meg egy magyar tiszt” felkiáltással kirohan a fedezékből, de ellenség helyett két tehénnel találja magát szembe. Vagy azt, amikor a Márkus László játszotta bugyuta, folyton csak zabálni akaró német tiszt elől eltűnik a kastélyban a disznótoros vacsora. És persze a klasszikust is: „az oroszok már a spájzban vannak”. És tényleg, az oroszok már a spájzban vannak.

Érdekes újranézni Keleti Márton 1965-ös filmkomédiáját, amely annak idején nyilván felszabadulásunk huszadik évfordulóját volt hivatott köszönteni, de 47 után nyilván az a legérdekesebb benne, ahogy egy korszak gondolkodott (volt kénytelen gondolkodni) a történelemről, a magyar nemzeti sors fordulatairól.

 

atizedesesatobbiek

A tizedes meg a többiek (Major Tamás, Iglódi István, Sinkovits Imre)

 

Így utólag feltűnő, hogy Dobozy Imre filmforgatókönyve és Örkény István négy évvel később írt, de „rajta kívülálló okok miatt” csak 1979-ben bemutatott darabja, a Pisti a vérzivatarban között mennyi áthallás van. Például ennek második világháborús részéiben, akárcsak a filmbeli tizedes és katonaszökevény társai, Pisti is állandóan átöltözéssel reagál a különböző szembenálló csapatok állandó ki-be vonulására. („Ezt tudjuk mi magyarok! Folyton átöltözni. Ki bírja ezt köpönyeggel” – mondja Eduárd.) Persze Dobozy bohózatot bont ki ebből a helyzetből, Örkény pedig tragikomédiát. De összekapcsolja a két művet az is, hogy egyértelműen a kisembert teszi főszereplőjévé, aki csak túlélni akarja a történelmet, és eszébe sem juthat alakítani rajta.

A Sinkovits Imre által nagyszerűen játszott tizedesben nyoma sincs semmiféle heroizmusnak. Annál több benne a simlisség, a zsiványság. Valójában a körbezárt szakaszának zsoldjával menekül egy oldalkocsis motorkerékpárral, és a kézigránátokba rejtett pénzt a saját nyugdíjának tekinti három év frontszolgálat után. De amikor egy csatamezőn elhagyott járműveket talál, a befektetés lehetősége jut eszébe: javítóműhelyt kéne nyitni a pénzből, mert nyilván a háború után is lesznek urak, akik kocsin akarnak majd járni.

De a film végén az is természetes számára, hogy – miután az orosz fogságban magyar partizánnak hazudta magát – semmi kedves sincs valódi partizánfeladatokra vállalkozni. A Cs. Németh Lajos játszotta fiatal sebesült orosz katonát, Grisát is csak azért mentette meg, mert a Pálos György játszotta magyar kommunista – aki egyébként merő naiv esetlenség – azt mondta neki, hogy jól jöhet még ez a „dokument”, amikor majd az oroszok előtt kell igazolnia magát.

A záróképben azonban a tizedes mégis csak meggondolja magát, és a partizánakcióra induló társai után rohan. „Csak nem akarjátok itt hagyni az eszeteket?!” – kiáltja, ami a kor kontextusában nyilván azt jelentette, hogy akinek van esze, tudja hova kell állnia, mihez kell igazodnia, hiszen – ahogy egy korábbi jelenetben Eduard mondta Grisának – egy szobába zárt bennünket az oroszokkal a történelem.

 

atanu

A tanú (Középen Kálla Ferenc)

 

Ennek a 45 évig tartó társbérletnek a legsötétebb időszakát, az 50-es éveket idézi a főtéren vasárnap este levetített film, A tanú. Bacsó Péter 1969-es filmje – éppúgy mint a Pisti a vérzivatarban – „önhibáján kívül” tíz évet pihent a bemutatója után, de aztán annál nagyobb kultusza támadt, nemcsak szállóigék, hanem szinte mitikussá vált jelenetek idéződnek fel belőle szüntelenül. Bacsó filmje – akárcsak Keleti Márton és Örkény műve – szintén a kisembert állítja a középpontba. A Kállai Ferenc által zseniálisan játszott Pelikán József gátőr mintha a Tizedes Szíjjártójának folytatása lenne, egy naiv kommunista hányattatásait mutatja be az 50-es években. […]

A tanú előtt remek koncertet hallhatott a főtér közönsége, amely leginkább szintén a kisemberek előtt tisztelgett. Herczku Ágnes ugyanis legújabb lemezével – amely a koncert gerincét alkotja – elsősorban azokról beszélt, akik a hagyományt, régi idők tudását, maradandó emberi magatartásmódokat őriznek, amelyek inspirációt jelenthetnek a modern ember számára is. Két erdélyi asszonyt, a magyarszovátai Maneszes „Láli” nénit és a magyarvistai Gergely Erzsi „Erdei” nénit mélyebben is megidéz a koncert. Az énekesnő nemcsak történeteket mesél róluk, hanem kedvenc dalaik csokrát is bemutatja. A sodró lendületű, energiákkal teli autentikus népzenei anyag Herczku Ágnes tiszta interpretációjában, a Pál István Szalonna vezette banda remek muzsikálásával hatalmas sikert arat a nyíregyházi főtéren.

