Virtuózan, játékosan, mulatságosan

Első nap: VIDOR fesztivál 2012

Az utóbbi években rendre a VIDOR fesztivállal búcsúzunk a nyártól és kezdjük az évadot. "Az év legvidámabb hetén" - ahogy néhány éve még hirdették a fesztivált - nagyon sok szabadtéri program, utcai mulatság zajlik, ami még a nyár műfajait idézi. De közben a Móricz Zsigmond Színházban zajlik a vidám és derűs előadások országos szemléje. Az Ellenfény online napi tudósításokkal jelentkezik a fesztiválról.
Sándor L. István és Szűcs Mónika | 12. 08. 25.

A VIDOR Fesztivál első napjára soha nem sikerül időben odaérni. Így ebben az évben is lemaradunk a megnyitóról, most sem halljuk a díszbeszédeket Sőt úgy tűnik, hogy a nyitókoncertre sem érünk oda. Vigaszul a Cimbaliband lemezeit hallgatjuk az autóban, remek zene, tempósan lehet haladni rá.

Közben van idő végiggondolni, hogy miért is szeretjük a VIDOR fesztivált. Hogy 2002 óta miért jövünk ide szívesen. Egyrészt szeretjük a fesztivál külsőségeit. Például azt, hogy  vidor az egész belváros. Hogy élő szobrokat lehet nézni, követni, ahogy helyüket változtatva bejárják a főteret. Egyik évben meg is kérdeztük az egyik „szolgálat” utáni élőszobortól, aki épp a színházba baktatott vissza, hogy mennyi időt kell egyszerre egy helyben állnia. Érdekes módon a válaszra másként emlékezünk: van, aki szerint fél órát, mások szerint egy órát mondott. Az arcáról azonban leolvasható volt, hogy nem könnyű ezeknek a középiskolásoknak helyt állni.

 

elo_szobor-1

 

A vidor belvárosban az is jó, hogy minden kiszögellésnél zenészekre, mutatványosokra bukkanni. Minden évben azt várjuk, hogy milyen újabb meglepetésekben lesz részünk. És fájlaljuk, ha valami elmarad, amit megkedveltünk. Idén az első napon például hiányoztak a mulatságos idézetek, vicces aszfaltrajzok, amelyek korábban beborították a járdákat.

A legnagyobb veszteségnek azt tartjuk, hogy ebben az évben – akárcsak tavaly – csökkentek a zenei programok. A korábbi években napi két koncertet tartottak a Kossuth téren, és az egyiken mindig valamilyen nemzetközi világzenei sztár lépett fel. Az egyébként is jó ízléssel összeválogatott programból például szívesen emlékszünk Habib Koité fellépésére vagy Al di Meola koncertjére, de itt ismertük meg tavaly a káprázatos Rosenberg triót, és itt kedveltük meg a fado műfaját. Sajnos idén nincsenek nemzetközi fellépők, és naponta csak egy nagykoncertet hallhatnak a nyíregyháziak.

A VIDOR egyik nem elhanyagolható jellegzetessége, hogy rengeteg az ingyen program. Nemcsak a Kossuth téri nagy világzenei koncerteket, hanem az utcaszínházi programokat vagy az éjszakai főtéri filmvetítéseket is bárki megnézheti.

Egy kulturális fesztivál is arra törekszik, hogy minél több turistát vonzzon a térségbe. A VIDOR-ra is érkeznek máshonnan látogatók, az első nap például éjfél körül érdeklődött tőlünk az utcán egy bőröndöt húzó fiatal, hogy hol találhat olcsó szállást a városban. Mégis, a VIDOR legfőképp a helyieknek szól. Nyíregyházának, amit tíz napra nyüzsgő forgataggá változtat át a fesztivál, és a környékbeli kisvárosoknak és falvaknak is, ahol egy-egy fellépő szintén bemutatja a műsorát.

A VIDOR-ban az a legrosszabb, ha nincs jó idő. (Szerencsére az idei fesztivál igazi nyárban kezdődik.) Ha az eső, a vihar zárt terekbe kényszeríti a programokat, akkor eltűnik a VIDOR-nak az egész várost birtokba vevő népünnepély jellege. Ha nem lehet sétálni a városban, szaladgálni a főtéren, leülni vagy belegázolni a szökőkútba.