 

herczku

Herczku Ágnes koncertje

 

Sikerben nincs hiány a nagyszínpadon sem. Mégis csalódást kelt a Furcsa pár a Madách Színház előadásában. Például azért, mert Márton András rendezésében nyoma sincs annak a gondosságnak, pontosságnak, amely színészi játékát egy nappal korábban a kecskeméti Buborékokban jellemezte.

A Furcsa pár azért is csalódás, mert nem nagyon érteni, hogy mi tartja még életben Neil Simon 1965-ben írt darabját, amelyből 1968-ban nagy sikerű film készült Jack Lemmon és Walter Matthau főszereplésével. A magyarországi ősbemutatót is ebben az évben tartották Tomanek Nándor és Bárdy György főszereplésével, Várkonyi Zoltán rendezésében. Azóta is szinte állandóan műsoron van a darab a magyar színpadokon (a Színházi adattár szerint a mostani a 34. magyarországi előadása), aminek nem érteni az okát, hisz alig vannak poénok a szövegben, a helyzet sem túl érdekes, hogy egy régebben és egy frissen elvált férfi összeköltözik, de ebből a meggondolatlan társbérletből végeredményben semmiféle történet nem bontakozik ki. Emiatt a mostani előadás egyik főszereplője, Gálvölgyi János Csehovhoz hasonlította a darabot, ami körülbelül akkora tévedés, mintha valaki a kátyúba ragadt, ócska szereket a Göncölszekérhez mérné.

 

furcsapar1

Furcsa pár (Szervét Tibor, Gálvölgyi János)

 

A darabot csak egy dolog menti, hogy két hálás szerep található benne. Márton András is azt nyilatkozta valahol, hogy a Furcsa pár elsősorban színész darab, a rendezőnek nem sok dolga van vele, mert elsősorban két nagyszerű művész kell hozzá. A Madách Színház vendégjátéka legfőképpen azért nagy csalódás, mert nem lehet egy lapon említeni a két főszereplőt, Gálvölgyi Jánost és Szervét Tibort. Szervét pontosan épít fel egy frusztrációiból torz taktikákat építő figurát, akit meg lehet érteni, de nem lehet elviselni. De Gálvölgyi játékában nyoma sincs, hogy bármiféle figura is körvonalazódna, sőt sokszor még a beszédét sem érteni. Az előadás többi szereplője pedig pontosan tudja, hogy az ő dolguk az, hogy asszisztáljanak a főszereplők játékához. Kis emberek ők is, de a darab nem ad esélyt, hogy bármit is elmondjanak a kisemberi létről.

Kisemberek előítéleteiből, téveszméiből, félelmeiből készült a Gólem Színház előadása, amit a Krúdy Kamarában játszottak. Borgula András rendező on- és offline gyűjtött a zsidókkal kapcsolatos hiedelmeket, összeesküvés-elméleteket, élő sztereotípiákat, fóbiákat, közhelyeket és viselkedésmódokat, amiből Vinnai András írt szellemes szatírát. A Lefitymálva három közegben járja körül a zsidókat övező sztereotípiákat. Először két gázóra-leolvasó könnyesre röhögtető szerencsétlenkedését látjuk egy Dob utcai lakásban. A politikailag korrekt beszéd- és gondolkodásmódra kényszeresen ügyelő Antal (Bánki Gergely) képtelenségnek tartja, hogy egy ILYEN nevű emberre azzal rontsanak rá, hogy jöttek a gázórát leolvasni. Társának, Lászlónak (Schmied Zoltán) ezzel szemben semmi érzéke az efféle összefüggések meglátására. Kettejük diskurzusa az előadás legfrenetikusabb része, a nézők harsány nevetése kíséri, és ezzel az alkotók tulajdonképpen el is érték céljukat: a humor, a nevetés közegében felmutatni valamit, amihez egyébként egy csomó elfojtás, ki nem mondott frusztráció tapad.

 

lefitymalva2

Lefitymálva (Bánki Gergely, Lukáts Andor, Schmied Zoltán)

 

A következő közeg egy tévéműsor, a Kultúrák Hídja című etnikai kibékítőshow, amiben Antalt már energikus antiszemitaként látjuk viszont. A színészek itt is nagyszerűek, de a tévéshow dramaturgiai formája és verbális stíluseszközei kevesebb meglepő, váratlan fordulatot tesznek lehetővé. Végül az utolsó képben egy kanális szájánál látjuk újra a két hajdani gázóra-leolvasót: elindult a zsidók nagy és egyetemes offenzívája a világ ellen, és már csak maroknyi partizán tartja magát a fitymátlanokkal szemben.  Feltehetően nem látjuk itt a VIDORon a teljes harmadik részt: a bemutató körül készült képeket nézve valószínű, hogy Huzella Júlia erősen gömbölyödő pocakja nem engedte, hogy az eredeti verzió szerint itt és most túszul ejtsék.