Közben szólnak a Cimbaliband felvételek, és a tempós zenére gyorsan fogynak a kilométerek. Így a koncert végét még elkapjuk a Kossuth téren. Jó egy pillantást vetni ennek az izgalmas zenének a személyes dimenzióira. Hogy milyen energiákból áll össze ez az egyedi hangzás. Ennek egyik titka nyilván a sajátos hangszer-összeállításban keresendő, amelyet különböző etnikai és zenei gyökerekkel rendelkező zenészek szólaltatnak meg. „Szerb harmonikás, magyar hegedűs, roma nagybőgős, sváb-magyar cimbalmos és gitáros, mindez egy sejtelmes női énekhanggal, és egy jazzdobossal megfűszerezve” – olvasható a zenekar honlapján. Ez a sokféleség a muzsikájukban is felismerhető, amely a magyar és balkáni népzenét a klasszikus zene és a jazz formáival és a rock’n’roll ritmusaival keveri. A zenekar lelke Unger Balázs cimbalmos, aki még bekötött szemmel is virtuózan játszik.

 

cimbaliband

Cimbaliband

 

Két számot és két ráadást sikerül elcsípni a koncertből. A nyíregyházi közönség most is lelkes, és bár még nincs tele a Kossuth tér, láthatóan rengeteg embernek szerzett örömet a Cimbaliband. És a nézők nagy része marad, amikor egy igazi unikum, egy valódi filmes csemege zárja az első napi programot.

A VIDOR egyik hagyománya ugyanis, hogy a főtéren megrendezik a magyar filmvígjátékok szabadtéri, ingyenes szemléjét, amelyen egy közönségzsűri választja ki az év legjobb komédiáját. Mivel azonban mára gyakorlatilag megszűnt a magyar filmgyártás, és az elmúlt időszakban nem készültek új művek, ezért ebben az évben retró filmszemlére kerül sor: a nézők az elmúlt ötven év legsikeresebb filmvígjátékait tekinthetik meg.

Ezt a retró szemlét egy igazi retró különlegesség vezette be: Pálfi György Final cut – Hölgyeim és uraim című montázsfilmje. A majdnem 500 különböző filmből összevágott alkotás első nagyobb nyilvános vetítésére (a fapados magyar játékfilmszemle és a Cannes-i filmfesztivál után!) a nyíregyházi főtéren került sor. (A szerzői jogok miatt jelenleg a filmet csak ingyenes, illetve oktatási célú vetítéseken lehet bemutatni.)

A Final cut nagyon izgalmas alkotás. Virtuóz, játékos, mulatságos, mélyértelmű – a filmművészet igazi ünneplése, tisztelgés a filmtörténet 116 éve előtt. A Lumiere fivérektől a némafilmeken és a rajzfilmeken át az Avatárig terjed a felidézett filmek listája. Különböző korszakok ismert és kevésbé ismert, értékes és népszerű alkotásai villannak fel benne. (Ha valaki kvízjátéknak szeretné használni a filmet, és sorolni akarja, hogy mi mindent ismert fel, akkor biztos, hogy nem tudná követni a virtuóz vágás tempóját.)

A Final cut azonban nem idézetgyűjtemény, hanem rengeteg kreatív leleménnyel összerakott önálló mű, amely a montázsok segítségével egy önálló történetet mesél el a férfiról és a nőről. Ezen közben – a különböző korszakokból vett idézetek révén – lenyűgöző szemléjét adja az emberi természetnek. Pontosabban annak, ahogy mindez a filmekben tükröződik. Pálfi filmje abból az egyszerű tényből indul ki, hogy a filmek döntő többsége hősök és hősnők köré épül, és ezek sokszor hasonló helyzetekben jelennek meg. Ha ezeket a montázs egymás mellé illeszti, akkor – bár a konkrét alakja folyton változik – a férfi és nő korrról korra alakuló idolja lesz a film főszereplője. A tempósan váltogatott snittekkel és a sűrűn változó hősökkel és hősnőkkel egy kerek történetet mesél el a Final cut.

A férfi ébredésével kezdődik a film, aki a zuhanyzás és öltözködés után sétára indul. Itt pillantja meg a nőt, aki – miután beégett alakja a férfi tekintetébe – nyomtalanul eltűnik. Ezután a férfi a keresésére indul, betéved egy mulatóba /bárba / színházba, ahol az örök (és korról korra változó) díva szerepkörében pillantja meg a nőt. (A virtuóz vágás következtében a különböző filmek táncosai ugyanarra a ritmusra mozdulnak, a különböző filmidézetek dizőzei ugyanannak a dalnak a szövegét éneklik tovább.) A nő később – mintha hatalmas titkok kapui tárulnának fel – az öltözőjében is hajlandó fogadni a férfit.

 

finalcut

Final cut

 

Másnap a nő ébredésével, készülődésével, randevúra indulásával folytatódik a történet. Aztán sor kerül az első csókra – különböző korszakokban különböző hevességgel –, majd lezajlik a korokon átívelő ágyjelenet is. Aztán megjelenik a vetélytárs, és a két férfi (különböző korszakokban különböző eszközökkel) egymásnak esik. Száll a pofon, csattan az ütés, fröccsen a vér. A küzdelem végeredményeként a nő most már bizonyosan a férfit választja.

Ezután következik az esküvő (különböző korszakok különféle stílusa szerint), majd jönnek a dolgos hétköznapok, telnek az évek, következnek a félreértések. A segítőkész, ádáz barát megsúgja, hogy látta a nőt egy másik férfival, majd maga a férfi is meglesi egy félreérthető helyzetben az asszonyt. A nő ezek után hiába várja haza a férfit, aki csak későn, rosszkedvűen jön meg. És amikor az asszony közeledni próbál hozzá, elcsattannak a pofonok – puhábban és igazán keményen is.

A nő elrohan, hazamegy az anyjához, a férfi búsulásnak adja a fejét, inni kezd, és annyira belemerül a férfibánatba, hogy úgy érzi, legjobb volna katonának állni és hősi halált halni az épp soros háborúban. De ez annyira rémisztő álom, hogy a kábulatból ébredve most nemcsak felhívja az asszonyt (ezt a snitt-sort már láttuk korábban is), hanem bele is szól a telefonba. (A beszélgetés egyszerre nyolc nyelven zajlik, mert a Final cut az eredeti filmek eredeti hangját használja.) Így sor kerülhet a találkozásra, a kibékülésre. És kiderülhet a félreértés oka is: az asszony orvosnál volt, mert gyereket vár. Az általános boldogságot csak egy filmes fintor teszi idézőjelbe: az ölelésből az utolsó snitten kitekintő férfinak lassan vámpírfogai nőnek.

Miközben oldott, kedves mese áll össze a virtuóz vágás-játékból, mélyebb filozófia is felsejlik a Final cutban. Az emberi élet mibenlétéről is gondolkodik a film, a férfi és nő természetét is kutatja. És azt a végtelen változatosságot is bemutatja, amelyet a különböző korok a férfi és női szerepekhez kapcsolnak. A nőnek elsősorban a külső megjelenése változik: lenyűgöző az öltözékeknek, hajviseleteknek, sminkeknek az a sokfélesége, amelyek korrról korra másképpen varázsolják nővé a filmek hősnőit. Ennek ellenpontjaként a férfiszerepek inkább a gesztusokban, tekintetekben jelentenek igazi változatosságot. A kemény marcona fickótól a macsón át a melankolikusig tart a színskála.

És eközben az elmúlt száz év filmjeiből válogatva az emberi alakok gazdag tárháza tárul fel a Final cutban. Dante juthat eszünkbe, aki közelebbi és távolabbi múltja ismerős alakjaiból állított össze hasonlóképp változatos emberi szemlét. De Pálfi tekintetében nyoma sincs Dante rémületének és távolságtartásának. Ő megértő humorral néz a felidézett alakokra. A Final cut így valójában egy vidor Divina comedia.